---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Bevezetés

2015.10.16-án hivatalosan is átadták a Bánd melletti 489m magas Miklós Pál-hegyen a Majer Antal-kilátót és Tiszafás kirándulóerdőt valamint tanösvényt. A kilátó 22,15 méter magas, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a közeli településekre, a Bakony északi és déli sávjára, valamint a Balaton-felvidékre.
A beruházás részeként a kilátó mellett tájékoztató táblát, és rönkbútorokat helyeztek el.
A beruházás a VERGA ZRt. közjóléti fejlesztése keretében valósul meg.

Videó a kilátóról

Dr. Majer Antal

(1920-1995)

A mezőgazdasági (erdészet) tudomány doktora, az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőműveléstani Tanszékének 24 éven át professzora, az Egyetem díszdoktora.

Kálózon született, Veszprémben érettségizett, erdőmérnöki diplomáját Sopronban 1944-ben szerezte meg. Gyakorlati munkáját Veszprémben, Szentgálon, Ugodon végezte. 1953-ban került az Erdészeti Tudományos Intézethez, ahol 1961-ig az erdőművelési osztályt vezette.
1961-től hívták meg a Tanszékre Sopronba, ahol ezt 1985-ig, nyugállományba vonulásáig vezette. A magyar erdészeti tudomány és az erdészeti felsőoktatás egyik legkiválóbb, iskolateremtő egyénisége volt. Messze kiemelkedő szakmai tevékenységét, tanár egyéniségét, emberségét mérnöki generációk őrzik emlékezetükben.

Legismertebb könyvei: Magyarország erdőtársulásai (1968), a Bakony tiszafása (1981), Fenyves a Bakonyalján (1988)

Megközelítés

1.
Bánd a Dunántúlon, Veszprém megyében található. A község a 8-as főút mentén, a Bakony erdei által körülvett medencében fekszik, Veszprémtől 10 km-re nyugatra.
Autóval érkezőknek egy parkoló lett kialakítva a bándi temetőnél. Onnan gyalog kb. 3 km a (piros háromszög) jelzésen a csúcs.
Parkoló a temetőnél
 N 47° 7,281' E 17° 47,620' 320 m [GCKMPH+1parkoló]

2.
Autóval a kilátó közeléig egyedül Szentgálról lehet eljutni, de ehhez 10 km-t kell mellékúton autózni. Az út aszfaltos, majd murvásra vált, ami egy parkolóban végződik. Onnan még gyalog 1 km.

Közeli látnivalók

1.
Szentgáli tiszafás erdő Természetvédelmi Terület

Ez Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása (Taxus baccata). A Miklós Pál-hegy nedves, hűvös mikroklímája kedvez e növényfaj fejlődésének. A sziklákkal teleszórt talajon annyira jól érzik magukat, hogy valamennyi korosztályuk fellelhető a területen. További védett növények a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és a babérboroszlán (Daphne laureola).
A tiszafa kiválóan alkalmas bútor- és szerszámkészítésre, ezért nagyon megritkult a vidéken. Ma a híres tiszafás természetvédelmi oltalom alatt áll. Mintegy 120 ezer darab tiszafa található itt.
GCtifa

2.
Esseg-vár

Az első írásos emlékek tanúsága szerint a község az Atyusz nemzetség tulajdonában volt, egy 1233-ból származó adománylevélben található a "terra Seg sive Band" elnevezéssel. A községet ekkor 120 márkáért Igmándi Andrásnak adták el, aki a várat építette. A vár 1367-ben a Lőrinte család tulajdonában volt, ez a család a későbbiekben a várról az Essegvári nevet vette fel. 1414-ben az építmény Zsigmond királyé lett. Éveken át tartó pereskedések után a vár a veszprémi káptalan és Újlaki Lőrinc között lett felosztva. 1552-ben Veszprém török meghódítása idején pusztították el a tövében fekvő községgel együtt. 1619-től már nem található a nyilvántartásokban, az utolsó lakók is elvándoroltak.
Az 1700-as években a Habsburg dinasztia népesítette be újra az elnéptelenedett országrészeket, a telepeseket főleg német nyelvterületről toborozták.
GCBAND

3.
Szentgáli-kőlik barlang

A Mecsek-hegy északnyugati lejtőjén, az Alszegi-rét felett 366 m tszf. magasságban nyíló Szentgáli-kőlik (ahogyan a helybeliek mondják: külik) Jelenleg ismert járatainak hossza 420 méter, mélysége 42 méter. Az eredetileg jelentéktelennek tűnő, mindössze 12 méter hosszú barlang kutatását 1985-ben kezdte meg a veszprémi Heliktit Barlangkutató Csoport. Az egyre intenzívebb feltáró kutatásoknak köszönhetően hamar a többszörösére nőtt a járathossz, egyben értékes régészeti leletek (rézkori edénytöredékek, bronzkori urnák, római érmék stb.) is előkerültek. Az idővel csökkenő aktivitású feltárások irányítását 1999-től a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület vette át, akik igen nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása révén újabb járatokat tettek járhatóvá. A barlang hossza ekkor még intenzívebb ütemben nőtt, hiszen az egyesület mindössze 180 méteres hosszal "vette át" a barlangot.
A közel vízszintesen települt felső-triász Fődolomit vastag pados kőzetében kialakult - jobbára keskeny, hasadékszerű - járatok szerkezeti vonalak, törések mentén képződtek. Kisebb, omlásos eredetű termek csupán ott jöttek létre, ahol e törésvonalak metszik egymást. A barlangi képződmények közül meg kell említeni a Nagy-terem heliktitjeit, a néhol megőrződött lemezes kalcitkiválásokat, néhány cseppkőoszlopot, álló- és függőcseppköveket, valamint a falakat helyenként díszítő borsókövet.
GCKLIK

A kilátó facebook oldala
Forrás