A Baláta-tóként ismert védett ősláp ládáját (16*16*20 ccm) a tanösvény 600 méter összhosszúságú deszkajárda központi építménye rejti.
Az oszlop külső oldalán keresd a deszka rejteket!
Tartalék virtuális jelszó is van: a valós ládával azonos gerendán üveg matricát találsz.

---

A ládába TravelBug egyelőre nem helyezhető.

---

Megközelítés
Kaszópuszta Somogyszob felől keskeny, de jó állapotú aszfaltos úton közelíthető meg. Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet. Esetleges viperaveszély és természetvédelmi előírások miatt kizárólag az erre kijelölt utakon haladjunk!
A falucska főterén  N 46° 19,136' E 17° 13,476' 170 m [GCBLAT+1parkoló], vagy a kisvasút parkolójában érdemes leállni  N 46° 19,108' E 17° 13,277' 170 m [GCBLAT+2parkoló].

Belső-Somogy geológiai közelmúltja
A Baláta-tó kialakulása és fennmaradása Belső-Somogy (itt erősen leegyszerűsített) geológiai múltja alapján értelmezhető [1]. A Pannon-tó agyagos-homokos üledékekkel történt feltöltődése sík vidéket alakított ki. Pár millió évvel ezelőtt a síkság a tengerszint fölé került, végül az így létrejött szárazulaton kanyargó ős-folyók áradásai 5...10 méter vastag durva homokréteget terítettek a pannon rétegekre. A legutóbbi jégkorszak utolsó, száraz szakaszában, mintegy 10...15 ezer évvel ezelőtt a rossz termőképességű homokos talaj gyér növényzete nem óvta meg a felszínt a szél tájátalakító munkájától, az uralkodóan északias szelek a mészben szegény homokot helyenként elhordták, máshol kis magasságú dombokká halmozták össze. A mélyedésekben a vízzáró agyagos pannon üledékek a felszínre vagy felszín közvetlen közelébe kerülhettek, így aztán sík területeken a lefolyás nélküli horpadásokban pangó vizes területek alakultak ki. A széljárásnak megfelelően észak-dél irányú szabad lefolyású sekély völgyek pedig máig önként adódnak a Drávába siető sokágú Rinya és Tekeres-berki patak meg mellékvizeik felduzzasztása révén mesterséges tavak létesítésére  N 46° 18,322' E 17° 15,055' 155 m [GCBLAT+Halastó]. A sík vidéken alig érzékelhető vízválasztó is létezik: a Baláta nyugati környékétől induló kis erecskék a Zala-Somogy Megyei Határárok révén már a Balatonba viszik a felfakadó talajvizeket.

Baláta: tó, mocsár, vagy lápvidék?
A köznyelv nem nagyon különbözteti meg a mocsár és láp szavakat - a Baláta nagy része a hozzáértők szerint lápvidék. A láp olyan, állandó vízhatásnak kitett terület, ahol az oxigénben szegény környezetben állandó tőzegképződés folyik az elhalt növényzetből, és a mocsárral ellentétben, a tőzeg fel is halmozódik.
A Baláta elnevezés (hasonlóan a Balaton névhez) délszlávok öröksége lehet: ők a kora középkori avar birodalom hanyatlása után a Keleti Frank birodalom alattvalóiként települtek be ideiglenesen a tágabb vidékre. A blata szó szlovénül ma is iszapot jelent; a név is arra utal, hogy Külső-Somogy déli részének legnagyobb természetes állóvize már akkor sem volt állandóan nyílt víztükör. A korai időkben még lehetett lefolyása, de ennek megszűntével a víztükör nagysága és a vízmélység ma is a csapadék- és párolgási viszonyoktól függ. Csapadékosabb években a vízszint a madármegfigyelő toronynál lévő partvonalig emelkedhet, ekkor a tó legnagyobb mélysége elérheti a 3 - 3 és fél métert. Átlagos években a víz visszahúzódik a partvonaltól. A vízborítás területe és mélysége évszakos vagy akár napi változást is mutathat.
Az emberi tevékenység hatása is számottevő: az elmúlt századokban a tágabb környéken kiásott vízelvezető árkok a talajvíz szintjét csökkentve járultak hozzá a tó teljes elmocsarasodásának felgyorsításához. Aszályos években teljesen el is tűnhetett a vízborítás. Szentán régebben emlegettek egy esetet, amely szerint az 1930-as években egy kéményseprő nekiindult, hogy gyalogosan átkeljen a kiszáradtnak tűnő tavon, de sohasem került elő a csalóka mocsárból... A 176 hektárnyi tó nagyobb része ma is lápos, mocsaras, zsombékos terület, néhány nagyobb és sok kisebb nyílt vízi felülettel. Ettől délre kissé elkülönülve a kisvasúti megálló közelében az év nagyrészében kiszáradó kis Bojsza-tó  N 46° 18,398' E 17° 12,640' 164 m [GCBLAT+Bojsza-tó] érdemel még figyelmet.

Baláta történelme
Baláta első ismert írásbeli emléke 1295-ből származik, mint a királyné birtokaként szereplő Balátafő (akkori helyesírással Balatafew). A török megszállás időszakában a nehezen járható, erdős-mocsaras vidék a környező falvak bujkáló szórvány népességének némi túlélési lehetőséget nyújtott, ezért aztán a tó elnevezése is folyamatosan fennmaradt, igaz, az I. Katonai felmérés (1782-1785) térképszerkesztője Paládaként rögzítette (a feltehetően német anyanyelvű szerkesztő ugyanakkor a szomszédos Bolhást is Polhás-nak hallotta...).
Az elmúlt századokban főúri birtokként a környék vadászterületként hasznosult, sokáig erdészeti haszonvétel sem folyt, így őrizte meg természetközeli állapotát.

Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum
A Hazánkban több mint két évszázada folytatódó vízrendezések következtében a vizes-mocsaras élőhelyek erősen összezsugorodtak, a megmaradt területek természetvédelme sürgetővé vált. A Baláta védetté nyilvánítása 1929-ben vetődött fel, és 1942-ben nyilvánították védetté, megyénkben elsőként. 2008-tól a környező erdőség, mint erdőrezervátum természetmegőrzési terület (Szentai erdő: Natúra-2000), maga a tó pedig jelentős vízi élőhely.
Ennek megfelelően vadászati korlátozás alá nem eső időszakokban is a szigorúan védett területekre vonatkozó tartózkodási és közlekedési szabályok érvényesek. A tóban, illetve mocsárvidékben és élővilágában a madármegfigyelő toronynál induló vízi sétányról szabad és lehet is gyönyörködni.

A Baláta-tavi ökoturisztikai sétány
A 2014-ben átadott deszkasétány jó példája annak, hogy meg lehet találni azt a módot, amelynél az ilyen különleges, régebben nem látogatható helyek a természet barátai számára hozzáférhetők lehetnek [2]. A 600 m hosszú deszkasétány névadója a tó elhivatott kutatója, a kaposvári Táncsics gimnázium egykori tanára, Marián Miklós.

A Baláta növénytársulásai
A vízborítás éves, évszakos vagy akár napi változása a lápvidék egyes foltjain más-más növények együttesét juttatják uralkodóvá, és ez a sokszínűség teszi a Balátát különleges értékké.
A part közeli részeken megfigyelhetők a tőzegmohás és csalános égerláp-szegélyek, a vízborította fűzlápok, nádas és gyékényes területek, az időszakosan kiszáradó síkokon a zsombéksásos, csetkákás és nádtippanos láprétek, az állandóan vízborítás alatt fekvő sekély részeken a tündérrózsa, beljebb az úszó hínárosok is.
Baláta lápvidékén megfigyelhető az ingó- és úszóláp képződésének ritka természeti jelensége is [3]. A víz magas tápanyagtartalma miatt a növényzet nagy tömegű, és a víz alá süllyedő sok elhalt rész az oxigénhiányos környezetben gázképződés (metán, szén-dioxid, kén-hidrogén) mellett tőzegesedik. A főleg keskenylevelű gyékény és vízi harmatkása kusza elhalt gyökérzete és törmelékei közé szoruló gázok a partközeli részeken egybefüggő tőzeges részeket emelnek a felszínre, és ezt a réteget évek során a ráhulló falevél és por hizlalja, területét uszadékfák is növelhetik. Lassacskán növényzet is megtelepszik, és ezzel kialakul az ingóláp. Nevét arról kapja, hogy már a rálépő ember súlyát is megtartja, de mivel a növények gyökérzete nem nyúlik le a tófenékig, a léptek alatt mozog. A vízszint változásának és hullámzásának hatására leszakadó darabjai önálló életre kelnek, a szél a nyílt vízre sodorja őket, ezzel létrejön a növényzettel fedett, az itt költő madaraknak fészkelő helyet, az átvonulóknak pihenőt kínáló úszóláp.

Növényritkaságok
Hazánkban egyedül itt él [4] a világszerte is ritkaságszámba menő rovarevő aldrovanda, amely olyan ritka, hogy még magyar neve sincs. Ez a kis, arasznyi virágos növény gyökérzet nélkül, szabadon lebeg a vízben, és a parányi élőlényeket kanalas leveleinek összezárásával csapdába ejti, majd megemészti, így jut tápanyagokhoz.
Itt él a hosszú vízborítást is elviselő tóalma, és - más hídőrfélék mellett - az országos példányszám nagy részét kitevő szíveslevelű hídőr. Főleg az úszó szigetek szegélyein él a ritka tőzegeper.

Jellemző állatvilág
Hal nemigen található a tóban, egyedül a máshol is erősen megritkult compót érdemes említeni.
A vízimadarak, békák, gőték, teknősök sokasága, mint minden vizes élőhelyen, természetes dolog, és akadnak ritka rovarfajok is. A Baláta körüli védőerdőben éli rejtett életét jégkorszaki maradványként a csalitjáró pocok, de akadnak olyan különlegességek is, amely nem csak a természettudósok érdeklődését kelthetik fel: a Hazánkban ritka, védett keresztes vipera hidegtűrő boszniai alfaja és fekete változata.
A keresztes viperát aránylag könnyű megkülönböztetni a siklótól arról, hogy testük zömökebb, rövid farkuk hirtelen keskenyedik el (népies nevük kurta farkú kígyó). Megismerhetni a hátukon végigvonuló széles, zeg-zugos mintázatról, jóllehet ez éppen a Baláta környékén nem gond nélküli: előfordul a fekete vipera változat, amelynél a sötét zeg-zugos sáv alig különül el az alapszíntől.
A körülményektől függően a viperamarás halálos veszélyt jelenthet, Hazánkban már ebben az évezredben is történt ilyen baleset - szerencsére nem itt. Kígyómarás során nem minden esetben kerül emberi élet kioltására alkalmas mennyiségű méreg a szervezetbe, de különböző ijesztő és fájdalmas tünet, maradandó károsodás, néha szövetelhalás is kialakulhat sürgős orvosi beavatkozás nélkül a marást követőleg, a lábadozás akár egy évig is elhúzódhat.
Megfigyelték, hogy a viperák egyedszáma a környéken az utóbbi időkben csökken, aminek oka a vaddisznók elszaporodása lehet. A vaddisznó durva bőre és szalonnarétege viszonylagos védelem a méreg felszívódása ellen, ugyanakkor a disznó szívesen eszi a vipera fiatal példányait [5]. Gondolom, emiatt az átlagember nem búsul különösebben. Működjön a védett természet a saját törvényei szerint!
Akárhogy is, az óvatos viperák nem szoktak ok nélkül támadni, egy kis figyelmességgel elkerülhetők a veszélyes helyzetek. Mindenekelőtt, ne térjünk le a kijelölt útvonalakról és a deszka járdáról! Ne kotorásszunk talajszinten, figyeljünk, hova lépünk, megpillantásakor ne tegyünk hirtelen mozdulatokat! Ha megtörténne a baj, sürgős orvosi segítség szükséges.

Források
[1] Belső-somogyi homokvidék
[2] A deszkasétány átadása
[3] Kopasz Margit (szerk.): Védett természeti értékeink (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976.) p. 94-95.
[4] Natúra-2000
[5] Nagy Jenő [et al.]: Kaszó 600 éve (HM Kaszó Erdőgazdasági Rt. 2004.) p. 114.