Rábca-vándor

A jelszó képzése: sorrendben a virtuális pontoknál kapott három szám után egybeírva a valós ládában talált jelszórészlet az alábbi sorrendben:
1.  N 47° 41,336' E 17° 37,706' 110 m [GCRAVD-1]
Ládászok számára sokatmondó kód (ezt a gyalogos hídon találod - első oszlopköz) 3. karaktere, egy szám.
A hidacska Radó-szigeti végén, a nyugati korlátban (lásd a "Segítség" c. képet!)
2.  N 47° 41,598' E 17° 37,330' 110 m [GCRAVD-2]
A megadott koordinátán állva a Mosoni-Dunán végignézve, a Jedlik-híd látható szakasza fölött látható tornyok száma, amelyek nagyjából a Csonka-toronnyal összemérhető nagyságúak.
3.  N 47° 41,455' E 17° 36,165' 112 m [GCRAVD-3]
A zsilip emelőszerkezetén a visszaforgást gátló kilincsmű kilincskerekén a fogak száma. Segítség a kilincskerékhez itt.
4.  N 47° 42,449' E 17° 34,115' 112 m [GCRAVD-4] Valós láda

A multi bejárása során fel kell keresni a Rábca folyó 4 torkolati helyét, amelyek az utóbbi évezredből ismertek. Ez egy irányba 5...6 km gyaloglást jelent a Radó-szigeti (Győr) kiindulóponttól. Végig úttesten, vagy töltések kavicsos és/vagy (esetleg kaszálatlan) füves koronáján haladhatsz. Az ésszerű vonaltervezés miatt a 2. és 3. pont esetén a történelmi időrend felcserélődik.
A második pontot a Töltésszeren közelítheted meg.
Ezután a zsilipes töltésen vagy a kék-sárga Pinnyédi-hídon át  N 47° 41,567' E 17° 37,061' 115 m [GCRAVD+fotó] éred el a Kunszigeti utat, ezen közelíthesz Pinnyédhez.
A zsilip megtalálása után az itt  N 47° 41,484' E 17° 36,190' [GCRAVD+1. elágazás] elágazó töltésen haladhatsz északra.
A záróládát egy kis facsoportban, fa tövén keresd a mentett oldalon; a Duna töltése felől közelíts. (Az új torkolat a gát túloldalán van a közelben.)

Ha kevés az időd: a 2. és 3. pont autóval is megközelíthető.
Visszaútnál választhatsz a leírttól részben eltérő útvonalat is szintén a folyók töltésein.

---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

Tekergő folyók
Síkvidéki folyóink a legújabb időkig gyakran változtatták medrüket. A változások természeti folyamatok és emberi beavatkozások révén egyaránt bekövetkezhettek.
A legjobban nyomon követhető természeti folyamat a meanderek kialakulása. Kanyarokban a folyó vize a külső íven gyorsabban áramlik; a laza, homokos partot fokozatosan elhordja. Ugyanakkor a belső íven a lelassult vízből a benne lévő finom hordalék leülepszik, ez a part egyre beljebb tolódik a túlsó part felé. A külső ív nagyjából annyit távolodik, amennyit a belső ív hozzá közeledik, ezért a folyó szélessége nem igen változik, viszont a meder a kanyar ívétől egyre kijjebb kerül, a kanyar egyre szembetűnőbb, patkó alakú lesz. Az ellentétes ívű kanyarok ómega formát képeznek, később az ómega talpánál a két kanyar összeszakad. A fősodorból kimaradt hurok alakú kanyarszakasz előbb holtággá, majd pedig a folyóról lefűződve morotvatóvá válik. A kanyarok ilyen kiiktatása a folyószabályozások során emberi tevékenység alapján gyorsítva is végbemegy.
Leírásaimtól és térképvázlataimtól (amelyek főleg a Rábcára összpontosítanak) kérlek ne várd a tudományos igényű részletességet. Ha a témával elmélyültebben akarsz foglalkozni, arra lehetőséget ad a következő forrásmunka.

A Rábcáról
A Rábca és a Répce ugyanaz a folyó, a Rábca nevet az alsó szakasza viseli.
A 123,7 km hosszú magyar Répce-Rábca szakasz hazai vízgyűjtő területe 2677 km2. A vízgyűjtő teljes nagysága 4816 km2. A Répce 200 m-es tengerszint feletti magasságban éri el hazánkat és a Rábca 112 m magasságban ömlik a Mosoni-Dunába. A hazai vízgyűjtő teljes egészében 110 és 250 m közötti síkvidék. Az Ausztriában eredő Répce a Répceszemere - Répcelak térségig természetes vízfolyás, innen kisvizei az eredeti mederben folynak tovább, míg nagyvizeinek egy részét a Répce-árapasztó közvetlenül a Rábába vezeti. A folyó további szakasza egészen Győrig mesterséges meder, amelynek kialakítását a Hanság vizeinek levezetése és az árvízvédelmi szempontok tették szükségessé.
A Rába-Rábca vízrendszerhez tartozott a Hanság mocsárvidéke, a Fertő-tó azonban szorosan véve nem. A korai középkor századaiban a Fertő-tó vízrendszere leginkább csak olyan kapcsolatban állt vele, hogy csapadékos időszakban a tó fölösleges vize túlcsordult a tavat és a Hanságot elválasztó lapos gerincen. A két vízrendszer között már a korai időkben ástak csatornát vízimalmok üzemeltetése céljából. A Hanság lecsapolásának tervét az 1600-as évek közepén kezdték el megvalósítani: a Rábca medrét Bősárkány térségében kimélyítették és kiegyenesítették. A következő évszázadokban több csatorna is épült, amelyek a vizeket az Ikva vagy a Rábca medrébe vezették. Mindez nem volt elegendő a mocsárvidék megszüntetésére, és még kevésbé arra, hogy a győri medencét gyakran sújtó árvizeknek elejét vegye. Nagyszabású munkák kezdődtek 1886-ban, amikor a kanyargós Rábca kanyarjait átvágva 20 m fenékszélességű csatornát ástak Győrtől a Kis-Rába és a Répce egyesüléséig közel 50 km hosszúságban. A medret két oldalról magas árvízvédelmi töltéssel övezték.
A Hanság lecsapolásának utolsó erőfeszítései a 60-as évek végén haltak el. Ezekben az időkben egyetemi ifjúság önkéntes nyári építőtáborai adták a munkaerőt a csatornaépítésekhez.
A Rábca vízrendszerében az utolsó nagyszabású munkák az 1980-as években folytak, ekkor a töltések magasításán kívül a Rábca Abdától új mederbe került, és azóta közvetlenül a Mosoni-Dunába torkollik. A Mosoni-Duna árvizeinek visszaduzzasztó hatását az új torkolat és a megmaradó holtágak zsiliprendszerével akadályozzák meg. Ezzel, és a holtágak Abda és Börcs környéki hatalmas árterületeivel az árvizek veszélyét gyakorlatilag végérvényesen megszüntették Abda térségében.
A Rábca torkolatairól
A Mosoni-Duna felé igyekvő Rábca Abda környéki szakasza különösen sokat változott az utóbbi néhány évszázadban. Ez magával hozta a torkolat helyének változásait is. A Rábca szeszélyesen kanyargó meanderei a 19. századi szabályozások során eltűntek; az átvágott kanyarokról leválasztott holtágak megmaradt szakaszai mint görbe morotvatavak láncolata követik Börcstől Győr határáig.

A középkorban (1. sz. térképvázlat)



A tekervényes vonalú folyó Abdától kezdve hol csak 100-200 méternyi, hol kilométeres távolságokban követte a Mosoni-Duna folyását, hogy végül Győrnél a Rábába torkolljon és nagyon rövid közös szakasz után csatlakozzanak a Mosoni-Dunához a Püspökvár előterében. A Rábca és a Mosoni-Duna közötti földszoroson vezetett a Rába torkolati szakaszán lévő átkelőhöz a Carnuntum és Arrabona közötti római hadiút. Ezt a nyomvonalat a római kor után közlekedésre alkalmatlanná tette, több helyen keresztezte a Mosoni-Duna kanyarjainak egyre szélesebb, Abda mai területére kiterjedő meanderezése. Ez a kanyargós Duna-ág mára Holt-Duna néven Abda és Öttevény között mint lezsilipelt erecske szerénykedik egy valaha volt széles medret bizonyító terepsüllyedékben.
A Rábca régi torkolatának a környéke a mai Püspökvár előterében különösen sokat változott emberi tevékenység következtében. A Rábca-torkolat helye a mai Radó-sziget északi csücskénél lévő kis gyalogos híd környékére valószínűsíthető.

Az újkor kezdetén (2. sz. térképvázlat)



Ez a helyzet körülbelül a középkor végéig tartott, és a Mosoni-Duna mederváltozása vetett neki véget. A Mosoni-Duna Pinnyéd-környéki nagy meanderének (Nagy-Tákó kettős kanyar) déli íve évről-évre kijjebb tolódott a Rábca felé, míg végül a két folyó közötti földszoros átszakadt, és a két víz összeköttetésbe került, de a déli Rábca-ág is megmaradt. A két ág közötti részen fekvő terület ekkoriban Sziget néven szerepelt, amely Győr egyik városrészeként ma is élő név.
A folyók későbbi szabályozása miatt nehezen felismerhető akkori torkolat (átszakadás helye) Pinnyéd határában volt a zsilip környékén.

A nagy folyószabályozások ideje (3. sz. térképvázlat)



Ebben a térségben az 1800-as évek utolsó negyede a nagy folyószabályozások ideje. Ezt megelőzően is nagy változások történtek. A török invázió idején a győri vár védelmi képességeit elővédművekkel növelték, amelyek folyóágakkal és csatornákkal körülvett szigeteken álltak. Később az elővédműveket lerombolták, maradványaikkal a csatornák többségét feltöltötték. Kialakult a Radó-sziget a Rába két ága által közrefogva, amelyet mára már mindenki természetes képződménynek hihet.
A Mosoni-Duna a Nagy-Tákó kettős kanyar északkeleti szakaszától (a vázlaton csillaggal jelölve) új mederben folyt Győr belvárosa irányában. Ezért aztán a Nagy-Tákó szakasz nagyrészt holtággá vált, kezdett feliszapolódni, feltöltődni. Így az átszakadás helyétől a Püspökvárig tartó régi Mosoni-Duna mederrész vált a Rábca északi főmedrévé. Ez most már Győr belterületén egyesült a Mosoni-Duna új főmedrével. A Győr-Szigetet délről határoló Rábca-ág 1908-ig megmaradt, amikor is az ágat nem teljesen terepszintig feltöltötték, helyén a horpadásban a Bercsényi-liget terül el (felkeresése fakultatív szorgalmi feladat lehet számodra). Ilyen módon a Győr-Sziget városrész csak nevében őrzi sziget jellegét.

Napjainkban (4. sz. térképvázlat)



Az utolsó nagyarányú változások ideje az 1980-as évek. Ekkor a bősi erőmű előkészítésének részeként elvégzett vízrendezési munkák során folyónk torkolatát áthelyezték Abda határába. Az abdai kápona környékén korábban keletre kanyarodó folyónak új meder készült, amely közel egyenesen északnak tart, hogy 2 kilométer után egyesüljön a Mosoni-Dunával. A keletre kanyarodó folyóág lezsilipelve időnként élő vizet is vezetve holtágként maradt régi medrében.

Köszönetnyilvánítás: A folyamatos változások követése egyebek mellett a terjedelmi korlátok miatt sem oldható meg, ezért 4 jellegzetes időpont kimerevítése volt a célom. Ez úton köszönöm dr. Somfai Attilának azokat a kiegészítéseket és változtatási javaslatokat, amelyekkel az előkészítés során segítette munkámat, és ilyen módon a szükségszerű kihagyások és tömörítések remélhetőleg nem mennek a történeti hűség és az érthetőség rovására.