WAP: A harmadik nyelven íródott szöveg 2. sorának első szava és az ugyanebben a sorba lévő szám.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Ólubló (szlovákul Stará Ľubovňa, város Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Lublófüred és Lublóváralja tartozik hozzá.
ÓLUBLÓ FEKVÉSE:
Poprádtól 46 km-re, északkeletre a Poprád-folyó lapálya fölé nyúló földnyelven a Poprád és a Jakubina összefolyásánál fekszik.
ÓLUBLÓ TÖRTÉNETE:
Területe már a kőkorszaktól fogva folyamatosan lakott volt. Lubló vára a 14. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól királya számára.
A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kapott.
1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a békét,amelyben 13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen kormányozták a városokat.
Ezt a kereskedelem és a kézművesség fellendülése követte. 1433-ban azonban a husziták foglalták el.
1553-ban a vár leégett, a tűzvész áldozata lett az akkori kormányzó, valamint a levéltár is de újjáépítették.
1655 és 1661 között a várban őrizték a lengyel koronázási ékszereket.
1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított, ezután elpusztult lakossága helyére szlovákokat telepítettek.
Az ólublói várban raboskodott Benyovszky Móric 1768-ban.
A város 1772-ben került vissza Magyarországhoz, ekkor elveszítette addigi különleges jogállását.
1778-ban a tartományi székhely Igló lett.
1910-ben 1841 lakosából 1359 szlovák, 261 német és 189 magyar volt.
1918 Lengyel Nemzeti Tanács. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásának székhelye volt. A II. világháborúban a város jelentős károkat szenvedett, ekkor hagyta el a várat utolsó ura Zamoyvsky János lengyel gróf. 1968-ban újra járási székhely lett.
ÓLUBLÓ a Wikipédián
LUBLÓI VÁR TÖRTÉNETE:
1299 után, közelebbről ismeretlen időpontban királyi parancsra építette fel a szepesi ispán Lubló várának legkorábbi magját, hogy az itt állomásozó őrség az ellenőrzése alatt tarthassa a Kárpátok hegységének É-i kereskedő útvonalait. Az Árpád-házi uralkodók fiúágon való kihalása után ezt a területet is megkaparintotta a Felvidék K-i részein egyeduralomra törő Aba nembeli Amadé báró, nádorispán. Az ő fiaitól foglalta vissza az itáliai trónkövetelőből magyar királlyá magát felküzdő Anjou Károly Róbert serege, a sorsdöntő rozgonyi csata előtti időszakban. 1323 és 1342 között Drugeth Fülöp nádor honorbirtokát képezte, vagyis amíg tartott a nagyúr királyi szolgálata, addig élvezhette a váruradalomhoz tartozó jobbágyfalvak jövedelmeit. 1395-ben Luxemburgi Zsigmond király, hogy növelje a csekély számú magyarországi híveinek a táborát, Horváti Miklós bárónak adományozta oda, aki aú szerzeménye után felvette a "Lublói" nemesi előnevet. A báró viszont nem hálálta meg a királyi kegyet, mivel 1403-ban csatlakozott Nápolyi László ellenkirályhoz, ezért elkobozták tőle a várbirtokot. 1412-ben Zsigmond király a határ menti Lubló várában találkozott II. Ulászló lengyel királlyal, akivel békét kötött. Ezt követően a lengyel uralkodó több hónapig tartó körutat tett a magyar királyságban. Még ez esztendő novemberében sorsfordító események következtek be, mivel a magyar uralkodó a Szepesség területéből 16 helységet, valamint Lubló várát is, zálogba adta a lengyeleknek, akik ezért cserében 37 ezer "széles" cseh ezüst garast fizettek zálogösszegként. 1412 után, Lubló vára lett az elzálogosított 16 szepesi város kormányzóságának székhelye. A lengyel királyt képviselő tisztségviselőt sztarosztának hívták, akik kezdetben királyi emberek, majd később jelentős magánvagyonnal rendelkező főnemesek voltak. Megbízatásuk ideje alatt a lublói várban laktak, majd hivatali idejük végeztével át kellett adniuk azt az utódjuknak. Az itt lakó főnemesek építkezései nyomán alakult ki a napjainkra látható arculata Lubló várának. Bár jelentősebb hadi események nem történtek vele kapcsolatban, de azért a XVI. században kiépültek az akkori idők hadviselésének megfelelő védőművek, az ágyúk elhelyezésére alkalmas bástyák. 1593-tól az elzálogosított szepesi területek a lengyel Sebastian Lubomirszky gróf tulajdonába kerültek át. Ez a lengyel főúri família a továbbiakban évszázadokig uralta a várat, és a neki adózó mezővárosok és jobbágyfalvak sorát. 1655 és 1661 között a korabeli források szerint Juraj Sebastian Lubomirszky a lublói várban őriztette a lengyel koronát, amit a svédek támadó hadjárata idején menekített ide. 1683 végén a Bécs városát ostromló török sereg felett aratott hatalmas győzelem után Sobiesky János lengyel király serege a Felvidéken át vonult vissza a hazájába. Az uralkodó Lublón töltötte a karácsonyt. A fényes diadalt azonban beárnyékolta, hogy a lengyel vitézek rablásaikkal zaklatták a környező jobbágyfalvakat. 1769-ben, kihasználva a Lengyelországban lévő anarchiát, Mária Terézia királynő parancsára a Habsburg csapatok visszafoglalták a zálogban lévő 16 szepesi várost, így Lublót is. Bár maga a középkori erősség már nem számított katonai objektumnak, de védőműveit jó karban tartották, falait helyőrség vigyázta. Az utolsó időszak, amikor katonaságot láttak az öreg várfalak, 1944-ben volt, amikor a megszálló német csapatok az elfogott lengyel partizánokat az erődítményben végezték ki, majd holttestüket a felsővár 150 méter mély kútjába dobták. Lubló várának régészeti feltárása és restaurálása az 1970-es évek óta folyik, miből 2002-re elkészült a felsővár kerek öregtornya, ahová felkapaszkodva csodálatos panoráma tárul az érdeklődők elé.
LUBLÓ VÁRA részletes ismertetője
Az ólublói várban raboskodott Benyovszky Móric 1768-ban.
BENYÓVSZKY MÓRIC vázlatos életútja
A vár csak belépővel látogatható. Külön kell fizetni a vár alatti skanzen megtekintéséért is de kombinált jegy is váltható, a vár alatti parkolóban is szednek parkolódíjat.
BELÉPŐK megtekinthető ezen az oldalon
A vár nyitvatartása itt tekinthező meg
LÁDA:
A vár bejárata mellett található egy öt nyelven olvasható információs tábla.
Ezen a táblán, a harmadik nyelven olvasható szövegben keresd a jelszót. A
2. sor első szava és az ugyanebbe a sorba lévő szám kell a logoláshoz.
Kívánunk mindenkinek tartalmas kikapcsolódást, kellemes sétát, jó láda vadászatot!
LUILUI és
JUDITH