Megközelítés: Létavértes felől az Újlétára vezető útról lekanyarodva  N 47° 24,464' E 21° 53,165' 116 m [GCLEPA+Betérés] a Tájház mellett lehet parkolni, majd onnan kellemes gyaloglással a ládáig.

---

A helyről
Már a XVI. századtól híres volt az érmelléki szőlőművelés. Erre utalt a régi Bihar vármegye címerében (1692) a két szőlőfürt is. A tágabban vett Érmellékhez tartozott hajdan Nagyléta és Vértes. Létavértes külterületének északi részén, a Dél-Nyírség homokvonulatai közt három szőlőtermő zártkert húzódik: a Bocskai-kert, a Kossuth-kert, valamint a Mosonta-kert (vagy Öregkert). Ezek a szőlőskertek még híven őrzik a hagyományokat a szőlőkultúrában és az építkezésben. Ez a láda a Kossuth-kerthez kalauzol Benneteket, ezzel szeretnénk felhívni a figyelmeteket erre az eltűnőfélben lévő, de érdekes-értékes helyi jellegzetességre. Itt található egy tájház is, sajnos az érdeklődés hiányában többnyire zárva van.

Még a szőlőskertekről
A pajták sora a dombok, völgyek vonulata adta dűlőrendszerhez alkalmazkodva épült fel. Ezen a vidéken pajtának nevezik ezeket a kerti hajlékokat, amely magában foglalja a bor termelésének és tárolásának helyiségeit is. A pajták elhelyezkedése rendkívül változatos. A többszörösen törő, elhajló, forduló völgyi utak, dűlőágak, a változó szintmagasságok, a különbözőképpen forduló pajták ki-kinövő füves hátakkal, az alatta megbúvó pincékkel hangulatos képet nyújtanak.
A szőlős vagy a pajta mögött kezdődik, vagy az épület mellett fut egészen a dűlőig, hátul pedig felkúszik a dombra.

A pajták többféle alaprajzzal, tetővel és nagyságrendben készültek. Életkoruk többnyire 100 év fölött van. Építőanyagként különböző természetközeli anyagokat használtak környezetükből: vályogtéglát, vályogot, törekes sarat, fát, kórót, nádat, homokot, később cserepet és téglát alkalmaztak. A legtöbb fal különböző méretű vályogtéglából készült, a tetőt pedig náddal vagy cseréppel fedték. A szobában ágy, asztal, karospad, ládapad, komód, faragott szék, de leginkább a finomabb szalmából, esetleg csuhéból lábas fakeretre font dikó található. A borházat hordók, kosaras prés, töklopó, faputtony, lihu (nagy fatölcsér a bor számára) és szerszámok töltik meg.
A XIX. században a vidék a bakator nevű szőlőjéről és ízes fehérboráról volt nevezetes. A századvégi filoxéra a homoktalaj miatt itt nem okozott nagy kárt, de a XX. század elején a fagy sok szőlőt pusztított ki. Az elmúlt évtizedekben tőkés művelésben az erdei fehér, az otelló és a rizlingfélék, az izabella, a noa, a nyárfalevelű, a delavári és a kadarka fehér- és vörösbora volt kedvelt. A létai szőlősgazdák főleg kedvtelésből, saját használatra borászkodtak, bár a felesleget gyakran fölvásárolták a borkereskedők.

Ahogy az ember végighalad a szőlősorok és a pajták közt, mintha egy másik világban járna. Egy világban, ahol van idő a másikra, ahol a "külső világ" zaja elcsendesül, s nincs más, csak a nyugalom, a közösségteremtő hangulatos környezet. Az itt élő emberek múltjának egy darabja ez, a nyugalom szigete.
Az idők folyamán - különösen az utóbbi évtizedben - a szőlőtermelés, mint ahogy a szőlőskert közösségformáló ereje csökkent. Az évszázados pajták, a bortermelés hagyományos eszközei pusztulóban, egyre több szőlő marad művelés nélkül, egyrészt a kedvezőtlen törvényi szabályozás, másrészt az egyre csökkenő szabadidő miatt.

Forrás: Nagy Zoltán Létavértes esélyei a turizmusfejlesztés terén.

Kellemes nézelődést kívánunk, WB&Maya és Csabi27

Ládatörténet:
2017. 3. 9. Tapiapi újrarejtette a régóta betegeskedő ládát. Köszönjük. [Admin (Fazék)]
2017. 8. 22 Mint LogBíró a geoládát utolsó logjai vizsgálata alapján és a rejtő inaktivitása miatt betegre állítottam. A sorozatos eltűnések miatt javaslom, keress ÚJ REJTEKET a ládának. Email-t küldtem a rejtőnek.[V_Gabor, logbíró]
2017. 11. 7. Tapiapi ismét újrarejtette a hányatott sorsú ládát, de ezúttal már új helyen. Köszönjük. [Admin (Fazék)]