Hol a vas? (WAAS?)

A pár év alatt kultfilmmé vált Üvegtigris kulcskérdése csak az egyik a szállóigévé vált ezer közül. Akarva-akaratlanul idézgetjük egymásnak a klasszikus szófordulatokat, idegenek kacsintanak össze: "izirájder öcsém, izirájder", "sokkot kaptál", "indulunk, apuka", "hány bubisat?", "konzervize van", "boltba mennyi?", "kösz Sanyi", "ne énekeljünk?" , "...meg esett is", "van hozzá aku is", "akkó vót húsz..." valamint a "rossz helyen van ez a kocsi", mely már-már filozofikus mélységekbe nyúl.

Filmek jönnek, filmek mennek, de kevés válik legendává. Az Üvegtigrisnek sikerült; szórakoztató közönségfilm a szó legnemesebb értelmében, egyszerű történettel, igazi röhögtető, de igényes poénokkal, következetesen formált, karikatúra-szerű figurákkal, kitűnő színészekkel: a peches, de amúgy teljesen normális Lali (Rudolf Péter), a nagystílű(nek látszani akaró) Gaben (Reviczky Gábor), a nehézkes felfogású Róka (Gáspár Sándor), az infantilis Csoki (Csuja Imre), a körülményes Cingár (Szarvas József), a bolond, aluszékony Sanyi (Horváth Lajos Ottó), Oszibá, Joli, Betti, prostik, rendőrök és még sokan mások. Megannyi többre vágyó kisember, akik összeverődnek egy útszéli lakókocsi-büfé körül, akik egyszerre kis- és nagyszerűek, viccesek és szánalmasak, de valahogy egész jól elvannak, maguk sem nagyon értik, miért, míg Lali kiböki a végén: "én meg a barátaim, mondjuk nem a barátaim, de... de, a barátaim". A vas(k)os poénok mögött valami lírai is van: álmokról, barátságról, boldogságkeresésről szól; mindenki számára azonosulható értékekről, mindenki számára azonosulható figurákkal. Mindezt tökéletes kiegyensúlyozottsággal, kilógó lóláb nélkül teszi. Van valami művészfilmeket megszégyenítően zseniális és katartikus abban, ahogy pl. eltemetik Lali nehezen megszerzett álmát, az Impalát, vagy ahogy a bankrablásban véletlenül és nevetséges módon, de mégis ártatlanok maradnak, vagy mikor mindennek vége, akkor az egymást mindig becenéven szólító szereplők szétröhögik magukat a rendőrségi igazoltatáskor egymás polgári nevén.

Na jó. Végülis aki nem ismeri (ez a hiba bocsánatos és korrigálható ;-)), annak hiába magyarázom, aki meg igen, annak meg minek... ;-) Aki ismeri és szereti a filmet, biztos szívesen elzarándokol a helyszínre: Piliscsaba és Tinnye között a Garancsi-tóhoz. Itt a jól ismert kanyar, a buszmegálló, a bejárat, domb, ahol a Tigris állt, a tóparti út, ahol Sanyi fut, a domb, melynek tetején a film indul, és ahol az egyenlő szárú háromszöget veszik, az erdőszél, ahol Lali elhajítja a fej nélküli kismalacot. "Te ezeket ide DUGTAD!" - mondja Róka. Igen, ide dugtam egy geoládát, mely régi ötletem, de nem hittem, hogy végül én csinálhatom meg.
Érdekes látni a filmből ismert helyszínt. Legfurcsább, hogy (ez így szokott lenni, ld. pl. parlamenti ülésterem) a valóságban sokkal kisebb a tér, mint ahogy filmen tűnik. Kicsit a növényzet is változott, de vannak jól azonosítható tereptárgyak: utak, fák, villanyoszlop. Van hátrébb egy tiptop új étterem, amit teszteltünk is: közepes árfekvés, finom ételek, különleges sörök.

Hol a kes? (cache)

A láda a büfétől nézve a tó túlsó partján vár. Egy tájékoztató tábla + kuka kombó ill. a tőlük dél-keletebbre álló magányos kuka között kb. féltávnál haladj be az erdőbe mintegy 50 métert, és keresd a karakteres hármasikreket.

A bejárat:
 N 47° 37,507' E 18° 48,332' 250 m [GCUTIG+bejárat]

A tinnyei Csemege:
 N 47° 37,259' E 18° 46,643' 250 m [GCUTIG+bankrablás]

Ládatörténet

Sajnos eredeti helyéről (N47°37,459';E18°48,500') 2005. októberében, a 2. rész forgatása után elveszett. 2005.10.14-én új helyen, a kegyhely közvetlen közelében pótoltam.
Később a hely forgalmassá, a rejtés kockázatossá vált - áthelyeződött a tó túlsó partjára, kicsit távolabb, de talán biztonságosabb helyre.

---

A megtalálás mellé a filmmel kapcsolatos élményeiteket is leírhatjátok (akinek van ;-)). Örülnék, ha felkerülnének párhuzamosan azonos nézőpontú képek a filmből és a valóságból.

Jó szórakozást minden jelenlegi és jövőbeni rajongónak!''