WAP: A ládát a földsánc tetején, egy jellegzetes fa (mintha ki akarna dőlni, de mégsem) gyökerei között lehet megtalálni.

---

Megközelítés: Salgótarjánból Somlyóbánya irányába kell haladni, majd Somlyóbányára beérve, mindjárt az első utca balra (Völgyhíd utca), majd ennek folytatásaként a Hanga utca elhagyásával, földúton közelíthető meg. Ki mennyire kíméli az autóját, el lehet menni a Hanga utca végéig is és ott parkolni, de előtte is bárhol meg lehet állni és gyalog folytatni az utat. Itt már a régi vasúti nyomvonalon járunk. A földút rövid idő után balra kanyarodik és egyenesen is folytatódik, de balra kell menni, majd a vadászles mellett jobbra letérni, ezen haladva jutunk el a nemrégiben megkezdett feltárásig. A 2. feltárás mellett ( íves hídrész) található a rejtekadó fa.

A viadukt helyenként harminc méter magasan, s hét ívével kétszáz méter hosszan szelt át egy völgyet a nógrádi szénmedencében. Kétszer akkora volt, mint a veszprémi.
Megdöbbentően precíz munkát végeztek 1911-12-ben a somlyóbányai viadukt építői, akik közt külföldi mesterek is lehettek. A kőszénbányák építésekor ugyanis több olasz mester is dolgozott Salgótarjánban és környékén. A Grünwald Gyula és Mitis István által tervezett, s a Nicholson Gépgyár által megépített hídra botrányok árnyéka nem vetült. Ma már ez is meghökkentő, miként az is, hogy ezt a hidat "élve eltemették". A Teréz-tárót ugyanis - ahová vezetett - 50 millió mázsa szén kitermelése után, 1929-ben bezárták. Ezt követően meddőhányóval töltötték fel a Teréz-táró felé vezető völgyet, így az ötvenes évekre gyakorlatilag eltűnt a híd is. Amit a föld nem takart el, arra az egyre vastagabb avarréteg terített takarót. Előbb csak a völgy lett egyre kisebb, majd a fák birtokba vették a híd közvetlen környékét is. Ma már csak egy nyiladék látszik: igaz, gyanúsan egyenes itt az erdei út.
A helytörténetírók azonban most joggal remélhetik, hogy nem csupán olvasmányt készítettek, de feladatot is adtak a munkájukkal. Például azt, hogy a somlyói viadukt egy darabját kiássák, és legalább turistalátványosságként a nagyközönség elé tárják az arra illetékesek.

Ürmössy Ákos, a Magyar Közút Kht. Nógrád megyei igazgatója hídmérnök munkatársaival kezdett hozzá a somlyóbányai völgyhíd vizsgálatához. Mint mondja, a pályaszerkezet a kutatás első eredményei szerint meglepően jó állapotban van, miként az általuk feltárt vasbeton tartószerkezet is. Irdatlan mennyiségű földet kellene azonban elhordani, hogy látványosságot produkáljanak. Viszont minden bizonynyal megérné a fáradságot, ha legalább egy ívet bemutatnának, járhatóvá tennék a pályatestet, és kerékpárútként hoznák rendbe a Zagyva-rakodó felé vezető bányavasúti nyomvonalat, amely a híd után a hegy gyomrában, egy ugyancsak meglévő, feltárható alagúton keresztül vezet.

Ha még nem is tudja megmutatni az egykor Közép-Európa legnagyobb völgyhídjának valódi szépségét Pócsa Sándor, a somlyóbányai "élve eltemetett" viaduktnak, legalább az 1:45-ös, méretarányos makettjével szemléltetheti azt. A lokálpatrióta vállalkozó két hónap alatt készítette el Salgótarján egyik legjelentősebb ipartörténeti emlékének mását, melyet a Bányamúzeum GCAKNA udvarán lehet megtekinteni, s most a bemutatóval támogatókat szervez a 203 méter hosszú völgyhíd feltárásához.