15x10x5 cm-es doboz, egy nagyobb fa talajszinti odvában.

---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

Nyaralni mentünk egy - papíron - teherautóval. A kiszemelt Novi Grad határátkelőn viszont a bejegyzés miatt nem engedtek át, ezért jelentős kerülőre kényszerültünk. Biztosan lett volna egyszerűbb megoldás, de a D6-os út mellett döntöttem, azonban a térképen főútnak látszó vonal a valóságban néha eltért a definíciótól. (Ez leginkább Donji Zirovac közelében lett feltűnő. Persze az is lehet, hogy csak a felújítás munkálataiba futottunk bele.)
A kényszerű kitérő miatt jutottunk el Gvozdansko házai közé, ahonnan csak egy pillantást tudtam vetni az erdőben rejtőző vár romjaira. Azonnal megfogott!

A legközelebbi parkoló a buszmegállónál található  N 45° 8,115' E 16° 12,765' 180 m [GCGvoz+1parkoló]. A hegy alá kanyarodó útról nyílik a kapu  N 45° 8,110' E 16° 12,795' 180 m [GCGvoz+kapu], melyen átjuthatunk az elektromos kerítésen. Fejre vigyázni, mert a villanyt a kapu fölött vezették át! A folyón híd segít a tovább haladásban.  N 45° 8,110' E 16° 12,870' 175 m [GCGvoz+híd] Ezután már csupán néhány szintvonalat kell leküzdenünk.
Alternatív lehetőség az erdőbe vezető földút letérése mellett adódik  N 45° 7,780' E 16° 14,765' 180 m [GCGvoz+2parkoló]. Innen gyalog megyünk tovább!" - mintegy 5 kilométert! Vagy magasabb építésű autóval haladunk a dózerúton a felső parkolóig  N 45° 7,955' E 16° 13,035' 265 m [GCGvoz+3parkoló] Rövid sétával érünk a vár maradványaihoz, és persze a dobozhoz.
A nyomok szerint a várhoz vezető utat és a várudvart is takarítják. Ennek ellenére nyáron számítsunk dús a vegetációra. A késő ősztől koratavaszig tartó időszak ajánlott a felkeresésre.

A történet szerint Gvozdansko erődített városa a Zrinski birtokon épült. A forrásokban először 1488-ban jelenik meg a település, de a fellegvárról csak 1509-ben tesznek említést.
Ferdinánd király 1542-ben horvát-szlavón-dalmát bánná nevezte ki Zrinski Sigetskit, akinek ezüst- és ólombányája, valamint pénzverdéje is volt. 1577. október 3-án kezdődött Gvozdanszkó ostroma. Ferhát pasa 10.000 főre gyarapodott török seregével szemben a várban Damjan Doktorović kapitány, Nikola Ožegović és Andrija Stepšić parancsnoksága alatt mintegy 300 védő, többségük bányász, a vár állandó őrsége, valamennyi horvát végvári vitéz, valamint 250 környékbeli jobbágy, asszonyokkal és gyermekekkel állt szemben. A védők a szűkös élelem és elégtelen felszerelés ellenére minden megadási felszólítást visszautasítottak. Amikor végül 1578. január 12-13 éjszakáján az erődben minden tüzet eloltottak. A reggeli támadás során a törökök bejutottak az erősségbe, és az erőd védelmezőit megfagyva, holtan találták meg. A védők inkább éhezésben és hidegben haltak meg, mintsem átadták volna várukat. Ferhád pasát lenyűgözte a látvány, és a védők hősiességének tiszteletben tartásával megengedte a papoknak, hogy a halottakat a keresztény szertartás szerint temessék el.
A horvát seregek a várat még ebben az évben visszafoglalták, de a keresztény seregben kitört kolera miatt újra török kézre került és csak 1635-ben szabadult fel végleg.

Források és ajánlott oldalak
- Lako
- Wikipédia
- Tjedno.hr
- darkoantolkovic
- A levél forrása
- varak.hu