WAP: A 8 cm átmérőjű, 10 cm magas, henger alakú láda egy kb. 50 m átmérőjű erdőfoltban található, a katonasírtól kb. 20-30 m-re.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

A láda megközelítése:

Két útvonalat tudok ajánlani. Az egyiken Sajóbábony irányából, a másikon közvetlenül a 26-os számú főútról érhetitek el a ládát.

1. Sajóbábony felől:

A 26-os főútról be kell jönni Sajóbábonyba, és a városka szélén meg tudtok állni itt:  N 48° 10,930' E 20° 44,298' 141 m [GCIKS+Park1 Bábony széle]. Innen kb. 700 m séta a láda.

2. Közvetlenül a 26-os főút felől:

A 26-os főútról le kell térni DNY-i irányba itt:  N 48° 11,920' E 20° 44,630' 126 m [GCIKS+26-osról lekanyarodás] Pár száz méter után bal kéz felől találtok egy lovardát, ez előtt lehet parkolni:  N 48° 11,736' E 20° 44,251' 139 m [GCIKS+Park2 lovarda]. Innen is kb. 700 m a láda.

A katonasír

Egy érdekes hangulatú helyre invitállak benneteket, egy ismeretlen katona sírjához. Gyerekkoromban mutatták meg nekem ezt a helyet nagyszüleim, akik sajóbábonyi lakosok voltak. Mivel eléggé el van rejtve, ezért valószínűleg csak a helyiek tudnak róla. Illetve most már egyre több kesser is :-)

Magáról a sír történetéről nem sokat tudok írni, hiszen mint a neve is mutatja, ismeretlen katona sírja. A fejfán viszont van egy táblácska, melyet lefotóztam, a képek között megtalálod! Ezen a táblán az 1944. december 11-i dátum olvasható.

A sírt itt találod:
 N 48° 11,307' E 20° 44,239' 143 m [GCIKS+sír]

Sajóbábony fekvése

Sajóbábony Miskolctól 13 kilométerre északra, a Bükk hegység keleti lankáinak (közelebbről: a Tardonai-dombságnak) és a Sajó-medencének a találkozásánál helyezkedik el. A település két markánsan elkülönülő részre oszlik: a falura és a lakótelepre. A falu a Bábony-patak völgyében búvik meg, a 26-os főútról, a református és a katolikus templom kivételével, nem is látható. A lakótelep, mely méretében és lakosai számát tekintve is meghatározó része Sajóbábonynak, a Sajó-medence sík területén helyezkedik el, olyan benyomást keltve, mintha a település a völgyből kifolyt volna a síkságra, ahol aztán kényelmesen szétterült.

Bár Sajóbábony zsáktelepülésnek számít (másfél kilométeres bekötőút vezet a főútvonalhoz), a város megközelíthetősége az országos átlag fölötti. Ennek oka, hogy a 26-os főútvonalat az 1980-as évektől kezdődően négysávossá bővítették Miskolc és a bábonyi elágazás között, így a megyeszékhely központjába például gyorsabban be lehet érni Sajóbábonyból (kb. 15 perc), mint a közigazgatásilag Miskolchoz tartozó Diósgyőrből.

Sajóbábony története

Árpád-kori alapítású település. Neve először Babun (valószínűleg személynév) néven szerepel egy 1325-ös oklevélben. Kezdetben a királynék birtokolta diósgyőri vár uradalmához tartozott. Később többször elzálogosították. Tulajdonosa volt a Nyáry, Drugeth, Jászy és a Rákóczi család is. A XVIII. században, amikor a diósgyőri uradalom újra a koronához került, Bábony ismét a kincstáré lett. A török uralom idején a hatvani szandzsák része volt. A hódoltság időszakában tért át a lakosok nagy része a református hitre. Bár iskolájuk 1600-tól működött, templom építésére csak II. József türelmi rendelete idején kerülhetett sor. Lakói a XX. század elejéig jellemzően a mezőgazdaságból éltek.

Sokak szerint a völgyek szabdalta, sűrű erdővel borított dombos vidék volt az egyik fő oka annak, hogy az 1940-es évek végén, a nagy hadiipari fejlesztések idején itt kezdték el építeni az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV) elődjét, az "1040"-es vállalatot, amely eredetileg hadiüzem volt. A gyár építésén több ezer rab is részt vett, amit valószínűleg a koreai háború kitörése miatti erőltetett ütem tett indokolttá (az első kapavágás 1949-ben történt, a termelés 1951-ben indult meg). A koreai háború végével a hadianyag-termelés (gyalogsági és tüzérségi lőpor, TNT, nitroglicerin) erősen visszaesett, fokozatosan helyt adva a polgári célú vegyipari tevékenységnek (akkumulátorok a MÁV-nak, poliuretán, formaldehid, növényvédő szerek). Az iparfejlesztés következtében robbanásszerű fejlődés következett be: az újonnan érkező munkásoknak és mérnököknek városias jellegű lakótelepet építettek, amely így kulturálisan is elkülönült a régi bábonyiak lakóhelyétől, a falutól. A modern lakótelepek egységes tervezésének jegyében a lakóházakkal egyidőben iskola, óvoda, bölcsőde és sportpályák is épültek.

Az 1980-as évek közepén a község főút felé eső részén egy nagyobb területen telkeket parcelláztak ki, amin egyéni építkezések sorának eredményeként egy modern, családi házas rész épült fel, kellemes, elővárosias környezetet teremtve.

2009. július 1-je óta város. Lakóinak száma 2877 fő (KSH, 2009.01.01.).

Sajóbábony nevezetességei

Itt működött az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV), amely fénykorában közel háromezer embernek adott munkát. Az ÉMV fő profilját a növényvédő szerek és habosított műanyagok alkották. Az 1990-es évek elején, a szovjet piac összeomlásával a cég átmeneti gazdasági nehézségbe került, amiből gyors és határozott döntésekkel még ki lehetett volna lábalni (ahogy a kazincbarcikai BVK, ma BorsodChem példája mutatja), ha az akkori adóhivatal (a magyar államot, tehát gyakorlatilag az ÉMV tulajdonosát képviselve) nem indítja meg a felszámolást a cég ellen, elmaradt adótartozásokra hivatkozva. A felszámolási eljárás következtében az ÉMV több kisebb cégre esett szét (melyek többsége maga is csődbe ment, bár némelyikük sikeresen vészelte át a gazdasági összeomlást.) Később a volt ÉMV területét ipari parkká nyilvánították, amelyben több kisebb és közepes méretű vállalkozás telepedett meg. Az ipari parkban működő cégek bevételeiből az iparűzési adón keresztül a helyi önkormányzat is részesül, 2004-ben például ez az összeg több mint 200 millió forintra rúgott (összehasonlításul: ez az összeg a főút túloldalán fekvő Sajóecsegen alig érte el a 6 millió forintot), így Sajóbábony borsodi viszonylatban a tehetősebb települések közé tartozik.

Az ÉMV működésének évei alatt több súlyos ipari baleset is történt, amelyek rövid időre az országos figyelem középpontjába állították a községet. Itt történt 1979. június elsején az újkori Magyarország egyik legnagyobb ipari balesete, amelynek során 13 dolgozó tűnt el, amikor felrobbant a TNT-gyár egyik üzemrésze (több, mint 10 tonna TNT robbant fel.) A rendszerváltás után a Greenpeace figyelemfelkeltő akciói keltettek időnként feltűnést.

A rendszerváltás után, mint sok más helyen Borsodban, egyetlen utcanevet sem változtattak meg a településen (így ma is van például Kun Béla utca), ugyanis az akkori gazdasági helyzetben a lakosok nagy része úgy ítélte meg, hogy az utcanév-változtatással járó pénzkiadást és utánajárást nem engedheti meg magának.

Az 1990-es évek elején a település területéhez tartozó egyik dombtetőn ásatásokat kezdtek a Miskolci Egyetem régészei, és egy pattintott kőszerszámokat készítő telepet tártak fel. A régészek megállapították, hogy a kőszerszámok előállításához használt köveket távolabbról hozhatták ide, mert a környéken ilyen kőzetek nem lelhetők fel.

Források:
Wikipédia
Sajóbábony honlapja
KSH honlapja
és egy kicsit én is beleszerkesztettem

Sikeres ládavadászatot kívánok!
Vitya77