Már nagyon régóta szemeztem ezzel a multival, de most jött el az ideje. Annak különösem örültem, hogy az egész család velem tartott. Eredetileg 10-re terveztük az érkezést a bőszénfai szarvasfarmhoz, de sajnos megcsúsztunk. Sebaj, 10:50-kor már nyeregben ültünk és elindultunk a Zselic vadregényes lankáira.
Eleinte kényelmes emelkedőn haladtunk, de aztán váltogatni kellett az áttételeket. Főleg a lányok szenvedtek, mert nem kimondottan ilyen útviszonyokra való az ő bringájuk. Ezek inkább balatoni boltba leugrós bringák, de azért hősiesen küzdöttek ők is.
Az első pontnál sajnos egyből kudarcba fulladt a keresés. A kerítést sem és a geotéglát sem találtuk. Találtunk viszont nagyjából egyenletes távolságra, egyenes vonalban nagyobb lyukakat a földben. Arra gondoltunk, hogy a kerítést elbontották, az oszlopokat kiszedték, de a lyukakat nem töltötték fel. Ha nagyon közel volt a geotégla a kerítéshez, akkor elképzelhető, hogy azt is elvitték, akár véletlenül is a kerítés elemeivel együtt.
A lányok is befutottak közben és elindultunk az első nagy lejtőre. Nagyon szuper volt. A 2. ponthoz egyszerre érkeztünk velük, mi a Gergővel elindultunk megközdeni a térdig érő réti virágokkal. Szerencsére se csalán, se egyéb szúrós növény nem került az utunkba, így a 2. pont hamar meglett. Addig a lányok pihentek a fedett pihenőhelyen.
Innét hamarosan újabb emelkedő következett, ami talán könnyebb volt, mint az előző. De a lányok itt már sokat tolták a cangákat, így az elágazásba jó 15 percet vártuk őket. Aztán nekiveselkedtünk annak a pár km-es kavicsos útnak. Nem volt nehéz, bár hullámvasutaztunk, hol felfelé, hol lefelé, de a nagy kavicsok nem feküdtek a mi vékony kerekeinknek, vigyázni kellett, nehogy defekt legyen a vége.
Előre foglaltunk asztalt a Hotel Kardosfa éttermében, és itt egy finom ebéd mellett rendeztük a paramétereinket. Terveztük, hogy elérjük a 14:15-ös Napról szóló előadást a Csillagparkban, de a késve indulás miatt erről le kellett mondani.
Ebéd után Gergővel lefüleltük a 3. pontot, majd átgurultunk a Csillagparkba. Persze a vége nem gurulás volt, hanem erős emelkedő. Itt letámasztottuk a drótszamarakat és elsétáltunk a Csillagles hagyományos ládájáért, majd a Gergővel felcaplattunk a kilátóba is. Addig a lányok hűsöltek alul és kitalálták, hogy innét ők nem mennének tovább, menjünk visszaértük kocsival. Mondtam nekik, hogy a ropolyi tóig még remek lejtő vár ránk, azt ki ne hagyják. Ott is tudnak pihengetni. Így is lett. Leszáguldottunk a tóhoz és ott érzékeny búcsút vettünk a lányoktól. Mi kénylemesen eltekertünk a Ropoly ládájához.
Innét egy combos emelkedő következett, a 4. pontig. Sajnos itt is elvéreztünk. Ott ült egy pár a pihenőben. Megkértük őket, hogy keresés idejére zavarhassunk egy kicsit. Kb. 8 percet nézelődtünk, tapogattuk a korlát alsó részét, de pókhálón kívül semmi nem volt a vájatban. Viszont itt lehet hogy csak nem láttuk, amit látnunk kellett volna, de egy idő után kínosnak éreztem, hogy ott keresgélek, így inkább elköszöntünk.
A 67-es utig ismét hullámvasútazás következett, az erdőből kiérve még egy ideig mezőkön, kaszálókon haladt az út. Aztán naívan azt hittem, hogy a 67-es utat elérve már csak legurulunk Bőszénfára. De nem. Az 5. pont előtt még várt ránk egy combos emelkedő, melynek a tetején megtaláltuk az 5.-ös pontot. Utána viszont olyan lejtő jött, amin 50 km/h fölé ment a sebességmérő. Pedig bele sem tekertem, csak gurultam. Vigyázni is kellett mert egy-két kanyar volt benne és azok néhol porosak, kavicsfelhordásosak voltak. De hamar leértünk a faluba, legurultunk a tó mellett majd a végén visszatértünk a 67-es útra, de onnan már csak pár méter választott el minket a kocsitól. Felpakoltuk a bringákat a bringatartóra és elindultunk visszafelé a lányokért. Bíztunk benne, hátha elment a pár a 4. ponttól, de sajnos még odafelé is és visszafelé is ott romantikáztak, így nem álltunk le tovább kutatni.
Kérjük, amennyiben nincs ellenvetésed kedves Ajtony, fogadd el a jelszó nélküli megtalálásunkat. E-mail-ben küldök pár fotót a megtalált jelszórészletekről és az 1.-es pontról a kerítés hűlt helyével.
Maga az út és az élmény remek volt, nagyon jól éreztük magunkat és a feleségem már azt tervezgeti, hogy egyszer visszatérünk ide több napra a maga részéről elektromos bicajjal és bejárjuk a környéket. Köszönjük a rejtést és köszönjük az elfogadást.
A loghoz feltöltött track: adatlap, TUHU.