WAP: A mikroládát a villanyoszlopon lévő "dobozon" keresd. Mérete: 8 x 5cm.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

---

A LÁDA TÖRTÉNETE:

Az 10. Kelet-Magyarországi Geokesser Találkozó jubileuma alkalmából, amit a Csapókerti (Régen itt laktak a csapó céhbeli mesterek, a gubacsapók, szűrcsapók) Liget téren tartottunk meg.
Felvetődött, az az ötlet, hogy miért nem rejtünk egy ládát Debrecen e részén. A tér ugyanis biztonságos -a gyerekek bátran mászkálhatnak, autóforgalom alig. Nagy füves tér a focizóknak, napozóknak. Lehet főzni, bográcsozni.
Ez egy kis falu a városon belül a maga kb. 15 ezres lakosságával.

Annyira népszerű és közkedvelt ez a tér a városban és a környéken élők között, hogy hosszú évek óta különböző rendezvényeknek adott és ad helyet. A szépszámmal megjelent kesserek egybehangzó véleménye és "unszolásának engedve", belevágtam egy kis kutatásba, hogy megismerjük jobban Debrecen e kerületét.

Ez úton megkérném arra, a sportszerű lépésre azokat, akik a találkozón részt vettek és jelen voltak a láda helyének meghatározásában, hogy hagyják meg az első 3 helyet azoknak, akiknek újdonság ez a láda.

CSAPÓKERT KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE:

Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. A négy égtájat összekötő utak találkozásánál több falu összeolvadásából létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert. Annyi bizonyos, hogy a tatárjárás utáni évtizedekben kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül. A város neve 1235-ben, egy egyházi okiratban olvasható először.

Az északról a Nagyerdő, keletről és délről az Erdőspuszták, nyugatról a Tócó völgyével övezett, évszázadokig falusias látványú Debrecen házait a gyakorta pusztító tűzvész újra és újra elhamvasztotta. Az újjáépítések alkalmával egészen a 18. század második feléig alig változtattak a beépített város - leginkább emberi szívhez hasonló - alakján, nagyságán.

A belső város régi, hatalmas telkeit mind sűrűbben belakó népesség számára, a város árkán kívül, kerítéssel ellátott, több mint egy tucat (szőlős) kertet hoztak létre az évszázadok folyamán ilyen volt többek közt a Csapókert.

A szabadságharcot követően, majd különösen a kiegyezés után, nagy gazdasági, kulturális fejlődés indult a városban. Megszűnt a városárok (sánc) szabta kötöttség és hamarosan a belvárost övező kertségek lakhatási tilalmát is, feloldották, ahol egészen a 20. század hatvanas-hetvenes éveiig falusias kertes házakban éltek az emberek, nagy kertjeikben megtermelve maguk és a piac zöldség-gyümölcs szükségletét.
Csupán néhány kertségben maradt meg az eredeti dűlőutak nyomvonala, ahol mind modernebb családi házak jöttek és jönnek létre a falusias, kisvárosias épületek között. (Csapókert, Homokkert, Hatvan utcai kert, Csigekert, Köntöskert, stb.
Debrecen városrészei közül soknak a nevében szerepel a kert, illetve a telep szó. Ez kialakulásuk körülményeire utal. A Csapó utcai kapun kívül lévő kertnek lett a neve: Csapókeret.

A TALÁLKOZÓRÓL:

Ezek a találkozások nem a versenyről szólnak, nem a versengésről. Nem másodpercekkel és a percekkel viaskodunk. Ezek jó hangulatú, beszélgetős, nevetgélős, röhögős, eszegetős bulik szoktak lenni. Arra törekszünk, hogy tudjunk a másik kesserrel időt eltölteni, beszélgetni, megismerni, kifaggatni, tanácsot kérni, elmesélni a történeteinket.

Aztán nem elhanyagolható esemény a sütögetés, amit most ezen a találkozón megtoldottunk Ujcsi jóvoltából egy "tárcsás", megoldással, aminek nagy sikere volt.
Van itt szalonna, kolbász, virsli, krumplisütögetés, pörgetés. Aztán, ha véletlenül elbeszélgetjük az időt, és odaég valami, ki bánja. Cserélődnek az emberek a tűz mellett, mert kinek mikor mihez van kedve.

A mostani találkozót egy kis ünnepséggel kezdtük, mivel több barátunknak volt azokban a napokban, vagy éppen a nap a neve napja vagy a születésnapja. Nagy sikert aratott a debreceni kesserek körében a helyszínválasztás, mivel bent volt a városban, de mégis, árnyas, fás helyen egy kis csendes "szigeten", így sokan autó helyett gyalogosan, esetleg biciklivel érkezett a Találkozóra. Így az ünnepségen nem csak üdítővel és Colával tudtak koccintani.

Erre a találkozóra is szép számmal érkeztek a régi már "törzsvendégnek" számító kesserek, de nagy örömünkre, ismét jelentek meg "újarcok", vagy csak logjaik által ismert kesserek.

Most a 10. Találkozóra nem találtunk ki semmi játékot, de a kesserek egybehangzó kívánságára, erre a kellemes és igazán családbarát helyre megszavaztunk egy ládarejtést. Ennek eleget téve kezdtem hozzá az anyaggyűjtéshez, és a megbeszélt helyre kihelyeztem a ládikót, amit Tibi60 kislánya ajánlott fel a célra.

Remélem mindenkinek legalább annyira kellemes időtöltést fog nyújtani ez a láda, mint, amennyire mi éreztük itt magunkat.
Hintázást, pihenést, napozást, esetleg egy kis sütögetéssel egybekötött délutánt kívánunk, nem csak a gyerekekkel érkező családoknak.

FOTÓK A TALÁLKOZÓRÓL:

Luilui képei

Csigabiga képei



Kívánunk mindenkinek nagyon kellemes kikapcsolódást, jó láda vadászatot!

LUILUI és JUDITH