WAP
A pontos multi pontjai:
1. pont: a templom falán lévő táblán lévő évszám
2. pont: a tájház falán lévő tábláról a személynév 3 kezdőbetűje (pl. Nagy István Péter - NIP)
3. pont: a horgásztó ÉNY sarkához közel, a fenyvesben egy meredekebb szakasz előtt, kidőlt fatörzsek közt van, kisebb fadarabokkal takarva
a 10x5x8cm műanyag doboz.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Egy a Börzsöny lábánál fekvő kis faluba, Perőcsénybe szeretnénk Titeket invitálni ezzel a három pontos multi ládával.

Íme a pontok:
1. pont: a templom falán lévő táblán található évszám.  N 47° 59,724' E 18° 51,816' 245 m [GCPERO-1]
2. pont: a tájház falán lévő tábláról a személynév 3 kezdőbetűje. (pl. Nagy István Péter - NIP)
 N 47° 59,628' E 18° 51,792' 245 m [GCPERO-2]
3. pont: a horgásztó ÉNY sarkához közel, a fenyvesben egy meredekebb szakasz előtti utolsó sor egyik fenyőjének tövében, ágakkal, fakéreggel takarva, 10x5x8cm műanyag dobozban lévő jelszórészlet
 N 47° 59,185' E 18° 50,301' 203 m [GCPERO-3]

A jelszó hossza 13 karakter.

---

Megközelítés
A Börzsöny tövében fekvő kis falu kb 100km-re található Budapesttől, a 12-es főút mentén. Parkolni a hajdani ABC előtti téren  N 47° 59,646' E 18° 51,738' 230 m [GCPERO+parkolo] lehet, természetesen ingyenesen. A két virtuális pontot innen pár perc alatt beszerezhetitek.
A 3. ponthoz, a ládához kb 2-2,5km-t kell gyalogolni a faluközponttól (a Petőfi utcán kifele induljatok el). Száraz időben az út nagyobb része autóval járható, itt tudjátok lerakni a kocsit  N 47° 59,182' E 18° 50,603' 210 m [GCPERO+parkolo2]

A tájház nyitvatartása
Vasárnap 15-17 óra között, egyéb időpontokat a 06-30-684-7722 telefonszámon lehet egyeztetni.

A falu története
A települést elsőként egy 13. századból származó, 1398-ban átírt oklevél említi Pereuchean néven, de a középkori oklevelek még Preuchan és Preuchen néven is említik. Perőcsényt 1419-ben és 1423-ban vásárhelyként említik, a közép- és az újkorban magánföldesurak birtoka volt. 1437-ben Zsigmond király Mikolával, Orsánnal és Szokolyával együtt elzálogosította Lévai Cseh Péter erdélyi vajdának.
A perőcsényiek a falu lakosságát ősi magyar eredetűnek és a reformáció korától kezdődően reformátusnak tartják. A német anyanyelvű lakosság jelenléte a község határában folyó bányaműveléssel hozható összefüggésbe. (A 18. század kezdetén lakosainak többsége magyar, harmada-negyede pedig szlovák nemzetiségű volt.)
Perőcsény a török hódoltság alatt is lakott település volt. Az 1570. évi török adóösszeírás szerint Peröcsín faluban 30 ház található, a családfők száma 45.
A falubeliek által ma is " szín református községként" jellemzett település az ellenreformáció idejében is megőrizte református hitét. Az oszmán uralom meszűnése után a felerősödött ellenreformáció a templomaiktól kívánta megfosztani a protestánsokat, ennek jegyében 1700-ban báró Balassa Ádám prépost bezáratta a perőcsényi templomot is. A falubeliek a harangokat a tóba rejtették, nehogy a katolikusok kezére kerüljenek. A helyi idős emberek úgy tudják, hogy a vallásüldözés idejében a templom ajtajában ült Drözsböt Gergely és Együd Mátyás. Amikor odaállított két lovas a templomkulcsot követelve, ők megtagadták annak átadását. A lovas katonák hiába lövöldöztek rájuk, nem fogta őket a golyó, mert burokban születtek. Hazafi István perőcsényi lakos mesélte, hogy az 1950-es években a templom felújításakor a földben emberi csontvázakra bukkantak. A csontok között talált övcsatok, szúrófegyverek, sisakok arra engedtek következtetni, hogy a reformátusokat zaklató császári katonákat a helyi lakosok megölték, és holttestüket a templom melletti temető tömegsírjába temették.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő önkényuralmi időszakban a bécsi udvar minden nemzeti jelvény viselését megtiltotta, és behódolási íveket küldött szét az országban. Pongrácz Lajos Hont vármegye jegyzőkönyveiből készült kivonata szerint "Perőcsény község lakosai a hódolati ívnek aláírásától vonakodtak". A falu az egyéb tiltó rendelkezések, viselettel kapcsolatos előírások betartását is szabotálta.
A 20. század első felében a lakosság megélhetését a földművelés és állattartás mellett az erdő biztosította. A század két nagy világégése Perőcsényből is szedte áldozatait. A perőcsényi hősi halottaknak két emlékmű is emléket állít: a templom alatti sziklára épített, az első világháború hőseinek tiszteletére állított turulmadaras obeliszk, valamint a község főterén 1994-ben elkészült a két világháború perőcsényi hősi halottainak emlékműve.
Az 1960-as évek elejétől Perőcsény lakossága erőteljesen csökken. Ekkor még a falu össznépessége majdnem elérte a 100 főt. Ekkor még a falu legnagyobb munkaadója a termelőszövetkezet volt. A nagyüzemi szervezés idején a perőcsényiek nehezen álltak be a szervezet kötelékébe, de a hatvanas évek elején, mint általában máshol is, az önálló parasztság nagy része megadta magát és sorra léptek be a tszbe. A hetvenes években a település lakói egyrészt a termelőszövetkezetből, másrészt az otthoni magángazdaságokból éltek.

Perőcsény környéke
Perőcsény környéke kiváló kirándulóhely. Itt található az ország legnagyobb összefüggő, "érintetlen", fokozottan védett hegyvidéki területe, melynek nagyrészét a börzsönyi ősvulkán kalderája foglalja magába. Fokozott védettsége ellenére turistautakon jól bejárható, a kaldera-peremen vezető turistautakról teljes és felejthetetlen kép tárul a látogatók elé. Az erdő állat- és növényvilága gazdag és változatos, csendesen haladva gyakran megfigyelhetünk őzeket, szarvasokat. Nagyon ritka látványosság, többnyire az Ipoly menti területeken, 2 méteresre kiterjesztett szárnyakkal keringő, a kipusztulás közvetlen veszélyébe került parlagi sas megfigyelése.

Salgóvár
A (piros plusz) jelzésen érhető el a XIII. században épült és 1424. körül hamispénzverés miatt lerombolt Salgóvár.  N 47° 57,592' E 18° 52,724'
A vár romjai a falutól délkeletre mintegy négy kilométerre a Börzsöny Várbérc nevű 715 méter magas csúcsán állnak. Mivel nagyon kevés okleveles adat szól a vár egykori történetéről és a régészeti feltárása még várat magára, csak nagy vonalakban lehet körvonalazni múltját. A környező vidéket uraló Hontpázmány nemzetség tagjai emeltették birtokközpontként az 1241-1242-es tatárjárás utáni korszakban. A XIV. század elején kénytelenek voltak behódolni a Felvidék nagy részét magántartományául megkaparintó Csák Máté oligarchának. Csak a féktelen báró 1321-es halála után került királyi kézbe.
Az első róla megemlékező oklevél szerint 1331-ben Dabi Demeter viselte várnagyi tisztét. A királyi kamarától megvásároló Szécsényi Simon báró számára az értékét elsősorban a környékbeli jobbágyfalvakból álló váruradalom jelentette. A földesúri család ritkán látogatta meg Salgó várát, inkább a kényelmesebb, hollókői várukban tartózkodtak. Az épület pusztulását későbbi földesura, Salgói Miklós bűnös életvitele okozta, akinek 1424-ben Luxemburgi Zsigmond király előtt kellett felelnie a tetteiért. A királyi tanács bűnösnek találta hamispénzverésben, valamint Garai János báró feleségével, Hedvig úrnővel folytatott házasságtörésben, ezért örökös száműzetésre ítélték.
A megsárgult oklevélbe még belefoglalták, hogy a főnemes négy vára közül kettőt, Salgót és Bene várát a földig romboltassák le. A kirendelt mesteremberek aztán fáradságos munkával lebontották falait, némelyik részét egyben gurítva le a meredek hegyoldalon. Erről a manapság arra kirándulók is meggyőződhetnek. Amikor a hegymászás után végre elérjük a legmagasabb sziklacsúcsot, az elénk táruló pompázatos panoráma mellett tűnődjünk el néhány percig eme elfelejtett vár mulandó sorsáról.

Perőcsényi hagyományok
A Börzsöny hegység festői szépségű hegyei, dombjai között megbúvó kisközösség a palóc vidék gazdag, sokszínű hagyományaiban ma is bővelkedik, bár a jellegzetes , ízes palóc nyelvjárás és színes viselet nem maradt meg a faluban. A népi épitészet jellemzője a tipikus felvidéki stílus, vagyis a megcsapolt oromdeszkás, falajjás, hosszú folyású parasztház. A tetőket egykor zsúppal, vagis rozsszalmával borították. A módosabb gazdák háza általában négy helységből állt: első ház vagy tiszta szoba, szabadkéményes hidegkonyha (pitar), hátsó ház és kamra. Építőanyagként a kemény erdei kő szolgált, de előfordult a vertfal és vályog is.
A lakosság a paraszti élet zárt közösségében egyedi, a környékre nem jellemző fekete népviseletet hordott. Ez talán a község többszáz évre visszanyúló, a pompát, cifrálkodást elutasító, puritán egyszerűséget igénylő kálvinizmusával állhat összefüggésben.
A lányok kezdetben fehérben, majd a konfirmálást követően egyre sötétebb színekben jártak. Jellemző öltözetük a zsinórral díszített farkas pruszlik (immentő), melyet főként nyáron slinges blúz tetején hordtak. Más ruhát viseltek a templomban, mást a báli alkalmakkor. Kedvelték a selymet és a szövetruhákat. Az alsó szoknyákat az egyházi ünnepekhez valamint az életkorhoz alkalmazkodva hordták. Vászon pendelyből nagy ünnepek alkalmával négyet-ötöt is felvettek. Ezekre két-három kikeményített, gyolcs slingelt szoknya került. Legfelülre bő, 3-4 méter anyagból készült, gazdagon ráncolt, általában sötét színű szoknyát öltöttek. Lábukra gyarmati (Balassagyarmat) csizmát húztak.
A férfiak hétköznap szövetnadrágot, gyolcsinget, nyári időszakban vászon inget és gatyát viseltek. Ünnepi, templomi alkalmakra billencses posztó béléses, zsinóros nadrágot, kabátot és nagygombos mellényt (lajbit) hordtak. Kisgyerektől az idősig minden férfinak(embernek) volt nagykarimás kalapja. Külön tartogattak egyet ünnepi alkalmakra: ezt hordták a templomba, a bálba, s ez került a férfiember koporsója tetejére is.

Forrás: Perőcsény - a 750 éves település Darányi László, dr. Koczó József, Pásztor Csaba (Kiadó: Perőcsény Község Önkormányzata Perőcsény, 2004.)