Ehhez a ládához is sikerült elcsábulnom. Hiába, elgyengültem, na...! :-) Teljesítménytúra, szintidő, mit számít...? :-) Szóval, belevágtam. A piros háromszög jelzéssel párhuzamosan futó jelzetlen úton indultam el - csábító gondolat volt toronyiránt megközelíteni az 1. pontot de végül ezt elvetettem. Felérve az út által leírt hurkot követve rátértem az első ponthoz vezető (szemmel láthatóan erdészek által autóval is használt) útra. Az első pont hamar meglett. A második felé haladva kibontakozott az a fajta jellegzetes vértesi panoráma, amit anno a
GCRedl megtalálásakor annyira megkedveltem. A főláda is hamar megadta magát, benne a matuzsálemi korú füzettel. Ilyen őskövülettel utoljára talán a
GCRUKU ládánál találkoztam, de ez még azon is túltett. Kissé azért szívfacsaró volt látni, hogy 2005-ben nemcsak a netre, hanem a füzetbe is mennyivel részletesebb logokat (mit logokat, élménybeszámolókat!) írtak a ládázók...
Nagyon jól éreztem magam ezen a gyönyörű helyen, teljes volt a ládaélmény. Még annak örültem volna, ha innen közvetlenül vissza tudtam volna jutni a piros kereszt jelezte útra, de végül arra mentem vissza, amerről jöttem... De így is jó volt...! :-)
Nagyon köszönöm a rejtést!