A ládába TravelBug helyezhető!.

A lelőhely azért vált érdekessé számomra, mert a legdúsabb torlatot képező patak (az Öl-hegy Ny-i oldalán) jelenleg nem érint gránátokban dús kőzetet, így képtelenségnek tűnik, hogy ez a patak gyűjtött volna össze ennyi nehézásványt (és ilyen koptatottsággal), tehát régebbi vízfolyások őstorlatáról van szó. Ráadásul úgy tűnik, mintha eddig minden arra járó szakember, gyűjtő csak a kovás vasércre koncentrált volna, és észre sem vette a patak torlatásvány-kínálatát. Végül 2014-ben Beregszászi Márk, fiatal budapesti ásványgyűjtő vállalta a fáradságot, és átvergődött a lelőhelyre (nem egyszerű, rendes turistaút nem visz a tetthelyre), és behatóan átvizsgálta a hegyoldalt, a meddőket és a patakot, és az ugyanolyan mély benyomást tett rá, mint rám több mint 10 évvel ezelőtt.

Körmendy Regina
A szokolyai Öl-hegy alatti őstorlat ásványai -
alapozó kitérőkkel
2015. január 19.

[...]

Földtörténeti visszatekintés

[...]

A szokolyai medencében egy jellegzetes, közvetlenül a miocén elején aktív ősvulkánból származó biotit-amfiból-andezitagglomerátumra települt, helyenként 10 méter vastagságú kovaföldréteg Báldi T[amás]|. (2003) szerint meglepő pontossággal jelzi, hogy keletkezése idején édesvízi tó terült el a medencében. A biogén eredetű üledékből ugyanis egyetlen egy fosszília nem hullik ki, tehát kizárólag kovamoszatokból áll, melyek az oxigén hiányának nagy túlélői voltak. A megtalált diatomák olyanok, amelyek kizárólag édesvízben tudnak megélni, tehát nem tengeri, hanem tavi üledéket hoztak létre.

A tó az éppen kialvó börzsönyi ősvulkán egyik beomló kalderájában képződött, és az alján feltörő utóvulkanikus, kovasavas hévizek gyakorlatilag kovaalga-tenyészetet hoztak létre. A tóban leülepedett elhalt kovamoszatok diatomföldként, valamint a vulkáni kőzetekből kioldódott vas- és mangánásványok kovás vasércként rakódtak le. A hideg és meleg víz természetes keveredése már csak a tó felszínét érintette, a tó alján elfogyott az oxigén, a tóban termelődött szerves anyagból kénhidrogén keletkezett, a magasabb életformákhoz szükséges bioturbáció elmaradt, bentosz nem keletkezett, csak a legfelsőbb vízrétegekben maradt hely az életnek.
Az alsó kovaföldrétegre viszont már olyan agyagrétegek rakódnak, melyek egyértelműen tengeri eredetűek (pl. corbulák), de megélnek kevert vízi (alacsonyabb sótartalmú) környezetben is. Ez arra utal, hogy a bádeni tenger D felőli benyomulása szakaszosan történt, azaz a hévízi források továbbműködése és a tó megmaradt vize biztosította a kovamoszatok kissé fekézett fennmaradását - ezt mutatja képeskönyv gyanánt a kovaföld feletti, corbulákból és kovamoszatokból [álló] agyagréteg.

[...]

Visszatérve a szokolyai medencére - mi lett az édesvízi tóban képződött vasérctelepekkel? Nos, a tektonikus mozgások és erózió révén szétszakadtak és telérek, lencsék formában kerültek a szokolyai medencét körülvevő hegyoldalakon a felszínre, felszínközelre.

Bányászattörténelem

A DK-i Börzsönyben, Szokolya-Királyrét és Nógrád közötti területen a 18. században üledékes vasércet termelték, és azt Királyréten, a Vasfazék-patak és Szén-patak találkozásánál kohósították. A vashámor 1792-ig működött, később fűrészmalomnak használták, a vasmű épületei egészen 1900-ig még láthatóak voltak.

Az első bányabejegyzés 1851-ből származik (Lukácsszállás, Szélesmező). 1920-ban Kiss József tíz bányatelekre szerzett bányászati jogot, de mielőtt be tudta [volna] indítani a termelést, meghalt. A koncessziókat Lengyel Miksa vette át, de behatóbb műveletekbe nem fogott. Közben a nógrádi bányát egy Gelej nevű földbirtokos művelte és kb. öt vagon ércet szállított el kohósításra. Egy 1921-ben történt hivatalos bányabejárás 7 kiépített, felmért bányát jelzett, ezek közül az Öl-hegyen (akkoriban még Ól-hegynek hívták) lévő Főbányát is.

A telérek vastagságát 25 és 80 méter vastagságra becsülték. 1941-ben Jakóby László kohómérnök vette át Lengyeltől a bányászati jogot és elsősorban a Főbányát ([az] Öl-hegy ÉNy-i lábánál) és a Döbröczi-bányát (az Öl-hegy csúcsától DK[-i] irányba) fejlesztette tovább. Összesen 38 zártkutatmányt fektetett, de egy évi munka után átadta az egészet a csepeli Weiss Manfréd Műveknek. Azok az Öl-hegy DNy-i lábán létrehozták a Rókalyuki Új tárnát (fölötte egy okkerbányát is műveltek), a kitermelt vasércet Csepelen dolgozták fel. A II. világháború közbeszólt, a tárók nagy része beomlott, mert a háború alatt kiraboltak belőlük minden mozdítható felszerelést, ácsolatot. Szurovy Géza, aki 1950-ben bejárta az egykori vasbányákat, a Szén-patak menti Szállásoki-bányán kívül teljesen bejárható tárót már nem talált.

Mivel a bányák nem turistautak mentén találhatók, rekultivációs munkálatok nem történtek, a Jakóby-táró vasajtót kapott, a légaknák beomlottak, a többi táró maradványa még itt-ott sejthető. A gazdag meddőhányók elsősorban vasopált, vasércet szolgálnak.

Geológiai viszonyok

A 378 m magas Öl-hegy andezittufából és agglomerátumból épül fel, a tetején kisméretű lajtamészkő-sapkával. A tőle É-ra fekvő Vasbánya-heggyel hegygerinc köti össze, a Vasbánya-hegyen a Nógrádi-bánya létesült. Keleti oldala átnyúlik a Tamási-hegyre. Ny-i és K-i oldalából patak fakad, egyiknek sincs neve, ezek mind a Les-völgyi patakba torkollódnak. A vízgyűjtő terület max. 1-1,5 négyzetkilométer, tehát nem jelentős. Csak a Jakóby-táró alatti pataknak van állandó vízfolyása, a többi nyáron kiszárad, sőt néha a táró alatti is. [...]

A völgyekben az erózió és a patakok révén több méter széles (és valószínűleg több méter vastag) hordalékpadok képződtek, melyek a kőzetek legellenállóbb (ill. legrövidebb szállításban részesült, [beleértve] tehát pl. a kalcitot is!) ásványokat őrzik, többé-kevésbé koptatott állapotban. A legtöbb ép, idiomorf kristály gránát (almandin), amfiból (hornblende) és piroxén (ensztatit), a többi ásvány - így a kvarc is - kavicsok, szemcsék, kristálytöredékek formá[já]ban található, ami erősen megnehezíti a vizuális meghatározást, azaz gyakorlatilag szemcsénként kéne műszeres vizsgálatot elvégezni.

[...]