A fokozottan védett természetvédelmi területre való tekintettel, itt nem helyezhettünk el hagyományos geoládát, ezért lett ez a pont virtuális láda. A jelszó az ismertető táblán, az angol nyelvű szöveg címének utolsó szava (5 karakter).

A jelszóig vezető út, azaz a Kőzetparki Tanösvény, a Biológiai és a Kőszikla Tanösvények környéke is nagyon szép, de ha kíváncsi vagy a Geológiai Tanösvényre, mely során láthatod a fent említett fenyőtörzset, a több tízmillió éves állati és növényi nyomokat, ha végig szeretnél sétálni egy őshangulatot árasztó völgyön, és mindezt profi és nagyon kellemes idegenvezetéssel, akkor jegyet kell válts.  N 48° 13,940' E 19° 39,082' 195 m [GCOsFe+parkoló]

A természetvédelmi terület látogathatósága 2009-ben:
március - október hónapokban szerdától vasárnapig valamint ünnepnapokon 9.00 - 16.00 között. Húsvét és Pünkösd hétfőkön is nyitva!

A geológiai túra az alábbi időpontokban indul:

9.30 - 15.30 között minden óra harminc perckor, buszos csoportoknak érdemes előre bejelentkezni! Mivel a geológiai ösvény túraindítási helye a fogadóépülettől - ahol a belépőjegy vétele történik - 700 méterre van, ezért érdemes a tervezett túrához képest legalább félórával a területre érkezni!

További infók itt, mielőtt elindulsz érdemes ránézni! Ősvilági Pompeji

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat;
ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomaidat;
ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Az Ipoly folyó és a leágazó "szárazföldi országhatár" szögletébe települt Ipolytarnóc, Nógrád megye egyik csendes kis községe. Tőle keletre, a már közismert kócsagos figyelmeztető tábla jelzi, az - ebben az esetben - világhírű természetvédelmi terület határát, mely terület, földtani örökségünk gyöngyszeme. A másfél évszázad tudományos vizsgálatainak, munkálatainak eredményeként 1986-ban létrehozott tanösvény, 1995 óta hivatalosan is az összeurópai természeti örökség részét képezi. Az Európa Tanács diplomával tüntette ki.

A fogadóépületnél kezdődő felvezető út mentén jelzőkövek utalnak az idő múlására, a kétmillió évenkénti jelentősebb eseményekre. Minden lépésünk 15 ezer évvel visz közelebb a tanösvény bejáratánál látható 24 millió éves, egykori sekélytengeri iszaphoz. A felvezető út jobb oldalát az idősorba illeszthető környékbeli kőzetekből kialakított szabadtéri kőzetpark övezi. A tanösvény bejáratától balra, a kutató ház előtti domboldalból nátrium-hidrogén-karbonátos ivóvíz fakad. Lábunk alatt 600 métert meghaladó mélységben húzódik a kristályos alaphegység átalakult, metamorf kőzettömege, melyen 100 millió évekkel fiatalabb, harmadkori törmelékes és agyagos tengeri üledékek nyugszanak. A természetvédelmi terület vízmosásainak aljában itt-ott már felszínre bukkan az a kékesszürke agyag, mely az egykori trópusi tenger fenekén 24 millió éve halmozódott fel. A kőzetlapokon csigák, kagylók héjtöredékei közt alkalmanként korall vázmaradványok is felismerhetők.

Másik nevezetessége, a trópusi tenger partszegély övezetében felhalmozódott cápafogas réteg. A XX. század elején az ipolytarnóci vasútállomáson a helybéli gyerekek kövesült "madárnyelveket" gyűjtöttek, és azokat árulták. Ezek cápafogak voltak. Elsősorban az ellenálló fluorid zománcos cápafogak maradtak meg. Koch Antal geológus professzor ipolytarnóci tanulmányai szerint 25 cápafaj népesítette be e területet elborító tengerágat.

A kezdeti part-eltolódások, az oda-vissza lejátszódott tengerelöntés végül is a tenger visszahúzódását eredményezte. A hegyképző erők hatására kiemelkedő szárazföldön rövid időn belül ősfolyamok indultak el. Az ősi klímát 25 °C átlaghőmérséklet jellemezte A Borókás patak az ősfolyó medrébe belemarva egy 20 millió éves fa, mára megkövesedett törzsét tárja fel. Gyors betemetődés után, lassú átkovásodás konzerválhatta a besodródott törzset. A 42 méteres darab kerülete 8, átmérője 2,5 méter volt. A fatörzs átkovásodását a vulkáni rétegekből kioldódó kovasav okozta. A Borókás-árkot a XIX. század elején még kőhídként átívelő óriásfenyő tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el. Ezidáig 63 méter került elő a fából, viszont a 63 méter, még mindig 75 centiméteres átmérővel végződik, tehát kell, hogy legyen a fának folytatása - feltételezik a kutatók. Számítógépes modellkísérletek azt mutatják, hogy a fa - mely Ipolytarnócot világhírűvé tette - eredetileg 92-95 méter magas volt.

A folyóparti öntéstalaj méteres vastagságától a kivékonyodásig váltakozó őstalaj felületén, az ártéri rész ősvilági itató-gázlóhelyein, páratlan értékű ősélet nyomok maradtak hátra. A konglomerátumos réteg felett megjelenik a lábnyomos homokkő. Ezek a lábnyomok levezetnek erre a szakaszra, az egykori vízpartra. A lábnyomok folyamatosan változtak az időjárás és más állatok behatásai következtében mindaddig, míg egy természeti katasztrófa el nem törölte ezt az élőhelyet. 20 millió évvel ezelőtt történt egy hatalmas vulkánkitörés, melynek következtében a kődarabok maguk alá temették a növényeket és elüldözték innen az állatokat. Ez idáig 11 állatfaj közel 3 ezer lábnyomát sikerült azonosítani, de az ősorrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai mellett hullámfodrok, pihenés- és csúszásnyomok, esőcseppek nyomai is az iszapba kövültek.

Az Ipolytarnóci előfordulás a világ egyik leggazdagabb neogén lábnyomos lelőhelye!

2007-ben a fogadóépület megújult, és kialakításra került benne egy 4D-s mozi-terem, érdemes megnézni a látványos animációt! A megújult fogadóépület szimbolikus építészeti megoldásaival, újszerű megjelenésével önmagában is egyedi látványosságot kínál. Az épület közlekedő folyosója a terület hírét világgá röpítő 20 millió éves, gigantikus kövesedett fa belső üregét példázza.

Természetes dolog, hogy a famatuzsálem nyughelye befogadta az árván maradt, 8 millió éves bükkábrányi dédunokákat. A fogadóépület mellett, szabadtérben kerültek elhelyezésre a Bükkábrányból átmentett ősfenyők, melyek a sikeres átszállítás után tovább megőrző konzerválták és még a tél beállta előtt ideiglenes védőtető alá kerültek. Az 5 db ősfenyőből álló facsoportos elhelyezésük önmagában is megkapó látvány. A világszenzációt jelentő lelet-együttesre 2008 második felében kerül majd végleges fedél. A páratlan kihívást jelentő sikeres leletmentést a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium koordinálásával a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság végezte. Az ősfenyők tudományos feldolgozása a tudományos intézményeknél még folyamatban van. Az előzetes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az ősfenyők a Taxodiaceae családhoz tartoznak, de valószínűleg nem mocsárciprusok (Taxodium distichum), hanem tengerparti mamutfenyők (Sequioa sempervirens) voltak. A bükkábrányi ősfenyők leletmentéséről készült audiovizuális anyag a fogadóépület információs terében megtekinthető.

A fogadóépület és a környékén kiépített pihenőhelyek képezik a tanösvény hálózat kiinduló- és végpontját, itt kezdődik a különleges időutazás.

Kellemes sétát az ősvilágban és sikeres virtuális-geoláda vadászatot kívánunk,

Anikó és Miki