Elérkezett az utolsó nap... A környéken már csak ez a láda maradt... De csak azért mert 2 nappal ezelött történt egy incidens... Ugyanis a nap végén meg akartuk keresni még ezt a ládát, de nem találtuk a levezető ösvényt... A duzzasztónál pecázóktól megkérdeztük, hogy nem-e tudnak valami lejárót, de ők azt mondták a legközelebbi vízesés 10 km-re van innét (Havasrekettyei), mi mondtuk hogy van itt pár száz méterre is... Nem hittek nekünk... Sebaj, mi mentünk vissza a vízesés felé és a meredek oldalon csakazért is leereszkegtünk a vízesés aljába... Megvolt a fotózás, de vissza is kellet jutni, út pedig lentről se látszott... Szóval hogy ne legyünk mégjobban vizesek egy korhadt fát akartam átrakni keresztbe a patakon... De mi volt benne? Talajszinten a vizes fában? Egy méhraj... No ezután már nem számított semmi... Úgy futottunk a patakban, mintha akadályfutók lettünk volna..., a meredek hegyoldalon kimászni sem tartott pár másodpercnél tovább... De addigra fejenként kaptunk vagy 30 méhcsípést... Durva volt, de még az úton is követtek minket... Szóval levetkőzve futottunk az autóig... A csípések 1 napig nagyon fájtak, utána 2 napig már csak viszkedtek...
Szóval ma reggel vissztértünk és megszereztük a ládát... Nem kell lemenni!!! :)
Köszi a rejtést!