GCTT06 3.
Ahhoz képest, hogy mennyire rövid idő állt rendelkezésre a szervezéshez, egész jó kis túra lett belőle. Reggel elsőként érkeztünk Kokóval Pilisszentkeresztre, a kocsmához. Hamarosan megjött RadPéter és DC3 is, így megnyugodhattunk, hogy a rajt/cél üzemképes lesz. Később folyamatosan jöttek a rendezők és - szerencsére - az indulni szándékozók is. 2 órán keresztül a rajtoltatásban segítettem, majd 9 óra után Gyombival és Emmerwalddal kiegészülve utolsókként elindultunk a túra leghosszabb távján. Az első ellenőrzőpontig mazsola069 is velünk tartott. Az egykori ciszterci kolostorból - ahol a történetírók szerint Bánk bán végzett II. András királyunk feleségével, Gertrúddal - már nagyon kevés maradt meg, de az egyházi épület vízellátását biztosító Klastrom-kút most is üzembiztosan ontotta magából a friss és hideg vizet. Kicsit elbeszélgettünk Fazékkal, majd megkezdtük emelkedésünket a Pilis tömbjének oldalában. Eleinte tágas, nyílt terepen haladtunk, ahol a májusra oly' jellemző kosborok közül láthattunk egy párat. A László-kúpjáig nagyon meredek volt az út, ezért itt egy kicsit megálltunk szusszanni, szétnézni. Innen következtek a Kinizsi Százasról elhíresült szerpentinek. A tömb nyugati oldalában tágas, szép erdőben haladva jókat beszélgethettünk. Majd leereszkedtünk Simon halálához, ahonnan hullámzó úton értük el Pilis-nyerget. Míráék megváltóként üdvözöltek minket, hogy hazamehetnek. Hamarosan megjött Fazék is, aki egy GG-s játék miatt érkezett. Innen egy olyan úton ereszkedtünk le Pilisszentlélekre amelyen még nem jártam. Megnéztük a kolostor romjait, majd a Hoffmann-kút felé vettük az irányt. Innen hazaengedtük Ancsot és StiviG-t és szép vegyes erdőben folyamatosan emelkedő úton Dobogókőnek vettük az irányt. Az Ilona-pihenő, a Tost-sziklák és Tost Gyula obeliszkje régi ismerősként köszöntek vissza. Kicsit elméláztuk a kilátáson a Rezső-kilátónál, majd felértünk a Visegrádi-hegység csúcsára is. Innen is kiláttunk mielőtt felkerestük volna az Eötvös Lorándról elnevezett turistaházat. Egy nagyobb pihenés beiktatva ettünk-ittunk, s mivel teli hassal ereszkedni könnyebb, így döntöttünk. Elérve a Vörös pocsolyát örömmel fogadtuk Dzsinszkától és Zoltánusztól az erőt adó csokit, majd folytattuk a szintvonalak keresztezését. Nem olyan sokára elértük a Sikárosi-rétet. Eddig még nem sikerült az évnek ebben a szakaszában itt járnom, ám most nagyon rácsodálkoztam. Régen láttam ennyire hangulatos rétet. Teljesen olyan volt, mintha az Őrségben lettünk volna. Rengeteg kosbort is láthattunk mielőtt emelkedő úton az erdőbe térve felértünk a Tölgyikrekhez. Egyre sűrűbben hallottunk dörgéseket a fejünk fölül, ezért szaporázni kezdtük lépteinket. Éppen begyűjtöttük a Morgó-hegy oldalában ellenőrzésre szolgáló palackot, amikor szemeregni kezdett az eső. Az árnyat és védelmet adó bükkök között azonban nem áztunk meg. Még egy rövid időre álltunk meg a Szentkútnál, majd innen immár eső nélkül hamarosan ismét a szentkereszti kocsmában voltunk és átvehettük a megérdemelt díjazásokat. Macek medvém söpört ma velem.
[wapon beküldött és később kibővített szöveg]
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2014.05.03 19:36]