Alföldi első gazdasági vasút emlékhelye

Az adott kordinátán az egyik sínszál alatt az ágyazatban.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

a láda

Az Alföldi Első Gazdasági Vasút emlékhelyét 2009-ben készítették el és adták át. Igazi "drive in". A Békést Vésztővel összekötő út mentén található, nem messze a Bélmegyeri elágazástól. Jelenleg még szép, gondozott állapotban található.

A Ládát a kordinátapárral megadott helyen az egyik sínszál alatt az ágyazatban találhatjátok. Kérjük a megtalálókat, hogy alaposan "kövezzék" vissza.

Segítségként ha szükséges: 20 - 4883662

Kívánunk mindenkinek jó keresést.

A kisvasutak

A keskeny nyomtávolságú pályák nyomtávolsága lehet (például) 1067, 1000, 760, 750, 600, 580 és 500 mm. A kisvasutat egyszerűbb és olcsóbb felépíteni, kisebb sugarú íveket lehet építeni, az alacsonyabb pályasebességnek megfelelően, ami a hegyi terepen nagy előny. A mozdonyok és a kocsik is könnyebbek, ami a pályáépítést olcsóbbá teszi. Ez a kedvező tulajdonság sík területen is jól kihasználható. A kisvasút hátránya, hogy helyi hálózatok nem alkotnak országos egységet, és ezért hosszabb utakon át kell szállni a "nagyvasútra" illetve az árut is át kell rakni. Ezt a hátrányt az XX. század elején úgy vélték kiküszöbölhetőnek, ha a keskeny nyomtávolságú vasutak önálló - adott pontokon a nagyvasutakhoz kapcsolódó - hálózatot alkotnak. Magyarországon például elkészítették a kisvasutak országos hálózatának a tervét. A közúti motorizáció fejlődése e tervek tényleges megvalósítását megakadályozta. A kisvasút gyakran alacsonyabb kényelmi színvonalú, mint a normál nyomközű vasút, a kocsik többnyire fapadosak, kályhafűtésűek, és a pályasebesség is alacsonyabb. Ahol a keskeny nyomtáv az elterjedtebb és költenek fejlesztésekre (például Svájcban) ez a különbség nem igazán érezhető. A kisvasutakat nemcsak a nyomtávolságuk és funkciójuk, hanem üzemeltetésük módja szerint is csoportosítani lehet. Léteztek ló, sőt emberi erővel hajtott ún. könnyen szállítható mezei vasutak is.

Magyarországi történetük:

Magyarországon az 1870-es években indult meg az építésük. A Monarchia vasúti szabályzata szerint harmad- és negyedrendű vasútvonalként épültek: a harmadrendű vasútvonalak közforgalmat ellátó, a másodrendűként besorolt helyiérdekű vasutakkal megegyező funkciójú keskenynyomközű vonalak voltak, míg a negyedrendű vonalak közé a csak teherszállítást ellátó erdei, gazdasági és bányavasutak tartoztak. A harmadrendű kisvasutak szabványos nyomköze 760 mm lett a Monarchia egész területén, a negyedrendű vonalaknál gyakori volt a 600 mm-es nyomtáv, de ettől mindkét irányban eltérhettek. Az 1920-as évekre már több ezer km vágányhosszú keskeny nyomközű vasút szelte az országot. Az erdőgazdaságok, nagybirtokok, és bányák sorra nyitották az új szárnyvonalakat, és kötötték be a már meglévő hálózatokba. Elsősorban áruszállítás céljára létesítették őket, de később egyre nagyobb teret nyernek a személyszállításban is.

A II. világháború után utak hiányában sok helyen ez maradt az egyetlen közlekedési eszköz. Az 50-es években még épültek új kisvasúti vonalak, azután csak elvétve, főleg turisztikai céllal úttörővasútként. A 60-as évek táján kezdődött meg a kisvasutak dízelesítése: megjelentek a C-50 és Mk48 típusú mozdonyok felváltva a gőz- illetve lóvontatást. Ezek a mozdonyok még ma is egyeduralkodó típusnak számítanak a legtöbb vasútüzemben. A legtöbb vonal sorsát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció pecsételte meg. A megmaradt vonalakon a teherforgalom folyamatosan csökkent. 1990-es évekre szinte teljesen megszűnt az árufuvarozás. Ez idő tájt vette át a turisztika a létfenntartó szerepet a kisvasutaknál.

Ma összesen 380 km hosszan utazhatunk Magyarországon kisvasúton. A megmaradt személyszállítást is végző vonalak a 600 mm nyomközű Almamelléki Állami Erdei Vasút és Kemencei Erdei Múzeumvasút kivételével 760 mm nyomtávolságúak. A leghosszabb a 109 km-es Csömödéri Állami Erdei Vasút, a legrövidebb a Pécsi Gyermekvasút, ami csupán 650 métert tesz meg.

Ezeken a vonalakon kívül még számos, főleg téglagyárakban, és bányákban üzemelő (760, 600, 500 mm nyomtávolságú) kisvasút található Magyarországon, számuk sajnos folyamatosan csökken

Az alföldi elsőről:

A vasút első szakaszát Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) néven az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak leányvállalataként építették 1894-ben a mai Mezőkovácsháza és Kupapuszta között. A forgalom ekkor két gőzmozdonnyal indult meg a vonalon. A megépült vasútvonal 1900-ig csak a környező földbirtokosok terményeit fuvarozta. A Kovácsháza-Csaba-vasútvonal már közforgalmú vasútvonalként épült 1899-ben. Ezzel a kialakulóban lévő hálózat elérte későbbi központját, Békéscsabát. Ennek a vonalnak az építését már a megye és a városi szervek is támogatták pénzügyileg. A hálózat kiépülése a Csaba-Békés-vonallal folytatódott, aminek átadására 1903-ban került sor. Az új pálya üzemelését (hazánkban először) teljesen motoros üzeműre tervezték. A forgalmat benzin-villamos és gőzmotoros motorkocsik, illetve mozdonyok bonyolították le. A gerincvonal építésének utolsó szakaszaként 1904-re megtörtént a Békés-Vésztő szakasz átadása is.

A vasúthoz számos uradalmi vasút csatlakozott. 1905-ben fejeződött be a Tótkomlós és Géza megálló[4] közötti szárnyvonal építése, majd hosszú tervezés után 1925-ben a Tótkomlós-Orosháza vonal kiépülésével a vasút elérte Orosházát. Egy évvel később, 1926-ban megépült Orosházáról a hálózatba Gyopárosfürdőt bekötő vonal is. Ezzel kialakult az AEGV teljes hálózata, a két világháború között ezután már csak a meglévő hálózatot fejlesztették.

Az AEGV önálló vállalattá vált, független lett korábbi anyavállalatának jogutódjától, a Szeged-Csanádi Vasúttól. A II. világháborús hadműveletek és bombázások során a vasúti pályában és járművekben is komoly károk keletkeztek, azonban a forgalmat 1945. november 23-áig fenn tudták tartani. A vállalat ekkorra csődbe ment, sem a dolgozók bérét, sem a mozdonyokhoz szükséges szenet nem tudták megvásárolni. A kisvasút leállt.

Forrás: Wikipedia

Ezen a linken sok régi kép található az egykori épületekről és hálózatról.

Köszönjük ZoLiza képeit és segítségét.