Bakonyi kesingtúra 5/2.
A négy nap/5 láda közül a legszebb élményünk ez a túra volt!
Alsóperén, de nem az ajánlott, hanem az erdészeti parkolóban (N47 13.605 E17 58.886) hagytuk az autót. Ez kicsivel közelebb volt az utunkhoz és védettebbnek is ígérkezett a másiknál.
A N47 13.142 E17 58.250 ponton letértünk a piros sáv jelzésről, egyenesen mentünk tovább a jelöletlen, de jól látható úton, ezzel egy jelentős rövidítést értünk el.
Számos, vadászok kedvtelését szolgáló építmény között haladtunk el, voltak egész alacsony, háromszög alakú "alacsonylesek" is, amiknek a céljára, hasznosságára nem találtunk magyarázatot. A N47 13.026 E17 58.114 koordinátánál tértünk vissza a pirosra.
Több szép, hófehér virágba borult hatalmas fát is megcsodálhattunk utunk során.
Tovább haladva az út bal oldalán egy érdekes "képződményre" figyeltünk fel: olyan volt, mint egy kis sziget, csak éppen víz nem vette körül. Közelebb lépve aztán egy mély üreg tűnt fel, ami akár egy barlang lejárata is lehet. Egy méretes kígyó őrizte! Hüllőkben nem vagyunk járatosak, ezért inkább nem akartunk ujjat húzni vele (pláne, hogy olyannal láthatólag nem is rendelkezett). Tisztes távolból körbenézegettük a fura lejáratot, aztán - valódi mivoltát megfejteni nem tudván - inkább folytattuk tovább a túránkat. Ha valakit érdekel, itt találja: N47 12.976 E17 57.917.
Hamarosan elértük a névadó Köves-kutat. Maga a kút nem valami impozáns látvány - inkább erősen elhanyagoltnak látszik. Először úgy tűnt, hogy nem is folyik, de aztán halk csobogásra lettünk figyelmesek. Pár méterre onnan felfedeztünk egy beton akna-féleséget, amelyből egy cső nyúlik ki, abból csörgedezett a víz egy valaha talán állatok itatására szolgáló vályúba. Az egész környék sáros, a patakocska mindenfelé folydogál. Itt sokat nem időztünk, inkább megkerestük a ládát. A leírásban említett "mesterséges kőfal" álcát nem tudtuk értelmezni, a sziklahasadék stimmelt, a dobozra pedig rá voltak pakolva a takaró kövek. Logoltunk, azután elindultunk visszafelé. Sem intenzív, sem szórványos vaddisznó mozgást nem tapasztaltunk - szerencsé(nk)re! (Amúgy hogyan kellene "ennek megfelelően közlekedni?" Jó nagy zajt csapva, hogy malac koma messze elkerüljön minket, vagy éppen lábujjhegyen, hogy találkozhassunk vele?! És azután hogy lesz...?)
Csodálatos idő kerekedett mára, a tájat vidám madárcsicsergés lepte el, a Nap melegen sütött, nagy-nagy békesség uralta a tájat. Az út menti kis rét hívogatóan zöld füvén letelepedtünk hát, kicsit magunkba szívni ezt a nyugalmat...
Visszafelé a már említett rövidítés letérését már majdnem elérve két méretes szarvast vettem észre előttünk - ám sajnos ők már előbb észleltek bennünket és éppen menekülőre vették a figurát. Ámulva néztük, ahogy aztán egy egész csorda, legalább 15 jókora állat eliramodik az erdőben, alakjuk még jó darabig követhető volt a lombok takarásán át! Sajnos lefotózni őket esélyünk sem volt. Dóri egész úton erre vágyott - az élménytől felvillanyozva mentünk hát tovább. Az út további része eseménytelenül telt el, oda-vissza 5,3km-t tettünk meg. Nagyon jól éreztük magunkat közben, köszönjük! Következett:
GCBVA.
NZs & Dóri