Homokkő-szurdok
A láda (25 cm * 12 cm * 6 cm) Kishajmás határában rejtőzik egy vízmosásos szurdokban, sziklatömb vízszintes hasadékában. A szurdok a Zselicben ritka miocén kori homokkő-kibúvást tárja fel. A terep nehézségi foka időjárástól függően 4-es is lehet, főleg, ha nem az ajánlott útvonalat követed.

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

Megközelítés
Javasolt parkoló:  N 46° 11,985' E 18° 4,893' 145 m [GCZSHK+parkoló].
A vízmosás érdekes részei elég nehezen közelíthetők meg, kizárólag a kisebbfajta kihívásokat kedvelő játékostársaknak ajánljuk. Ha ilyen vagy, nem akarjuk megszabni, milyen megközelítést választasz, de talán jó tanáccsal szolgálhatunk.
A völgy kiszélesedő alsó végén, amely a Kossuth utcára vezet ki ellaposodva, érdemes ezt a bázispontot keresni:  N 46° 12,128' E 18° 4,680' [GCZSHK+Bázispont a völgy alsó szájánál]. Nem mindig az egyenes út a legrövidebb; ezért a bázispont megközelítését a Kálvária-hegy felőli úton részletezzük.
A parkoló sarkán lévő kis hídtól indul északra a Kálvária-hegyre vezető út. A  N 46° 12,115' E 18° 4,784' [GCZSHK+1.útpont] pontnál balra letérve egy kis fás ligetben, majd a szántóföldet megkerülve közelítheted meg a völgy alsó végét. Az előbb leírt bázispontot megcélozva leereszkedsz a völgybe, és innen kezdődik a hármas-négyes nehézségű útvonal (esős, havas időben ennél is nehezebb lehet...). A ládarejtek a csepegő víz vájta "kút" közelében van; egy fényképet mellékelünk segítségképpen, mert a GPS vevőd valószínűleg csődöt fog mondani.
(Egy kis kitérő a nagyon szép Kálváriához: Útközben  N 46° 12,114' E 18° 4,837' [GCZSHK+elágazás] egy elágazáson közelíthető meg a nagyméretű keresztút és kálvária  N 46° 12,135' E 18° 4,795' 195 m [GCZSHK+Kálvária]).
1. Rettenthetetlenek megközelíthetik úgy is, hogy a Mézes-forrás felé tovább mennek, és kiérnek addig a pontig, ahol a vízmosás vége van. Itt át lehet térni a vízmosás másik partjára, és azon a parton haladva el lehet érni a láda fölé. Itt meredek, homokos partoldalon erősen kapaszkodva le lehet jutni a völgy aljára.

2. Másik lehetőség, hogy nem megyünk fel a hegyre, hanem a parkolótól északnyugat felé indulunk a falu mellékutcáján. Az utca végén (a Sigmond - Strausz kőkeresztnél) a helybeliek jóindulata alapján magánterületen kényelmesen, gyakorlatilag végig vízszintesen juthatunk a cél közelébe.

A kishajmási homokkő-szurdok
Az Északi-Zselic (4.4.41 kistáj) keleti határához közeli Kishajmáson számos miocén homokkő- meg agyagmárga kibúvás ismert, és jónéhány kisméretű barlang, inkább sziklafülke rejtőzik. Ezeknek különlegessége, hogy nem karsztosodó kőzetben alakultak ki, hanem a könnyebben málló kőzetrészek elaprózódása - vagy legalább részben emberi beavatkozás - révén. Ezek egyikében nehéz sorsú emberek rendezték be szállásukat.
Igazi látványosság a homokkő-vízmosás, ahol a lazább rétegek lepusztulása után a csapadék- és szivárgó forrásvíz homokkő-padokon áttörve alakította ki a maga útját. Ezt a helyet a pécsi egyetem geológus hallgatói kutatták meg a 90-es években a Környezetvédelmi Minisztérium által a hazánk ismeretlen természeti értékeinek bemutatására kiírt pályázat keretében. Pályázatukkal első díjat érdemeltek (a PTE oktatóinak szíves közlése), de érdemi intézkedés azóta sem történt azért, hogy a természetjárók és a honismereti mozgalmak megismerjék, és számukra könnyebben hozzáférhetővé váljon.
A Zselic földtana
A Zselic behatárolása
Az 1200 km2 területű Zselic tájegység (4.4.4 kistájcsoport) pontos behatárolása a több helyen is fokozatos átmenetek miatt nem egyszerű, de mára általánosan elfogadottá vált az alábbiak szerint. Északon egyértelműen a Kapos szerkezeti völgye, délen a Szigetvár - Szentlőrinc vonal, nyugaton a Bárdi- és Gyöngyös-patak, keleten pedig a Baranya-csatorna és a Bükkösdi-patak szerkezeti árka képezi a határvonalat.
A Zselic múltja
Hazánk - ezen belül a Zselic - terültének földtani múltja gyökeres változások sorozata; csak az utolsó pár tíz millió év eseményeit követjük részletesebben az alábbiakban.
A Zselic fő tömegét felszínközelben a pannon-kori tavi üledék adja.
Annak a süllyedéknek az alapját, amelyet egy időben a Pannon-tó töltött ki, a Zselic területének túlnyomó részén különböző korszakokból származó ősi kőzetek képezik, amelyek egy hatalmas hegységrendszer maradványai. Ide tartoznak a paleozoos csillámpalák, a permi homokkövek, permi és kréta vulkanitok. Ez a hegységrendszer egészen a miocén második feléig szárazulat volt, lesüllyedése révén ekkor adta át a helyét a tengernek. A süllyedék peremvidékén az óidei rétegek néhol közel maradtak a felszínhez, és ritkán, főleg a Mecsekkel határos délkeleti szegélyen a kibúvásaik is észlelhetők, de most nem ilyen helyre kalauzolunk el.
(Időszakosan kisebb területekre már a miocén előtt is behatolt a tenger, ennek köszönhetők a Hollófészek és Hetvehely térségében
a triász kori mészkő és dolomit meg homokkő rétegek.)
A miocén földtörténeti korban a Kárpát-medence nagyobb részén a Tethys-óceán maradványaival összeköttetésben lévő tenger hullámzott. A pannon korban (miocén vége + pliocén) a kéregmozgások során kiemelkedő hegyvidékek egy lassan elzáródó hatalmas öböllé - ez volt a Pannon-tenger - változtatták az óceánnak ezt a részét. A Pannon-tenger vízgyűjtő területéről származó víz több volt, mint a párolgási veszteség, ezért a felesleges víz kifelé áramlott, a sós tenger fokozatosan hígult, édes vizűvé változott, majd nagyjából 12 millió évvel ezelőtt az öböl elzáródásával kialakult a Kárpát-medence nagy részét kitöltő Pannon-tó. Az óriási tó a belé ömlő folyók hordalékától lassanként teljesen feltöltődött.
A Pannon-tó kialakulása előtt Kishajmás környékét a miocén korban sekély tenger borította, és a felszínen is megtalálhatók a miocén agyag-, agyagmárga- és homokkőrétegek, amelyeket részben a fiatalabb pannon üledékek és még fiatalabb löszrétegek is boríthatnak.

A zselici sárgaföld
A Zselic mélyútjain és a felszín más sebhelyeinél mindenhol a "sárgaföld" tűnik szemünkbe.
A termőtalaj-réteg alatti alapkőzetet jellemzően a Pannon-tó sárga, homokos-agyagos üledéke, vagy az arra rakódott szintén sárgás színű lösz alkotja. A Pannon-tó feltöltődésével kialakult síkság későbbi kiemelkedése 200...300 méter magasságú fennsíkot eredményezett. A kéreg későbbi törésvonalai mentén az erózió a fennsíkot dombok-völgyek vonulatára bontotta. Száraz időjárású időszakban a szél által szállított finom porból képződő lösz fedte be a felszínt általában 10...30 méter vastagon. Átlagos természetjáró is könnyen megkülönbözteti ezt a két hasonló színű és keménységű (puhaságú) kőzetet az eróziónak kitett helyeken. A vízmosások, mélyutak a lezúduló esővíz pusztító munkája nyomán mélyülnek, és a kőzetek eltérő szerkezete miatt szembeszökően más-más formákat mutatnak. A tengeri-tavi üledék belső szerkezet nélküli (esetleg rétegzett), ezért a partfalak egyenletesen omlanak, V keresztmetszetű formában kísérik a mélyutat. A lösz összetétele némileg más. Nagyon finom szemcséjű por lerakódása révén keletkezett, és a lényegi különbség abban mutatkozik meg, hogy tulajdonságai irányfüggőek. Az eredeti, víz és talajmozgások által át nem halmozott és a Pannon-tavi üledékkel nem kevert formában mutatkozó lösz ha omlik, akkor függőleges táblákban és lemezekben válik el, ilyen módon aztán a vízmosások fala függőleges. Észrevehető fontos különbség még, hogy az üledékből tavi kagylók, míg a löszből csak szárazföldi "löszcsigák" gyűjthetők.
A Zselicet járva, annyira jellemző a "sárgaföld" (és a belőle keletkező ragaszkodó sár), hogy vidékünkön a legritkább esetben bukkanhatunk igazi kőre. De nem lehetetlen vállalkozás.

Pannon homokkő rétegek
A miocénben a tenger, majd az édesvizű tó mélyén egymásra rakódó törmelékrétegek tömörödése során üledékes homokkő rétegek, kőzetpadok jöttek létre, amelyek ma a meredek falú völgyek oldalában bújnak elő a lepusztuló lazább kőzetből. A kishajmási szurdok miocén homokkövénél fiatalabb, pannon-kori homokköveket láthatni például a Lozsit-erdőben a Bivalyfej patakvölgyének oldalában vagy a Csepegőkőnél. A pannon-homokkő fő alkotórésze a durvább szemű homok, amelyet karbonátos (meszes) kötőanyag tart össze.
A nagyobb telepekben feltárt ilyen homokkövekhez a 19. században nagy reményeket fűztek, a kőben szegény vidéken útépítésre kezdték használni.
Sajnos hamar kiderült, hogy ezek a kövek nem alkalmasak a forgalom elviselésére, használata tiltva lett. Ennek ellenére, olcsósága miatt előszeretettel használták Somogyban, például Kisbárapátiban a falvak számára előírt útépítésekhez a kemény mecseki homokkövek helyett, becsapva a hatóságokat (és saját magukat). Feljegyzések vannak róla, hogy Somogyhárságyon ajtókeretek, csatornák és vályúk készítésére is használták [Csorba J. Somogy vármegye ismertetése p. 38 & 56-58. 1857, Pest.], a megfelelő minőségű kvarcos homokköveket a lukafapusztai, szentlukai és szágyi üveghutákban is alkalmazták nyersanyagként.

Mézes-kút forrás
A szekérúton tovább haladva éred el a szépen kiépített, 1...2 liter/perc hozamú forrást  N 46° 12,185' E 18° 4,686' [GCZSHK+3.útpont] , amelynek vize az ÁNTSZ 2010-es ellenőrzése szerint ivásra nem alkalmas!
Kérés
Kérlek, hogy a völgybe esetleg lejutó meg a kirándulók által esetleg ottfelejtett hulladékokat vidd el, hogy megőrizhessük ennek a páratlan helynek a szépségét. Mi telepítéskor két nagy reklámszatyorral hoztunk el, de félő, hogy lesz utánpótlás.
Köszönetnyilvánítás
Ez úton is köszönjük az ötletet és a szakmai támogatást Gyenizse Péternek, Konrád Gyulának és Pirkhoffer Ervinnek (PTE).