Ma kalandos napunk völt a Debrecen környéki erdei utakon...
Vámospércsről indulva először a szerdán kimaradt
GCKEK, visszatérve a
GCUJLA,
GCBODZ,
GCMHTO "felfűzve", végül a Hosszúpályiba vezető út megtalálása kellőképpen igénybevette Lajám idegrendszerét és a Piroskánkat is, pedig sok helyre elvitt már minket. Fárasztó, de most már - itthonról viszanézve - mégis klassz nap volt.
Mindig mondom, a kaland amikor benne vagy, hááát nem valami jó, de utána rendszerint erre emlékezünk legjobban.
Nos ez a rejtés nem a jó emlékek között lesz számontartva. Leparkoltunk, odamentünk, a kis sárga mindig megbízhatóan a koo-ra vezet (ha jól van bemérve). Találtunk kettéhasadt fát, találtunk ezüst színű - üres - tasakot, ami akár láda-ruha is lehetett, de nem találtunk dobozt. A ládaoldal 2015 óta nem frissült, az eltűnt fenyőerdő és a kivágott sündisznó-fa fotója nem segít, az "új rejtekhely" képen magasan áll a víz, nyilván nem mostani fotó, nem lehettem biztos benne, hogy még most is ezt kell(ene) keresni.
Az utolsó megtalálók között jó párnak nincs telefonszáma, egyet egy idős néni vett fel, akinek fogalma sem volt, mit akarok (másoltam a számot, nem ronthattam el). A rejtőt is próbáltam, bár már eleve nem bíztam benne, hiszen a 7-én küldött e-mail-emre sem válaszolt a mai napig sem, természetesen most sem vette fel, és nem is hívott vissza. (Biztosan megvan az oka.) Ekkorra már vagy háromnegyed órát veszítettünk, és volt még előttünk kb. 150 kilométer.
Szerencsére egy nagyon rendes kessertárs, visszahívott. Elmondtam hol jártunk, mit láttunk, beazonosította a helyszínt, és megmondta a jelszót. Nagyon hálás vagyok neki, mert ide az életben nem jöttünk volna vissza még egyszer.