A Komárom-Esztergom megyei Neszmély község mintegy 1500 lelket számlál. A település neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett. (Jelentése: "aki nem bátor, aki félénk".)

A község területén az első nagyobb megtelepedés az újkőkor idején mutatható ki, melyről csiszolt kőszerszámok tanúskodnak. A bronzkori fémművesség jellegzetes tárgyait feltárt sírok őrizték meg. A kései vaskorban ide is elért a nyugatról érkező kelta törzsek vándorlása, magukkal hozva a vaseszközök, a fazekaskorong és a pénzverés technikáját.
A római hódítás idején a kelta kultúrát átvevő illír származású azalus törzs székhelye a mai Dunaalmás-Neszmély környékén lehetett. A római limes katonai őrtornyainak (burgusok) egyike a községhez közeli Kalin-hegyen állt.

A magyar államalapítást követően a település első okleveles említése 1235 körülre tehető. A Komáromi Várbirtok része évszázadokon át. Nagy Lajos király nevelője, Miklós mester, birtokot kap a falu határában. Zsigmond király mondhatja magáénak a települést 1412-ben. Zsigmondot Habsburg Albert követte a trónon. A törökök ellen harcba indult Albertet betegség miatt gyaloghintón szállították Budáról Bécsbe. A Neszmélynél tábort ütő királyt az emlékét őrző Király kútnál érte a halál 1439 októberében.

Hunyadi Mátyás emlékét őrzi a Neszmély és Almás közötti Akasztó-hegy. A szájhagyomány szerint a dunai rév bérlője magas árral zsarolta az utasokat s börtönbe vetette, sanyargatta azokat, akik nem fizették meg a törvényesnél magasabb árat. Mátyás király szegény tótnak öltözve bizonyosodott meg a révész gazságáról miután őt is a pincébe vetették. A király arannyal jutalmazta meg a neki ételt hozó asszonyt, ezzel felfedte kilétét és felakasztatta a révészt.

II. Ulászló oklevele szerint az áruikkal kereskedő neszmélyi polgárok nem állíthatók másutt bíróság elé, jószáguk el nem vehető. A lakosok ügyében csak a neszmélyi bíró és esküdtjei ítélkezhettek.

A török első támadása idején felégették a községet. A komáromi várkapitány tárgyalásokat folytatott a falu újbóli benépesítéséről. A 16. század közepén ismét lakottá vált, de Szinán pasa újra elpusztította és harminc éven át lakatlan helyként szerepelt az összeírásokban, csak a 17-18. században népesült be.

1855-ben a Zichy családtól a klosterneuburgi Szent Ágoston-kanonokrend vásárolta meg a neszmélyi ingatlanokat. A vasútépítés 1888. szeptemberében érte el a falut, a tervezők helyi bejárásán figyelembe vették Neszmély kívánságát, mely szerint kapjon külön vasútállomást és az építkezés során erősítsék meg a Duna felőli védővonalat.

1922-ben a háborús években megszűnt téglagyár utódjaként kezdett el üzemelni Neszmély egyetlen komoly iparvállalata, a Hacker-féle téglagyár.

1936-ban az Olimposz hegyétől Berlinig futó atléták Neszmélyen is keresztülvitték az olimpiai lángot.
A világháborút követő béketárgyalások következtében a neszmélyi kertek alatt folyó Dunából államhatár lett, s bár az 1938-as revízió eredményeként Neszmély néhány évre megszűnt határfalu lenni, a második világháború győztes hatalmai 1945. május 1-jén ismét a Dunát jelölték ki választóvonalnak.

Napjainkban Neszmély dinamikusan fejlődő település. Élete igencsak felpezsdült színes programjainak, a Duna menti kerékpáros útvonalnak, a borgasztronómia fellendülésének következtében. A hegyoldalakon évszázadok óta terem a környék történelmi borvidékének is nevet adó neszmélyi szőlő. Borfesztiválok, szüreti mulatságok, Nemzetközi Jazz Fesztivál mellett a térségi és európai együttműködés fórumaként számon tartott "Hídverő Napok" messze földről csábítják a vendégeket.

A kuriózumnak számít a Hajóskanzen, mely szabadtéri hajózási múzeum és szálláslehetőség egyben. A hajókon működő erdei iskola diákjai betekintést nyerhetnek a hajózás rejtelmeibe, tutajjal fedezhetik fel a neszmélyi szigetvilágot.