Fenyőfa törzséhez közel, természetes szikla-rejtekben van a 19x10x7 cm-es geoláda. Alulról könnyebb észrevenni, és csakis alulról lehet hozzáférni. Kérjük szépen gondosan, körültekintően visszarejteni. Köszönjük.

"...A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, ki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállani. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben." (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. 1869. 111)

Balogh Ernő - geológiai szakíró -, aki 1939-ben mindössze száz évet jósolt a tónak, keserűen állapítja meg: "Hogyan fognak majd festeni a fényes paloták egy nagy, posványos ingovány körül és ugyan ki áll majd kötélnek, hogy ennek a majdani kitűnő szúnyogtenyészdének partján átvakarózza a nyarat. Ne takarékoskodjunk a tó gyógyításával, mert a temetés többe fog kerülni."

Szóval kapkodásra azért még semmi ok, de ha lehet, látogassuk meg minél hamarabb. A tó keleti partján meglehetősen sok vendéglátó-ipari egység közül válogathatunk, sőt csónakkikötő is van, de mi egy egészen másfajta időtöltést ajánlunk. Bemelegítésként, ha tetszik előételként, sétáljuk körbe a tavat. Kiindulópontnak az  N 46° 47,585' E 25° 47,540' 980 m [GCGyTo+Parkolo] pontot ajánljuk, mert ez a Gyilkos-tó és környékének legeurópaibb módon rendbetett részének egyik parkolója, és a kis épülettől jobbra indul az a kék kereszt jelzésű ösvény, ami az  N 46° 47,520' E 25° 47,297' 994 m [GCGyTo+Koerkely] pontban levő Kőerkélyhet vezet. A Kőerkélyről, ami a tó legészakibb pontjában, 20 méterrel a vízszint fölött van, jó rálátás van a tóra. Ennél persze van sokkal jobb rálátás is, de még csak az előételnél tartunk. A Kőerkélytől persze jól nem fogunk lakni, de mint minden előétel csak előkészít a nagy zabálásra:-) Miután kigyönyörködtük magunkat, akár tovább is mehetünk. Rengetek alaposan kitaposott ösvény, sétány van a tó körül. Eltévedni lehetetlen, nem is részletezném őket, viszont tényleg érdemes körbesétálni. Körsétánk befejezése előtt elérjük a csónakkikötőt, ahonnan csónakot bérelve egy teljesen egyedi és különleges csónakázásban lehet részünk. A fenyőcsonkoktól nem kell félni, a víz alatt levőket a biztonság érdekében a megfelelő magasságban levágták. Tehát zátonyra nem tudunk futni, aminek meg nekimentünk, hát nekimentünk.

2,8 kilométeres sétánk után, miután visszaértünk járművünkhöz, autózzunk vissza a főútra és folytassuk utunkat (kb. 150 méter) az  N 46° 47,631' E 25° 47,770' 959 m [GCGyTo+Kohid] pontig, ahol egy kőhídon átkelünk a Békás-patakon és nem messze, az  N 46° 47,699' E 25° 47,868' 990 m [GCGyTo+Bucur] pontban a Bucur-villa parkolójában akár le is parkolhatunk. Igazából csak akkor érdemes itt parkolni az igazi kirándulás előtt, ha az innen folytatódó murvás erdei út rossz állapotban van. Ha az út jó, akkor folytassuk autóval az utat, egészen az  N 46° 47,825' E 25° 47,744' 1082 m [GCGyTo+Menedekhaz] pontig, a valamikori Kis-Cohárd menedékház parkolójáig. Azért valamikori, mert a geoláda telepítésekor már régen nem üzemelt. Itt is biztonságban hagyhatjuk az autót, és innen már garantáltan csak gyalog lehet továbbmenni, és ugyanazon a kitűnően jelzett kék-háromszög jelzésű ösvényen, amin egyébként már a Bucur-villától jöttünk volna, ha a murvás út nem lenne jó állapotban. Ez a jelzés fog felvezetni a geoládához, a Kis-Cohárd csúcsára. Ez viszont már a főétel! Szép időben elképesztő látvány terül a szemünk elé. Előttünk, azaz délre az egész Gyilkos-tó, nyugatra a Nagy-Cohárd fenyőerdővel borított csúcsa, keletre pedig a Gyilkos-kő, aminek magát a Gyilkos-tavat köszönhetjük. Tiszta időben, keleti irányban akár az Egyes-kő is látható, ami nem egy ékszer-kő, hanem annál sokkal értékesebb. Ha csak tehetitek, oda is menjetek el legalább egyszer!

Nem szerettük volna túlterhelni a kedves kessert, ezért nem telepítettünk multit, és azért, hogy mindenki szabadon eldönthesse, meg szeretne-e ismerkedni a közelben levő érdekességgel, vagy visszaereszkedik a völgybe. Ha úgy döntöttél, hogy továbbmennél, akkor íme itt van a Tündérkertnek nevezett csodához vezető út leírása.

A Kis-Cohárd csúcsáról, a gerincen tovább kell menni keleti irányba, az  N 46° 47,959' E 25° 47,683' 1329 m [GCGyTo+1.Kilato] pontig. Innen már sejteni lehet, mi a kiruccanás célja: a Békás-szoros látványa madártávlatból! Na de ez még nem minden és hol van még a Tündérkert?! Hát ez után. Azaz az előbb megadott pontból indul egy meglehetősen rejtett és jelzetlen ösvény, amit viszont pillanatok alatt meg lehet találni. Északi irányba keresgéljünk a bokros, fás részen. Ez az ösvény vezet el minket a Tündérkertnek nevezett erdős területre, melynek részei egyrészt tényleg meseszerűen szépek, másrészt ezt a szinte vízszintes, erdős területet egy szinte egyenes és függőleges sziklafal pereme szegélyezi. Ettől a peremtől úgy 1-3 méterre vezet a jól kitaposott, de jelzetlen ösvény egészen az  N 46° 48,243' E 25° 47,941' 1292 m [GCGyTo+2.Kilato] pontig. Viszont ezen a szakaszon nagyon vigyázzunk! Az ösvény veszélytelen, de csak ha óvatosan térünk le róla. Gyermek kezét el ne engedd! Itt nincs rohangálásnak, játéknak helye, hiszen egy szinte függőleges kőfal tetejéről, 350 méter magasból szemlélheted a lábad alatt kanyargó Békás-szorost és szerpentinjét. Döbbenetes látvány! A 2.Kilátóponttól északra levő nagy, egyedülálló fehér sziklát Oltárkőnek nevezik. Tiszta időben a Csalhó fehér, magas sziklái is látszanak.

Visszafelé két út közül is válogathatunk:
Az egyik lehetőség, ha továbbfolytatjuk utunkat a már megismert ösvényen, ami levezet a Békás-szorosba, majd az aszfalton vissza tudunk jutni autónkhoz. Ez a lehetőség főleg akkor jó, ha járművünket a Bucur-villa parkolójában hagytuk. Mi nem itt, hanem a Kis-Cohárd menedékházig autóztunk, így sajnos nem ezt a változatot választottuk.
A másik lehetőség, visszamenni a már ismert úton, de hála a GPS-nek nem kell visszamászni a Kis-Cohárdra, hacsak nem szeretnénk még egyszer részesei lenni onnan a kilátásnak, hanem megcélozván az  N 46° 48,144' E 25° 47,642' 1305 m [GCGyTo+Vadetető] pontot az ismert ösvényen visszafele menet, letérést keresünk és találunk. Ez az a pont, ahol biztos vagyok benne, ma már kifújtátok magatokat egyszer:-) Innen pedig már a jól ismert úton, a kék háromszög-jelzésen érhetjük el járművünket.

Az általunk is megtett teljes kirándulás hossza kb. 5,2 kilométer, a Tündérkert nélkül pedig, amit persze kár lenne kihagyni, 4,1 kilométer.

De ezzel még mindig nincs vége. Kiérve a főútra, autózzunk észak felé és látogassuk meg a Békás-szorost is. A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok legnagyobb és leglátványosabb mészkőben kialakult hasadékvölgye, amelyet a szerkezeti törésvonalak és a folyóvízi erózió együttes munkája hozott létre. Persze gyalog sokkal több részletet és érdekességet láthatunk, de ha erre már nincs idő, autóval is végigmehetünk e szűk völgy mélyén kacskaringózó aszfaltcsíkon. Észak felé haladva tőlünk balra, magasan fenn van a Tündérkert, ahol még nem is olyan régen sétáltunk. A szorosban levő alagútig terjedő szakaszt Purgatóriumnak nevezik, magát az alagutat pedig a Pokol Torkának. A Purgatórium legszebb sziklaalakzata az 1125 méter magas Oltárkő, amit már szintén ismerünk. A Pokol Torkán áthaladva a Pokol tornácára jutunk, innen még lejtősebbé válik az út, és éles kanyarokkal jutunk a szurdok legszűkebb részébe. Ez már maga a Pokol. A Békás-szoros aljában Almásmezőre, majd Gyergyóbékásra juthatunk ki. Almásmezőn volt valamikor a Moldvába menő útvonalat ellenőrző békási vám, és egyben a történelmi Erdély határvonala is.

Egy kis történelem
Gyilkostó (Lacul Rosu) település, Erdély egyik legszebb klimatikus üdülője. Az üdülőtelep, mely Gyergyószentmiklós tartozéktelepülése, a várostól 26 km-re, a Békás-patak völgyében, a 12C műút mentén hosszan elnyúlva terül el. Kiépülése 1926-tól vált erőteljesebbé, fő nevezetessége a Gyilkos-tó, Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága. A tó egyedisége a víz alá került fenyőerdő maradványa. A fenyőcsonkokkal teletűzdelt tó tájképe bevezetés a környék lélegzetelállítóan szép sziklarengetegébe, melynek varázsát csak fokozza a keleti oldalát határoló és nevét adó Gyilkos-hegy sziklafala. Jelentőségét növeli, hogy a közelben látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség is, a Békás-szoros. A tóból kifolyó Békás-patak, nagy dübörgéssel rohan végig a Békás-szorosnak nevezett szurdokvölgyön, csodaszép vízeséseket képezve.

A Gyilkos-tó L-alakú, rövidebbik része a Cohárd-patak völgyébe nyúlik. A torlasztó tengerszint feletti magassága 983 m, területe 11,5 hektár, kerülete 2830 m, mélysége 10-15m. Főága 1890-ben közel 1300 m volt, napjainkban alig 950 m. Kis tengelye (nyugati ág) 442 méter, átlagos szélessége 100 méter. Sajnos a tóba folyó patak évről évre egyre több hordalékot hoz a tóba. Ha emberi beavatkozás nem történik, akkor várhatóan 2080-ra teljesen eltűnik, azaz feltöltődik. A Hagymás és a Vereskő patakának völgyében épített gátak szerepe, a felszíni vizek szállította hordalékok felfogása, leülepítése. Nagyobb esőzésekkor így is a Vereskő-patak vasokkeres hordaléka rozsdás-vörösre színezi a tó vizét. Többen a vörös színű mészkő-rétegektől származtatják a Veres-tó nevet.

1853-ban Benkő Károly Veress-tóként említi a pisztrángokban bővelkedő tavat, így 1864-ig mint Veres tó volt ismeretes, amikor Orbán Balázs először használta a Gyilkos-tó elnevezést, melyet a népmondákból ismert meg. Ezek szerint a leomló hegyoldal sok emberéletet követelt.

1837. júliusában a tótól keletre emelkedő Gyilkos-kő oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét, melynek fő táplálói a Vereskő-, a Hagymás-, Likas- és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd) patakok. Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó, amely a Nagyhagymás-hegycsoport szerves része és a Kis-Cohárd (1352 m), a Nagy-Cohárd (1507 m) valamint a Gyilkos-kő (1401 m) között terül el. Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása, mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből. A vasoxidos meszes víz konzerválta a csonkokat.

A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered, hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették juhaikat a lejtőkön, amikor hirtelen elnyelte őket a föld. Más vélekedés szerint a fenyőerdőt "gyilkolta meg" és "...ma a vízből kimeredező csonkok, mint valamely székely község elhagyott temetőjének korhadó kopjafái figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!" (L. Gyárfás Győző, 1910. 66).

Csodálatos időt, nagyon kellemes kirándulást, és eredményes geoládavadászatot kívánunk,

Anikó, Melinda és Miklós