************************************************

Mezővári a Borzsa folyó Tisza-torkolatánál, az ukrán-magyar határnál helyezkedik el. Színmagyarnak számító falu, egyik kedves mezővári vendéglátónk szerint: "Szívesen fogadtuk falubelijeink más nemzetiségű párjait is. Az idők során azonban ők is mind megtanultak magyarul."

Mezőváriba érkezvén jómagam úgy éreztem, mintha időutazáson vennék részt: évtizedekkel ezelőtti falusi tapasztalataimra emlékeztetett a hely hangulata. A lét itt talán nem magától értetődően egyszerű (hisz gondoljunk csak a gyorsan egymás után következő árvizes esztendőkre, a nagyarányú munkanélküliségre, a nehéz gazdasági helyzetre), de a helybéliek jól tudják: összefogással, a közösség erejével a megpróbáltatásokon is úrrá lehetnek. Az "itt élned, halnod kell" jegyében nem egy helybélitől hallottuk, hogy életüket csak itt és csak ebben a közösségben tudják elképzelni, minden nehézség ellenére is.

Jelentős megtartó erő az iskolai és az egyházi közösségek. A környékbeli kis falvakban is magyar nyelven tanulnak a kisiskolások, s Mezőváriban középiskolások is. Ottjártunkkor megtekinthettük a művészeti iskolások műsorát: prózai, táncos, zenei produkciókat egyaránt. Hiszem, remélem, hogy a falu egyik büszkeségének számító, csodálatos hangú Livike énekét a mezővári és a járásbeli közönség után még nagyon sokan megismerik.

Néhány szó Mezővári történetéről és nevezetességeiről

A honfoglalás kori település jelenleg is használatos nevét a hajdani borsovai várról nyerte nevét. Borsova várának maradványa Mezővári község déli határán, a Borzsa-Tisza torkolattól nem messzire, egy sík réten helyezkedik el, természetes domb benyomását keltve.
E helyen (hiszen három oldalról is folyók övezték, s emiatt könnyen védhető volt) a település és az erődítmény keletkezése már a VIII-IX. századra tehető. Eredetileg a Tiszán lefelé tartó sószállítmányok útját felügyelték innen.
A vár kiépítése a XI. századra tehető, s ezzel egyidőben a környék közigazgatási és egyházi központjává vált. Innen irányították az egykori Borsova megyét. A tatárjárás idején a várat lerombolták, majd IV. Béla telepeseket költöztetett a vidékre, mely az akkor már a munkácsi váruradalomhoz tartozott. A vár utolsó maradványai (egy bástyája s kápolnája) 1657-ben pusztultak el.
A vár maradványait a környékbeli lakosok építkezés céljára széthordták. Ezekből készült az egykori vendégfogadó, a lelkészlak és a templom bővítményének egy része is. A várról részletesebben olvashattok itt.
A református templom a beregszászi járás egyik legszebb műemléke. Elődje a XV. században épült, a tatárok által lerombolt vár köveiből (az utóbbi évek felújítási munkái során előkerült kövek megerősítik a kéziratos források állítását.) Eredetileg római katolikus templom volt, 1595-ben azonban a református vallásra tért hívek vették birtokukba. A jelenlegi templomot a XVIII. század végén szentelték. Az elmúlt évtizedben, az árvizek kapcsán jelentős felújításon esett át. A templom belső tere egyhajós, ablakai keskenyek, félkörívvel és barokk keretezéssel záródnak. Tornya a nyugati homlokzat előtt áll, négy fiatornyos. A nyugati falában befalazott félköríves kapu látható. A templomról részletesebben olvashattok itt.