Már múlt héten elhatároztuk, hogy Andi szüleinek a kutyáját elvisszük erre a túrára. Pár hete elvittük élete első túrájára a Budai hegyekbe, amit látatóan nagyon élvezett.
A reggeli indulással kicsit megcsúsztunk, így 11:43-kor sikerült elrajtolni csak. Ekkor már tudtuk, hogy sietősre kell venni a tempót, ha be akarunk érni a célba.
Már a tervezgetéskor elkezdett cseperegni az eső, így a tervezés elmaradt és nekivágtunk az északi körnek. Az első négy pontot könnyen legyűrtük, csak lefelé kellett menni. Ezútán tovább folytattuk az útunkat a Rám szakadék felé, ahol ssophie és Adams csapata csatlakozott hozzánk Szemi kutyájukkal. Kalandosra sikeredett a szakadékon való átkelés esőben a kutyusokkal, és a megduzzadt patakkal. Mindkét kutyus jól vizsgázott, és kiállta a bátorságpróbát :)
Ezútán gyorsan eldöntöttük, hogy a Prédikálószékre már nem megyünk fel, és inkább visszamegyünk a bázisra.
Egy idő után szétváltunk ssophiéktól, külön folytattuk útunkat. Ekkora már elég rendesen szakadt az eső. Kb. 1 km megtétele után észrevettük, hogy elhagytuk a fényképezőgépet. Szóval visszamentünk egy jó darabon.. szerencsére meglett a fényképezőgép, egy fenti turistaútról legurult a lentire. Majd innét újra a már járt úton haladtunk tovább. Innentől elég kemény volt az útunk a bázisra vissza, teljesen szétáztunk, a cipőnkben is tocsogott a víz, a nadrágunk is átázott, a hajunk is vizes volt, és valahogy elegünk lett az egészből, de azért még röhögtünk.
Két választásunk volt, az egyik, hogy kaptatón fel a bázisra, vagy egy lankásabb részen kerülővel a bázisra. Inkább a lankásabb utat választottuk, patakokban folyt a víz, minden tiszta sár volt, hatalmas pára.
Elkezdett fújni a szél is, elkezdünk fázni is... a bázis még 2,5 km..
Andinak ekkor elkövetkezett a holt pont. Egyrészt a kimerültség, másrészt lassan hat órája volt, hogy nem ittunk és nem ettünk. Megálltunk magunkba gyűrtünk egy kis csokit. Sok időt nem akartunk állással tölteni, mivel a feltámadt szélben elkezdtünk fázni. A következő 1 km-t már csak csigatempóban ment, és percenként elhangzott a kérdés, hogy még mennyi van hátra?
Majd az utolsó km-en már hatott a csoki, és rákapcsoltunk. Gyorsan az autóban átöltöztünk, és az eredményhirdetés végére beestünk. Elfogyasztottuk a geomenüt, és még némi csevelyre is futotta.
Számunkra eddigi legbrutálisabb túránk volt, amit egészen 16h-ig élveztünk is,a 16-17h közötti időszakban elhangzottak "mi sem vagyunk normálisak, ezt majd elmeséljük az unokáinknak, soha többé esőtúra" és társaik. Majd a 17-17.30h közötti időszakot nagyon szívesen elfelejtenénk.
Összesen 10 pontot gyűjtöttünk be, és 16km-t tettünk meg.
Mindenesetre köszönjük a szervezést. Megtapasztalhattuk, hogy mennyi kitartással rendelkezünk.
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2010.05.18 10:55]