A láda

Rejtek 180 cm magasan van, keresd a fadobozt, benne a kerek ládával!

A Leányfalu és Pócsmegyer közötti szigeten van, alacsony vízállásnál a Szentendrei-szigetről száraz lábbal be lehet menni.

A hely maga egy ártéri erdő, vízállástól függően állóvizes-mocsaras, vagy teljesen folyóvizes. A sziget nyáron vízitúrázók kedvelt kiszállóhelye, a tűzrakó helyek jól láthatók. Kérlek készülj fel arra, hogy nem éred el a ládát szárazon, viszont így jelszónélkülit nem tudok elfogadni! Köszönöm!

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés autóval/kerékpárral

Pócsmegyeren a gátig kell menni és ennél a pontnál tudtok parkolni  N 47° 42,800' E 19° 5,664' 106 m [GCBlue+parkoló] (A gátra autóval ne menjetek fel.) A gáton gyalogolva/kerékpározva a sziget északi részénél van a "gázló", itt kell lemenni a vízig  N 47° 42,624' E 19° 5,649' 109 m [GCBlue+elágazás] ahonnan a partot követve hamar eljuttok a ládáig.

A láda most Pócsmegyertől délre, egy szigeten található. A szigetet jelöli a legtöbb térkép, a nevét sehol sem találtam. Kajakos koromban Leányfalu-szigetnek hívtuk. Átlagos vízállásnál a Szentendrei-szigetről a sziget északi felén levő gázlónál száraz (sáros) lábbal megközelíthető.

Kacsa-sziget

A Szentendrei-Dunán fekvő, mára feliszapolódott Kacsa-sziget mellékágában alacsony vízálláskor teknősbéka-szerű zátonyok bukkannak elő. Sokfelé megfordultam már a Duna mentén, de ilyen felszínformákat sehol máshol nem találtam. Mintha a vízáramlástól többnyire elzárt mellékágban kicsiben leképződnének a régi Nagy-Duna meder zátonyai. Itt azonban már régóta nem beszélhetünk stabil mederről. Csak idő kérdése és a Kacsa-sziget mellékága beerdősül és teljesen eltűnik.

A Pócsmegyer melletti-szigetről már volt szó a Linda-sorozat kapcsán. Abban a bejegyzésben még egy 2005-ös légi fotó szerepelt, egységes arculatú mellékággal. 2012-ben, az új google felvételen azonban már drasztikus az átalakulás jelentkezik az északi mederrészben. A víz alól előtűnő buckák szinte sivatagi formakincsre emlékeztetnek.

A rejtélyes felszínformák mellett még számtalan érdekességet rejt a Kacsa-sziget környezete. Megfigyelhető például az ártéri szukcesszió valamennyi fázisa. A lassan kizöldülő zátonyok mellett vannak itt egykori mederszakaszok, ahol a keserűfüvek már hosszú távra terveznek.

A déli, nyíltabb meder felé átmenetet képeznek a bokorfüzes társulások fiatal fűzfái. Lassan, de biztosan, évről-évre szűkítik a megmaradt vízfelszínt. A Kacsa-szigeten pedig fűz-nyár ligeterdők alkotják az ártéri erdő fő tömegét. Sűrű, áthatolhatatlan aljnövényzet nehezíti meg benne a közlekedést. A feliszapolódásnak fő okát, a mellékágelzáró gátat nem találtam meg. Talán nem is volt, és mindez csupán természetes folyamat lenne?

A megmaradt mellékág első ránézésre is könnyedén osztható két különböző szakaszra. Míg az északiban ott találjuk a különös zátonyokat, addig a déli egybefüggő vízfelület, a parton horgászokra utaló nyomokkal. Feltehetően ők a legjobb ismerői annak, hogy mi zajlott itt le az elmúlt évtizedekben, hogyan lett a szigetből először félsziget, azután egy csöppnyi holtág.

A déli szakaszt további két ágra osztja egy mederközépi - már beerdősült - zátony. Alábbi képen látható a kisebb vízfelszín. Amely inkább már tó, mint Duna-ág. Dagonyázásra viszont kiválóan alkalmas. Ennek már nincsen lefolyása a Nagy-Duna felé, csupán egy keskeny feliszapolódott csatornán keresztül tartja a kapcsolatot a szélesebbik ággal.

A Kacsa-sziget déli mellékága egy sudár fűzfaerdőben veszik el. Mindössze egy méternyi széles és fél méter mély árkocska vezeti ki az embert a Szentendrei-Dunához és a szemközt, Leányfalu fölött magasodó hegyekhez. Ez az árkocska azt jelzi, hogy a nagyobb árvizek azért még rendszeresen átöblítik a holtágat, fenntartva magának ezt a fák között megbúvó medret. Feltehetően ezek a gyors áradások felelősek a sok apró zátony kialakulásáért.

Mindössze egyetlen emberi létesítmény található a Kacsa-szigeten, a Pócsmegyer II. vízbázis 3. számú kútja. A kilátónak is beillő épületet ellátták jég elleni védelemmel, sőt ember ellenivel is, ugyanis egyik lépcsője befalazott kapuhoz vezet. A tetejéről sem lehet szétnézni, bejáratát lelakatolták. Hiába, szigorúan védett vízbázison járunk, ahonnan fél Budapest ivóvize származik. Végül búcsúzzunk ettől a szép tájtól Gyulai Pál versével, aki feltehetően a szépirodalom művelői közül egyedüliként örökítette meg a Kacsa-szigetet, 1881-es versében.

Vers

A Duna halk hullámmorajja
Kifáradt lelkem' hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.

Fogadj be, völgy, diófák árnya,
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sirnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.

Ringasson el a méla hullám;
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körűl lágy fuvalom!

Gyulai Pál: Leányfalván (1881.)

Kiegészítő forrás
Dunai Szigetek
Dunai Szigetek - Kacsa-sziget