Két pontos multi, amely az aknalejáratok közelében elrejtett egy feliratot s egy ládát tartalmaz.

XI. lejtakna  N 47° 32,141' E 18° 25,698' 227 m [GCTBAK-1] (4 betűs) jelszórészlet a bal hátsó sarok alatt.
XII. lejtakna  N 47° 32,874' E 18° 25,278' 233 m [GCTBAK-2] második (8 betűs) jelszórészlet egy fa gyökerei közötti geofészekben megbújó ládában.

---

A pontok közutakon pár méterre megközelíthetők (lásd: turistautak.hu ), szabadon látogathatók.

A rejtésekről részletesebb tájékoztató az ismertető végén!

Tatabányai lejtaknák a város múltjának egy különleges szeletét mutatják be. Az elmúlt évek során a régi, betömedékelt, bezárt bányalejáratok föld feletti részét helyreállították. Az aknák a lebontott város egykori utcáin, közutakon megközelíthetők. Ez nem a szép, szemet gyönyörködtető ládák közé tartozik, de reméljük, hogy a sivár, elhagyatott városi környezetben megbúvó, a település múltját jelentő helyek is sokféle tanulsággal szolgálhatnak az arra járóknak.

A tatabányai bányászat története
A tatabányai szénmedence a Gerecse és a Vértes lejtőin, a Kő-hegy, Nagykeselő, Bódis-hegy, Vitányvár, Nagysomlyó, Patár-hegy által határolt öbölben fekszik. A délkeleti részeken még vastag és egységes széntelep észak és nyugat felé fokozatosan vékonyodik, és padokra oszlik.
Az első csille szén - több éves feltáró munka után - 1896. december 23-án gördült ki az I. lejtaknából, amelyet Gróf Esterházy Ferencről, a tatai uradalom tulajdonosáról neveztek el. Ezután sorra nyíltak az aknák, de többségüknek ma már a nyomai is nehezen találhatók meg. A bányászattal együtt a település is fejlődött. Az itt élők száma 1890-ben 2785 fő volt, s ez a szám 1930-ra már 33146-ra nőtt. A negyvenes évek végére a jól művelhető, gazdag széntelepek kimerültek, ezután már a széncsata időszaka következett. Az egyre gyengébb minőségű szén bányászata mellett megkezdődött a kolóniatelepek alatti mezők, pillérek kifejtése. Így a szénre épült város kénytelen-kelletlen 5-6 km-el arrébb költözött. A lyuggatás mértékét talán szemléltetheti, hogy 1970-ben a megnyitott aknák és vágatok hossza összesen több mint 126 km volt. A szénkészlet teljes kifejtése 1987-re befejeződött, s ezzel a tatabányai szén eltűnt.
Néhány - még ma is fellelhető - bányászati emlékhelyre invitáljuk a környékre tévedőket. A GCTBTU első pontja a Kő-hegyi kilátó, amely valaha a Vadorzó (XI. akna) régi teheraknája volt. A GCKESS láda is a Nagy Kesselő-hegy aknája mellett található. A GCVITA ládához vezető zöld jelzés közelében az 1950-es években - a létszámhiány kielégítésére - munkatábor működött. Az egykori rabkapu ma a Békeparkban 2004-ben felavatott 1956-os emlékmű fontos eleme és a GC419 láda kezdőpontja. Az I. akna helyét ma emléktábla ( N 47° 33,360' E 18° 25,266' 206 m [GCTBAK+I. akna]) jelöli. A bányaszerencsétlenségben elhunyt vájárok tiszteletére készült a Bányász kegyeleti emlékhelye ( N 47° 33,703' E 18° 24,731' 169 m [GCTBAK+banyasz emlek]). A volt XV. üzem területén érdemes felkeresni a Tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeum ( N 47° 33,695' E 18° 23,720' 181 m [GCTBAK+szabadteri muzeum]) kiállításait. Nyitva: április 15-től október 15-ig, naponta - hétfő kivétel - 10-17 óráig. S természetesen, a tatabányai bányászat nyomait őrzi öt, volt lejtakna bejárata is.
A X. akna ( N 47° 31,735' E 18° 26,060' 244 m [GCTBAK+X. akna]) 1912-ben kezdte meg működését, s 1970-ig üzemelt. Ez a lejárat 1959. november 15-én megszűnt, mivel az akkor keletkezett hatalmas tüzet csak a lejtősakna legátolásával sikerült megfékezni, a termelés is csak egy év szünet után indult újra.
A XI. (Vida Jenő) akna ( N 47° 32,141' E 18° 25,698' 227 m [GCTBAK+XI. akna]) 1920-1978 között 17 ezer kt szenet termelt. A lejtakna dőlésszöge 20 fok, a hossza 520 m volt Az eredeti függő sínpálya +226 m szintről indult, s +52 méteren lévő a rakodószintre érkezett.
A XII. (Rehling Konrád) akna ( N 47° 32,862' E 18° 25,252' 235 m [GCTBAK+XII. akna]) 1924-ben nyitották meg. A szénmező nyugati részén 1950. december 30-án következett be a medence legsúlyosabb bányaszerencsétlensége, amikor a sújtólég- és szénporrobbanás 81 áldozatot követelt. A termelés e területen 1978-ig tartott.
A XIV. (Szent István) akna ( N 47° 32,057' E 18° 26,603' 224 m [GCTBAK+XIV. akna]) 1937-ben kezdett működni, s 1985-ig üzemelt. Itt volt a legvastagabb a széntelep, elérte a 34 métert is. A termelés érdekében - a ma is működő - XIV/A vízaknán keresztül intenzív vízkiemelés folyt, amelynek hatására a karsztvízszint +135 m-es szintről +90 m alá süllyedt. A nagymérvű vízkitermelés - pl. 1983-ban 100 m3/perc - szomorú eredménye a tatai források eltűnése volt.
A XV. (Rákosi Mátyás) akna ( N 47° 33,376' E 18° 24,020' 184 m [GCTBAK+XV. akna]) 1942-től 1976-ig termelt. A viszonylag vékony, 5-6 m vastagságú főtelep mellett, kényszerűségből az alatta lévő, 1-2 m-es, gyenge minőségű égőpalát is kibányászták. Az aknát 2009-ben ledózerolták, ipari területként árulják!!!

A multiláda leírása
A multi eredetileg mind az öt lejtaknát érintette, jelenleg (2006.07.05. óta) csak két hely felkeresését kéri. A multi pontjait előre megadtuk, így mindenki előre megtervezheti a saját útvonalát. A helyek a régi város régi útjain akár autóval is megközelíthetők, a kerékpárosokra pedig kellemes kerekezés vár. A vonaton érkező gyalogosoknak érdemes a helyi buszjáratokat is igénybe venniük.
Az első jelszórészlet a XI. lejtakna baloldali hátsó sarok alatt kővel fedett résben rejtőzködik (csak nyúlj be a kő mögé).. Az második részlet a XII. lejtakna előtt 40 méterre lévő fasor gyökérzete között, egy geofészekben lévő ládában csücsül.

A ládakereséshez - a bányászköszöntéssel - Jó szerencsét!'

Ládatörténet

2020.12.28. A láda több mint négy hónapja beteg volt, a ládagazda már nem aktív (vagy nem látszik javítási szándék), a ládaoldal nincs aktualizálva, ezért adoptálhatóvá teszem. [Admin(kectam)]