WAP: A harmadik nyelven íródott szöveg 2. sorának első szava és az ugyanebben a sorba lévő szám.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Ólubló (szlovákul Stará Ľubovňa, város Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Lublófüred és Lublóváralja tartozik hozzá.
ÓLUBLÓ FEKVÉSE:
Poprádtól 46 km-re, északkeletre a Poprád-folyó lapálya fölé nyúló földnyelven a Poprád és a Jakubina összefolyásánál fekszik.
ÓLUBLÓ TÖRTÉNETE:
Területe már a kőkorszaktól fogva folyamatosan lakott volt. Lubló vára a 14. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól királya számára.
A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kapott.
1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a békét,amelyben 13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen kormányozták a városokat.
Ezt a kereskedelem és a kézművesség fellendülése követte. 1433-ban azonban a husziták foglalták el.
1553-ban a vár leégett, a tűzvész áldozata lett az akkori kormányzó, valamint a levéltár is de újjáépítették.
1655 és 1661 között a várban őrizték a lengyel koronázási ékszereket.
1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított, ezután elpusztult lakossága helyére szlovákokat telepítettek.
Az ólublói várban raboskodott Benyovszky Móric 1768-ban.
A város 1772-ben került vissza Magyarországhoz, ekkor elveszítette addigi különleges jogállását.
1778-ban a tartományi székhely Igló lett.
1910-ben 1841 lakosából 1359 szlovák, 261 német és 189 magyar volt.
1918 Lengyel Nemzeti Tanács. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásának székhelye volt. A II. világháborúban a város jelentős károkat szenvedett, ekkor hagyta el a várat utolsó ura Zamoyvsky János lengyel gróf. 1968-ban újra járási székhely lett.
1299 után, közelebbről ismeretlen időpontban királyi parancsra építette fel a szepesi ispán Lubló várának legkorábbi magját, hogy az itt állomásozó őrség az ellenőrzése alatt tarthassa a Kárpátok hegységének É-i kereskedő útvonalait. Az Árpád-házi uralkodók fiúágon való kihalása után ezt a területet is megkaparintotta a Felvidék K-i részein egyeduralomra törő Aba nembeli Amadé báró, nádorispán. Az ő fiaitól foglalta vissza az itáliai trónkövetelőből magyar királlyá magát felküzdő Anjou Károly Róbert serege, a sorsdöntő rozgonyi csata előtti időszakban. 1323 és 1342 között Drugeth Fülöp nádor honorbirtokát képezte, vagyis amíg tartott a nagyúr királyi szolgálata, addig élvezhette a váruradalomhoz tartozó jobbágyfalvak jövedelmeit. 1395-ben Luxemburgi Zsigmond király, hogy növelje a csekély számú magyarországi híveinek a táborát, Horváti Miklós bárónak adományozta oda, aki aú szerzeménye után felvette a "Lublói" nemesi előnevet. A báró viszont nem hálálta meg a királyi kegyet, mivel 1403-ban csatlakozott Nápolyi László ellenkirályhoz, ezért elkobozták tőle a várbirtokot. 1412-ben Zsigmond király a határ menti Lubló várában találkozott II. Ulászló lengyel királlyal, akivel békét kötött. Ezt követően a lengyel uralkodó több hónapig tartó körutat tett a magyar királyságban. Még ez esztendő novemberében sorsfordító események következtek be, mivel a magyar uralkodó a Szepesség területéből 16 helységet, valamint Lubló várát is, zálogba adta a lengyeleknek, akik ezért cserében 37 ezer "széles" cseh ezüst garast fizettek zálogösszegként. 1412 után, Lubló vára lett az elzálogosított 16 szepesi város kormányzóságának székhelye. A lengyel királyt képviselő tisztségviselőt sztarosztának hívták, akik kezdetben királyi emberek, majd később jelentős magánvagyonnal rendelkező főnemesek voltak. Megbízatásuk ideje alatt a lublói várban laktak, majd hivatali idejük végeztével át kellett adniuk azt az utódjuknak. Az itt lakó főnemesek építkezései nyomán alakult ki a napjainkra látható arculata Lubló várának. Bár jelentősebb hadi események nem történtek vele kapcsolatban, de azért a XVI. században kiépültek az akkori idők hadviselésének megfelelő védőművek, az ágyúk elhelyezésére alkalmas bástyák. 1593-tól az elzálogosított szepesi területek a lengyel Sebastian Lubomirszky gróf tulajdonába kerültek át. Ez a lengyel főúri família a továbbiakban évszázadokig uralta a várat, és a neki adózó mezővárosok és jobbágyfalvak sorát. 1655 és 1661 között a korabeli források szerint Juraj Sebastian Lubomirszky a lublói várban őriztette a lengyel koronát, amit a svédek támadó hadjárata idején menekített ide. 1683 végén a Bécs városát ostromló török sereg felett aratott hatalmas győzelem után Sobiesky János lengyel király serege a Felvidéken át vonult vissza a hazájába. Az uralkodó Lublón töltötte a karácsonyt. A fényes diadalt azonban beárnyékolta, hogy a lengyel vitézek rablásaikkal zaklatták a környező jobbágyfalvakat. 1769-ben, kihasználva a Lengyelországban lévő anarchiát, Mária Terézia királynő parancsára a Habsburg csapatok visszafoglalták a zálogban lévő 16 szepesi várost, így Lublót is. Bár maga a középkori erősség már nem számított katonai objektumnak, de védőműveit jó karban tartották, falait helyőrség vigyázta. Az utolsó időszak, amikor katonaságot láttak az öreg várfalak, 1944-ben volt, amikor a megszálló német csapatok az elfogott lengyel partizánokat az erődítményben végezték ki, majd holttestüket a felsővár 150 méter mély kútjába dobták. Lubló várának régészeti feltárása és restaurálása az 1970-es évek óta folyik, miből 2002-re elkészült a felsővár kerek öregtornya, ahová felkapaszkodva csodálatos panoráma tárul az érdeklődők elé.
A vár csak belépővel látogatható. Külön kell fizetni a vár alatti skanzen megtekintéséért is de kombinált jegy is váltható, a vár alatti parkolóban is szednek parkolódíjat.
A vár bejárata mellett található egy öt nyelven olvasható információs tábla.
Ezen a táblán, a harmadik nyelven olvasható szövegben keresd a jelszót. A 2. sor első szava és az ugyanebbe a sorba lévő szám kell a logoláshoz.
Kívánunk mindenkinek tartalmas kikapcsolódást, kellemes sétát, jó láda vadászatot!
Köszi a rejtést! Megtaláltuk! Gyönyörű hatalmas vár. Lentről nem is gondoltuk, hogy ekkora. Eső után értünk ide, így a gótikus toronyból egyre szebb lett a kilátás a környékre. A bejáratnál adnak magyar nyelvű ismertetőt. A skanzenban is érdemes szétnézni.
2 hetes, teljes Magas-Tátra bejárás során jártunk itt Évivel. Szívesen meglátogattam sok év után ismét ezt az impozáns várat. Nyílt egy egészen komoly, modern haditechnikai múzeum a vár tövében. [Geoládák v3.12.10] [Geoládák v3.12.10]
Magas-Tátra és felvidéki várak 4/2.
A Késmárkról Ólublóra vezető út ákel egy nagyon szép hegyen. Már csak ezért is érdemes volt autóval eljönni ide. A vár alatti parkolónál levő kis "középkori faluban" kezdtünk. Itt vannak állatok, lehet íjászkodni, lovagolni, van egy kis kalandpálya, és a kapitány kocsmájának fa berendezese is látványos.
A várból engem elsősorban annak monumentális mivolta fogott meg, ami Szepes várára emlékeztetett. Többek között nagyon szép a várkápolna, érdekesek a konyha helyiségei, a toronyból pedig pazar kilátás nyílik. Csak azt sajnáltam, hogy sem magyar nyelvű idegenvezetés nincs, sem magyar leírást nem tudtak adni az amúgy lelkes fiatalok (Ellentétben pl. Nedec, vagy Szepes várával.) Nagyon aranyosak, egyben azért sajnálatra méltóak a vár egyik udvarán "kiállított" sólymok és baglyok. A kis gyöngybaglyot hazahoztuk volna.
A három luilui virtuális közül ez a legértékesebb. Kár, hogy az ötnyelvű táblára a magyar nem fért fel. De biztos sokkal több erre a francia ajkú turista!
Tátrai túránk során kerestük fel a várat Párduc50-el. Nagyon szép a vár, lenyűgözőek a méretei. A várfaltól csodaszép a kilátás Lublóra. Kár, hogy az ismertető táblán nincs magyarnyelvű felirat. Köszönet a rejtésért.
Megtaláltam! A Tengerszem-csúcs meghódítására indultunk neki Webberrel és nem cacher barátaimmal egy szlovák geocaching hétvégére. Ennek során kerestük fel ezt a ládát is.
A Magas-Tátrába, pontosabban a Kriván "meghódítására" szervezett geotúra során találtuk meg pliptai és Anita társaságában. 14/7. találat.
A Kriván csodás időjárásban való tegnapi megmászása után eleredt és késő délután óta gyakorlatilag ömlött az eső. Az időjárás előrejelzések szerint sajnos ez egész napra így is maradt, ezért Pliptaival megbeszéltük, hogy a mai napra betervezett GCSTRB (Csorbató és Fátyol-vízesés) és GCSTPT (Szimbolikus temető és a Poprádi tó) ládákat ilyen körülmények között semmi értelme megkeresni. Még akkor sem, ha a csapat másik fele ennek ellenére bevállalta a gatyáig ázást és a élményfaktor minden valószínűség szerinti lenullázását is. Számomra egy láda - már jó ideje - nem csak egy pont, a felkeresés közben látottak, tapasztaltak sokkal fontosabbak, minthogy csak a csésze és a találat után fussak. Így alakult, hogy a fentebb említett két láda helyett a GCLUBL, GCNVAR és GCZKPN ládákat fűztük fel egy karikára.
A várhoz érve még éppen esett, de szerencsére nem zuhogott, így kellemesen körbe tudtuk járni az egész várat, bekukkantottunk minden zegébe-zugába.
Nagyon tetszett a hangulata, a kiállított tárgyak és úgy maga az egész. Nem az a mesterségesen felépített műrom, valódi történelem szag hatja át az egész vártúrát.
Sétánk végén még solymászokkal is sikerült találkoznunk, közelről megcsodálhattuk ezeket a szép ragadozó madarakat.
A mai napra jó választás volt ez a láda, kár lett volna kihagyni!
Köszi a rejtést! [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Egy a korábbi pepe féle geotúrákon összekovácsolódott kisebb csapat tagjaként jutottam el erre a geotúrára Liondaddy és kópé1993 társaságában.
Az előző napi Kriván mászás után az eredeti terv módosítását követően jutottunk el ide, mert az egésznapos eső miatt nem szerettük volna a Csorba-tavat és a Poprádi-tavat becserkészni, ezt majd jobb időjárásban fogjuk megtenni.
Lenyűgözött ez a vár! Szerencsére itt még csak csepergett az eső így a kinti részekeket is kényelmesen bejárhattuk. A vár hatalmas és kiváló állapotban van. A kiállítások is nagyon színvonalasak! Két ragadozó madárral is megismerkedhettem közelebbről, egy sólyommal és egy 3 kg-os sassal. Maradandó élmény volt ez a várlátogatás. Köszönet a rejtésért!
Ez egy több szempontból is emlékezetes vár lesz a számunkra.
Péter60 nem is igazán akart bemenni, hisz annyi várat láttunk már. De én szeretem tüzetesen megnézni mindet. :-) A jelszót leolvastuk az ötnyelvű információs tábláról. 5 nyelv. Készíttetői kínosan ügyeltek arra, hogy ezek egyike se a magyar legyen. :-(
Azért nézzünk be legalább a kapun, ha már nyitva van! Bementünk. Sehol egy lélek, Az utánunk jövőknek segítségként lefotóztuk az árjegyzéket, ha már a ládaoldal linkje nem oda vezet ahova kellene. Kis bámészkodás után mentünk is volna el,... "csak azt még hadd nézzem meg" - és így haladtunk egyre befele. Egyszer csak beszédet, sőt magyar szót hallottunk és hamarosan felbukkantak a gazdái is, akik épp kifelé tartottak a várból. Szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy sírt gondozni jöttek, mert a várban nyugszanak az őseik. "Kik voltak az őseik, hogy itt van a sírjuk?" "Övék volt a vár 1825-1880 között. Raisz család. "Megnézték már abban az épületben a kiállítást? Nagyrészt mi adtuk hozzá az anyagot." Megtudtuk tőlük azt is, hogy 7 udvara van a várnak és hogy itt őrizték 1665-1661 között a lengyel koronázási ékszereket. Aztán ők mentek dolgukra, mi pedig új tudásszomjjal egyre beljebb a várba. Több látogató nem volt, csak két munkás, akik a vár felújításának dolgoztak. Láttuk a kápolnát, előtte a Raisz sírokkal, a sörfőzdét, a konyhát, a páncélokat, a lengyel koronát. Felmásztunk a toronyba, gyönyörködtünk a lenyűgöző panorámában. Végül az utolsó látnivalóban, a barokk palotában a Raisz család art-deco bútoraival berendezett szalonjában gyönyörködtünk éppen, amikor fúriaként berobbant egy fiatal lány és haragtól (meg az emelkedőn felsietéstől) fuldokolva közölte, hogy azonnal menjünk vele, mert illegálisan vagyunk itt, csaltunk, belógtunk, nem akartunk fizetni. Mondtuk, hogy ez nem így van, csak mert nem láttunk sehol senkit, bejöttünk és gondoltuk, majd kifelé úgyis összeakadunk azzal, aki elszedi a pénzünket. Nem hitt nekünk, erősködött, hogy nem akartunk fizetni. A bejáratnál a szlovák és angol táblára mutogatott, hogy 50 euro fejenként a büntetés. Mondtam (angolul), hogy nem tudunk angolul vagy szlovákul. :-) Ezen persze még jobban kiakadt, mi meg csak az egész helyzeten röhögcséltünk. Végül azért rendes volt, kifizettük a belépő árát és a számla mellé a kezünkbe nyomott egy magyar nyelvű ismertetőt is.
Szitáló eső, kihalt környék... Egyedül állok Ólubló várának tövében... Egy pillanatra megáll az idő is... S a távolban hallom a tót császárdinasztiák hős uralkodóinak kiáltását, lovaik dobbanását, ahogy világhódító útjukra indulnak... :D
Persze a tájékoztató táblán magyar szöveg nincs, mintha nem is lett volna ez a hely 1000 évig Magyarország része. A tótok lázasan gyártják a történelmüket...
Köszönöm a rejtést, nem jutottam volna el ide a láda nélkül! :)
A tavalyi felvidéki geotúra programjába sajnos ez a vár már nem fért bele. De talán így is jobb, mert a vár most váratlanul nyitva volt, és ráérősen nézelődve vagy másfél órát töltöttünk ott. Utána még bementünk Lublóra, és egy kicsit sétáltunk a főtér körül. Köszönöm, hogy megmutattátok!
Tátrai kirándulásunk hazamenős ládája 35 fok meleggel. A tegnapi 22 km 1100 fel és 1300 le után jól esett egy kis várban csatangolás. Megnéztünk mindent: Benyovszkytól a koronázási ékszeren át a skanzenig. Nagyon tetszett, kísértetet nem láttunk.
Kb. 3-4 évtizede már jártam itt. Akkor gazos romok voltak a falak körül. Azóta nagyon szépen helyreállították a szlovákok a magyar és a lengyel történelem eme remek épületét. A kiállítás is elég korrekt, bár a Magyar Királyságot nem említik. A címerünk viszont ott van nagy méretben. Magyarul ugyan semmi nincs kiírva, de kellemes meglepetésre, - kérés nélkül - magyar nyelvű leírást adtak a tárlathoz. Mind az épületek, mind a berendezés nagyon látványos. Kb. 3 órát töltöttünk odabent.
Köszönet debreceni barátainknak a figyelemfelhívó rejtésért.
A "Szabadság vándorai" csapattal közösen Kelet-Szlovákia és Dél-Lengyelország több szép helyét felkerestük. Nem hagyhattam ki, hogy ahol alkalom adódott, ott kicsit geoládáztam is. Szombaton már szemerkélt az eső, ezért kis vártúrát tartottunk. Nedec várával kezdtük, majd Ólubló várával folytattuk. A lublói várban is minden helyet bejártunk, jó volt látni, hogy gondot fordítanak a felújítására.
Tanár Úr, kérem, én készültem! ...
Jól felkészültem a Lublói vár bevételére. ... Nálam volt a puska is, ott lapult a kinyomtatott láda-leírás a zsebemben. ... Oda is értünk időben, nem úgy, mint pár éve, amikor már csak a bezárt várkapuban gyönyörködhettünk. ... Most végre bejutottunk, bevettünk magunkat a várba, és két órán át bejártuk minden zegét-zugát.
Nagyon izgalmas volt! Persze a jelszót elfejeltettük leolvasni. (:-)))
Kérjük szépen a jól megérdemelt pontot a képek alapján.
Köszönjük!
Innen a Vörös Kolostorhoz folytatódott utunk.
Az időjárás előrejelentés hatására ma vártúrákat iktattunk be. A csoport többsége már látta a várat nekik a ragadozómadár bemutató volt a plusz. Köszönet a rejtésért.
Egy tartalmas felvidéki, tátrai, krakkó és környéke út során sikeresen levadásztuk az útba eső ládákat.
Ebben benne volt GCToVa, GCMeNa és a GCLubl is.
Sajnos a fényképezőgépemet, amelyen a fényképek ill. a jelszavak voltak a dunajeci tutajozás után elvesztettem :-((((.
Köszönet a rejtő segítségéért
gabris1 és gyogyesz
Ha valaki talál a szlovák lengyel határ 50-80 km-es körzetében egy PANASONIC DMC-TZ5 fényképezőgépet egy fekete Trekking tokban, kérem lépjen velem kapcsolatban.
Gyönyörű a vár. Nagyon tetszett hogy a kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű tájékoztatót és annak alapján végigjártuk a várat, ha már ott voltunk a skanzent is megnéztük. Tartalmas két órát töltöttünk el.
Tegnap végigjártuk a Sas-utat Lazy és zsorzs barátaimmal és igazából mára a Fehértavi-csúcs volt betervezve, de a társaságból (5 fő) 3-nak mára már nem volt ínyére a hegymászás, ráadásul reggel egy órával később keltünk, mint terveztük. Zsorzzsal reggel módosítottuk a programot és a várlátogatás mellett tettük le a garast. Így történt, hogy Ólublóba látogattunk. A vár csodaszép állapotban van. Tetszett, hogy a belépőért kap is valamit az ember. Nagyon jó, ahogy számozva vannak az egyes látnivalók és az információs lap alapján gyakorlatilag teljesen bejárható a vár. Szép volt, köszönjük! Kicsit sajnálom, hogy nem egy hagyományos, esetleg mikro került elhelyezésre...
Lengyelországból (dunajeci tutajozás) hazafelé.
Nem tartom jó ötletnek a külföldön elpotyogtatott virtuálisakat (amik így a .com-on be se jelenthetők), de kell a pont :-)
Megtaláltuk!
Ez egy amolyan "igazi" vár. Nagyon tetszett a skanzennel együtt. Még a szemerkélő eső sem tudta kedvünket szegni a körbejárásukban. Egy szlovák csoporthoz csapódva végig tudtuk követni a magyar nyelvű leírás alapján a bemutatott helyszíneket. Ráadásul egy különleges ragadozómadár-bemutatón is részt vehettünk. Ez egy élmény volt!
Köszönjük a rejtést!
A Szlovák Paradicsomban töltött hét egyik esős napján kerestük fel a Magas-Tátra melletti várakat. Hatalmas ez az építmény. A bejárattal átellenben van egy szlovák láda, melytől igazán impozáns látványt nyújt Ólubló vára.
Dobogós megtalálás.
Túrázás helyetti ládázás (GCToVa és GCMENa) és kitérő Lengyelországba, séta Lesnicán Dunajec partján a nap zárásaként Ólubló. Sajnos megint úgy értünk, hogy bezárt a vár, majd talán jövőre sikerül belülről is megnézni:-).