A ládáról
2016.08.07. - ládakarbantartás, a láda új helyen - a koordináták már az új rejtekre mutatnak.
A láda a Toblach-tól (Dobbiaco) Cortina d' Ampezzo felé vezető út mellett, a Lago di Landro melletti autóút túloldalán található (az eredeti helyről a legutóbbi áradás sajnos elvitte). Egy sziklákból épített mesterséges magaslat hegy felőli oldalán található, sziklák közötti üregbe rejtve. Egy kis ösvény indul az út mellől, jobbra fák, balra a sziklák - ahol a sziklák mögé kerülünk, a láda rögtön ott van derékmagasságban. A koordináták valószínűleg nem teljesen pontosak, megköszönöm, ha valaki megírja a pontos koordinátákat, ha arra jár, és megtalálja a ládát.
Alternatív jelszó: több helyre is felírtam alkoholos filccel, többek között az ösvénnyel átellenben a parkoló korlátjának aljára - de a sétaúton északra indulva is több objektumra rápingáltam, biztos ami biztos :)

A helyről
A láda rejtésére egy életre szóló, örökre meghatározó emlék szolgáltatta az okot. Úton életem első Dolomitok túrájára itt, a Lago di Landro (vagy másik nevén Dürrensee) partján állva láttuk meg először a Dolomitok első, egyetlen addig látott hegyhez sem hasonlító óriási tömbjét.
A Cristallo szívet dobogtató és valósággal sokkoló látványa - mint utóbb kiderült - csak a nyitánya volt azoknak a fantasztikus napoknak, amiket aztán tátott szájjal töltöttünk a hegység via ferrata útjain. A szerelem azóta is él - immáron öt év telt el az ominózus első látogatás óta, azonban itt a tóparton minden alkalommal újra és újra lenyűgözve áll kis csapatunk a természet e fantasztikus csodája előtt.

Egy kis dolomit-történelem
Déodat Guz Sylvain Tancrede Gratet de Dolomieu (1750-1801) - a mineralógus és geológus, akinek a dolomit - és a Dolomitok - a nevüket köszönhetik. Utazásai során jutott el a Déli-Alpokba, ahol egy addig meg nem határozott, ismeretlen kőzettel találkozott - ami összetételében igen hasonló a mészkőéhez. A dolomit karbonátásványában kalcium-karbonát (a mészkő alkotója, CaCO3) egészül ki magnéziummal (CaMg(CO3)2), ami jelentős különbségeket idéz elő a két kőzetben. A mészkő karsztosodik, belőle a legváltozatosabb felszíni és felszín alatti formák oldódnak ki, a dolomit azonban a mészkőnél jóval keményebb, ridegebb, és aprózódásra, töredezésre hajlamos kőzet - ennek is köszönhetik a dolomitsziklák a minden mástól megkülönböztethető formájukat.
Ennek tanulmányozására hazánkban is számtalan lehetőségünk nyílik - a Villányi-, a Budai-hegységben, a Bakonyban, a Pilisben, vagy akár a Bükkben, és Aggtelek környékén is. De a Vértesben, a Gerecse déli részén, a Keszthelyi-hegységben is láthatjuk a meredek, dolomitból felépülő hegyoldalakat.
A kőzet kialakulásának körülményei azonban még a mai napig tartogatnak megválaszolatlan kérdéseket - az erről született elképzelésekről olvashatunk érdekes cikket a Természet Világában.

A Dolomitok via ferratái
Via ferrata, vagyis vasalt út - a Dolomitokról talán túlzás nélkül állítható, hogy a via ferrata megszállottainak igazi Mekkája. Ahogy az elnevezés is utal rá, alapvető célja, hogy falakba épített mesterséges eszközök (sodronyok, láncok, trepnik stb.) segítségével bárki feljuthasson egy-egy olyan szakaszon, ami korábban, ezen eszközök nélkül csak csak hegymászók számára volt járható. Az első ferratákat a XIX. század közepén kezdték építeni, ahogy a hegymászás az urak körében egyre népszerűbbé vált. Így épült meg az első kiépített út 1843-ban az ausztriai Dachsteinen, majd 26 év múlva a Grossglockner útja. A Dolomitok első ferratái az 1880-as években a Brentában létesültek, majd ezt követte sorban a többi út építése. Később az első világháború vetett véget a sportcélú útépítésnek - ezekben ez években az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország közötti frontvonal húzódott végig többek között a Dolomitokon is. Sorban épültek a lőállások, bunkerek, alagutak, és most már katonai célokat szolgálva a biztosított utak a párkányokon, falakon. A világháború után a terület Olaszországhoz került, így az utak építését az olaszok folytatták - a két világháború között kisebb intenzitással, majd később az újabb lendületet az 1956-os cortinai téli olimpia adta. Mára így számtalan, különböző nehézségű utat élvezhetünk a hegységben.
Ferratákat egyébként a Dolomitokon kívül Franciaországban (ezek általában technikás, rövid, jól biztosított, többnyire az utóbbi húsz évben épült utak), illetve Ausztriában (klasszikus és "francia stílusú" ferraták is) élvezhetünk.
Gazdag linkgyűjteményeket találhatunk a neten a Dolomitokról és a via ferratázásról.

Időjárás
Egy pár szóban mindenképp érdemes említést tenni a hegység időjárásáról is - különösképp, hogy a túráinkat nagy részben ettől kell, hogy függővé tegyük.
Míg télen a síelőké a terep, nyár elejétől vehetik birtokba a ferraták és a magashegyi túrák szerelmesei a területet. A hóolvadás június közepe-vége felé teszi lehetővé a ferraták megközelítését, és az első hó jellemzően október elején esik le. Ettől függetlenül azonban mind a váratlan lehűlésekre, mind pedig a hirtelen hóesésekre számítanunk kell, ezek bármely pillanatban bekövetkezhetnek.
Esőálló és tartalék meleg ruházat nélkül sose induljunk útnak, függetlenül attól, hogy milyen időjárást jósolnak aznapra.
A helyi oldalak időjárásjelentéseit figyeljük folyamatosan, és vegyük komolyan őket - de ha internetet nem tudunk elérni, a szálláshelyeken nagy valószínűséggel mindig tudnak naprakész információval szolgálni.