A jelszót egy öklömnyi kő hordozza, melyet egy facsonk papucsában találhatsz meg.

Parkolás a focipályánál véget ér az aszfaltút, de tűrhető úton el lehet menni a romos Keserű-kútig  N 47° 27,686' E 18° 50,561' 190 m [GCZILY+parkoló]
A nem túl jó állapotú szerpentin ösvény jelenthet némi kihívást, inkább kerülj a jelzett úton!

A ládanév azért "Egy másik...", mert Gödreszentmártonban már van egy Szily kápolna, amely nagyszigethy Szily Lászlóhoz köthető, sajnos a rokonsági fokot nem sikerült kideríteni.

A Szily család Bián
Nagyszigethi Szily József (1746-1827) Pest vármegye alispánja, királyi tanácsos 1775-ben vásárolta meg a biai birtokot, és költözött az ekkor még inkább kúriának nevezhető épületbe, majd a két oldalszárny hozzáépítésével alakult ki a ma látható kastély.  N 47° 27,730' E 18° 48,686' 140 m [GCZILY+kastély]
A család oldalági rokona Szily Kálmán, az Akadémia egykori főtitkára, aki többször megfordult a kastélyban.
A Szily-Fáy kastély története

Fia, Szily Antal katonának áll, a Nádor huszároknál főstrázsamesteri (őrnagy) rangot ér el, megkapja a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, részt vett a napóleoni háborúkban, egy súlyos sérülés miatt elveszítette fél karját ezért 37 éves korában nyugállományba kerül, de nem találja meg a helyét a civil életben.
Udvarolt Brunszvik Teréznek, aki még idősen is meleg szavakkal méltatta naplójában Antal emlékét. A Brunszvik család azonban nem adta leányát a szenvedélyes kártyás hírében álló kiszolgált katonához, aki később sem nősült meg.
Szily Antal életéről 1913-ban a Budapesti Hírlap jelentetett meg egy terjedelmes írást, melyet a Biatorbágyi Krónika átiratából ismerhetünk meg.

A kápolna
1810 körül még Szily József építtette az Iharosban a klasszicista homlokzatú kör alaprajzú kápolnát, melyet Szent Vendel tiszteletére szenteltek fel.
A kápolna előtti, rondellaszerűen kialakított terasz alatt a család sírboltját alakították ki. Szily Józsefet mégsem itt, hanem a torbágyi templom kriptájában - más forrás szerint a templom melletti kriptában - temették el.
Első, és egyetlen temetésre 1833-ban került sor, itt helyezték örök nyugalomra Szily Antalt. A nyugalom alig több mint 100 évig tartott, amikor a háborút követő években a sírboltot feldúlták, a kápolna berendezése erősen megrongálódott.
A műemléki védelem alatt álló épületet 1960 környékén ugyan még részlegesen helyreállították, de a gondozás hiánya miatt a tető lassan tönkrement, a kupola megrongálódott, 1990-re már a falak is pusztulásnak indultak.

A helyreállítás
1993-ban a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány elhatározta, hogy felújítja a romos kápolnát. A tényleges munka 1998-ban kezdődött, amikor megérkezett a restaurálási engedély, addig a források megteremtése zajlott, ami a 90-es évek pénztelensége miatt csak lassan haladt.
A következő 10 évben kisebb-nagyobb lépésekben elkészült a rekonstrukció. Részletes fényképes beszámoló a felújításról a Biatorbágyi Krónika archívumából. A lap mindvégig kiemelten foglalkozott a munkálatokkal, a nyilvánosságnak köszönhetően gyarapodott a munkát, anyagot, vagy pénzt felajánlók száma.
A felújítást több vandál cselekmény is lassította, ellopták a bádogozást, összetörték az állványzatot, összekarcolták a vakolatot, tüzet raktak a frissen elhelyezett sírkövön, vagy csak "huncut csínytevésként" legurították a vizeshordókat a hegyoldalba. A márvány sírlap időlegesen egy közeli hétvégi ház borozó asztalaként hasznosult.
Hál' istennek az átadás óta nem történt újabb rongálás.

Jó keresgélést!