Mágneses fiolát keress a tolókapun, combmagasságban! Célszerű jobbról a második nyíláson benyúlni, ott garantáltan nem lesz koszos a kezed! Kis mérete miatt (14x3,5 cm) csak apró ajándékot tud fogadni.

WAP vége

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Magunk sem gondoltuk volna ideköltözésünkkor, hogy Rákoskeresztúr panelrengetege micsoda kincset rejteget. Ládánkkal ehhez invitálunk mindenkit.

A főépület ma rendezvénykastélyként működik, ahol koncerteket, konferenciákat, esküvőket tartanak, ez a rész csak ilyenkor látogatható.
Az oldalszárnyban 2017 májusában "Távirótörténeti tárlat" nyílt Sáfár József gyűjteményéből, mely csütörtökönként 10-14 óráig és minden hónap első szombatján ugyanebben az időszakban tekinthető meg. A belépés és a tárlatvezetés ingyenes.

Megközelítése

Tömegközlekedve Rákoskeresztúr központjától Pest belvárosa felé tartva a Pesti út bal oldalán helyezkedik el a kastély. Amennyiben Pestről jössz, érdemes leszállni a Szent Kereszt téri buszmegállónál és onnan visszagyalogolni a kastélyhoz. Autóval szinte drive in lesz a találatod, amennyiben itt parkolsz:
 N 47° 28,866' E 19° 14,925' 138 m [GCPOVI+parkoló]

Története

A Podmaniczky-Vigyázó-kastély az 1760-as évek elején épült. A barokk stílusú épületegyüttes a nyugat-keleti irányban húzódó Pesti út déli oldalán helyezkedik el. Építtetője báró Bujanovszky Elek tábornok volt, Podmaniczky Erzsébet férje. Ők a környékbeli földjeiken az elsők között próbáltak Magyarországon burgonyát termeszteni az 1750-60-as években. Bujanovszky 1799-es halálával a kastélyt a Podmaniczky család vette birtokba. Podmaniczky János költözött ide és lett kedvenc lakhelye; saját birtokait innét igazgatta. Az 1838-as pesti árvíz idején az áradás elől menekülőknek adott szállást a kastélyában. Podmaniczky egyik lányát, Zsuzsannát 1864-ben vette feleségül gróf Vigyázó Sándor, aki révén végül 1873-ban egyesült a két család. A kastélyt is ekkortól hívták Podmaniczky-Vigyázó-kastélynak. Udvari homlokzatát 1910-ben alakították ki neobarokk stílusban.

Vigyázó Sándor végrendeletében minden vagyonát a Magyar Tudományos Akadémia javára hagyta, ami ellen egyetlen fiának, Vigyázó Ferencnek sem volt kifogása. Mikor Ferenc 1928-ban meghalt, gyermeke nem lévén, a kastély az MTA tulajdonába került. A végzést azonban Sándor leánygyermeke és néhány oldalági örökös is megtámadta (lévén a teljes vagyon ezzel együtt közel 20 millió koronára rúghatott), így a kastély ténylegesen csak a per lezárulta után lett az Akadémia tulajdona a környező birtokokkal együtt.
A végrendelet értelmében az épület a Vigyázó család gyűjteményét bemutató múzeumként működött 1944-ig.

A háború alatt a kastély őrizetlenül maradt, így azt teljesen kifosztották. Csak az a néhány ládányi érték maradt meg, amit az MTA menekített meg belőle az ostrom elől.

A háború után a többi kastélyhoz hasonlóan államosították, belső terét durván, az eredeti kialakítást figyelmen kívül hagyva átalakították. Előbb a helyi gimnáziumot költöztették ide, majd 1981-ig nevelőotthon működött falai között. A szükséges állagmegóvásokra nem került sor, így az épületegyüttes pusztulásnak indult.

A rendszerváltás után az életveszélyessé nyilvánított kastély a kerületi önkormányzat kezelésébe került, de annak felújítására nem volt pénze. 1996-ban a Műemlékvédelmi Hivatal anyagi hozzájárulásával megkezdték az épületet megtámadó könnyező házigomba fertőzés megszüntetését. A kivitelező gondatlanságából ekkor felrobbant néhány gázpalack, minek következtében a tetőszerkezet leégett és ott többek közt a padláson tárolt, szétszedett eredeti cserépkályhák is megsemmisültek. A tűzoltáskor használt víz pedig a falakról pusztított el minden freskót.

A kastély 2002-ig állt ilyen siralmas állapotban. Ekkor vásárolta meg egy lokálpatrióta vállalkozó, Adonyi József, aki vállalta, hogy a felújítás során teljesíti a szigorú örökségvédelmi feltételeket. Az ünnepélyes átadásra 2012. december 19-én került sor.

A kastélytól néhány száz méterre helyezkedett el a család 1906-ban felszentelt mauzóleuma. Az egykori épületet 1965-ben felrobbantották és betemették. Pontos helye hosszú időre feledésbe merült. Maradványait részlegesen 2005-ben tárták fel, majd a helyi önkormányzat 2007-ben emlékhelyet létesített ott. Ez ma egy elzárt parkoló területen, elhanyagolt állapotban látható. (Kedves kérésre a portás nem fog nemet mondani.)
 N 47° 28,746' E 19° 14,743' 150 m [GCPOVI+mauzóleum]

"Hogy a Magyar Tudományos Akadémiának Széchenyi István óta legjelentősebb adományozója, akiről Budapesten utca van elnevezve, szüleivel együtt ott nyugszik-e megjelöletlenül betemetve a kripta helyén, vagy kihantolva máshová vitték őket, nem tudjuk." (ifj. Bibó István, 1979.)

Forrás

Hódos Mária: Műemlékek Rákoskeresztúron (Rákoskeresztúr története, a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület kiadványa, 2013.)

www.podmaniczkykastely.hu

Balogh Ákos: Podmaniczky-Vigyázó Mauzóleum, Építészfórum

2016.08.02 Külön köszönet Togonak, aki elkészítette és rendelkezésünkre bocsájtotta saját drónfelvételét a környékről. (Utolsó kockáin jól látni a kastély egykori parkját, a mai Népkertet is.)
Itt találjátok: Togo videója
2021.09.13 Sajnos a videó jelenleg nem elérhető, de két képkockát mégis mutatunk.
2022.02.28. Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Sáfár József, a Távírótörténeti Állandó Tárlat igazgatója, egyben kitalálója, gyűjtője, üzemeltetője és tárlatvezetője, ipartörténeti kutató, életének 75. évében eltávozott közülünk.