Röviden
A láda a múzeumon belül van, ablak alatt, fekete üst fenekén nyugszik, tudnak róla.

Nyitvatartás:

Hétfőn 10:00-16:00 között, jegykiadás 15:00-ig
Keddtől szombatig: 10:00-17:30 között, jegykiadás 16:30-ig
Vasárnap zárva.

Hosszú hétvégéken és ünnepnapokon a nyitvatartás a fentiektől változhat, melyről itt lehet tájékozódni.

---

A ládába TravelBug a nem helyezhető.

---

Megközelítés
A Tolna megye székhelyét jelentő Szekszárd városa közúton és vasúton is jól megközelíthető.
Busszal vagy vasúttal érkezve egy rövid belvárosi sétát követően (mely során a GCSXSZ legtöbb pontja is begyűjthető) a Béla király tértől egy saroknyira vár a Mézeskalács Múzeum eltéveszthetetlen épülete.
A belvárosban jellemzően fizetni kell a parkolásért, de a Munkácsy utcában a Béla király tér irányában az út szélén díjmentesen lehet parkolni.

Ahogy rábukkantam
2006-ig egyáltalán nem is jártam Szekszárdon, akkor viszont egy kora őszi napon egy barátommal lejöttünk ide ládázni. Akkor még nem volt GPS-em sem, és egészen máshogy épült fel a Szekszárd belvárosát bemutató GCSXSZ multiláda is. Egy közúti atlaszból felnagyítva fénymásoltam le a belváros térképét, amin a multi négy pontja is fel volt tüntetve. A láda leírásából ismert volt ezek viszonylag pontos koordinátája, tehát a szélesség- és hosszúságkülönbségekből arányosíthattam a távolságokat, és a térképen nem jelölt, de koordinátákkal ismert pontokat el tudtam helyezni a térképen. Egy kivételével, mert annál elszámoltam magam... Ennek a véletlennek köszönhető, hogy mindenféle helyismeret nélkül - mint Jancsi és Juliska - a Mézeskalács Múzeum előtt kötöttünk ki. Itt egy készséges úriembertől kértünk útbaigazítást, és néhány gombóc fagylaltot. Máig nem felejtem annak a fagylaltnak az ízét, a legjobb volt, amit addig kóstoltam. Akkor még nem tudtuk, hogy Petrits Szilveszterrel hozott össze a sors.

Évekkel később, a közösségi média nagyobb térnyerése után is eszembe jutott a szekszárdi eset, és keresni kezdtem, mit lehet tudni Szilveszterék tevékenységéről. Amit találtam, lenyűgözött, és mai napig ámulattal tölt el.

Amire rábukkantam
Szilveszter a hatodik generációt képviseli a Petrits család hagyományában: megpróbáltatásokkal teli vállalkozásuk története ugyanis 1825-ig nyúlik vissza, mely mindvégig a méz, a cukor és ezek melléktermékei köré csoportosult. A mézeskalácson kívül így rendre műlép-, gyertya-, cukorkakészítéssel és cukrászattal foglalkoztak, termékeik minőségével pedig a szakmában országos elismertségre tettek szert. A mesterségek az évszázadok alatt apáról fiúkra szálltak. A jelenlegi családi vállalkozás hagyományos, kézműves módszerekkel készíti termékeit a mai kor minőségi elvárásainak megfelelően, ápolva hagyományainkat és XXI. századi, innovatív szellemiségben széles körben ismertetve azokat.

Hagyományőrző és innovatív hozzáállásukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy évtizedek után újra divatba hozták a szekszárdi márcot, a mézeskalácsosok által készített édes frissítő italt. A Magyar Néprajzi Lexikon alapján egy sajtár mézhez, két sajtár vízhez összevegyítés után csillagánizst kevertek és forrásig főztek. A kihűlt szirupot hordókban tárolták (Csorna). Kiméréskor vízzel higították és jéggel hűtötték. Búcsúk és vásárok látogatóinak keresett itala volt. A 20. sz.-ban általában a Dunántúlon készítették és fogyasztották. Ezt a pörkölt cukorból és mézből készülő szörpöt 2013-ban Hagyományok Ízek Régiók védjeggyel tüntette ki Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, 2015-ben pedig bekerült a Szekszárdi Települési Értéktárba, a Tolna Megyei Értéktárba és felterjesztették a Nemzeti Értéktárba is. Ezt követően sem állt le a kísérletezés és termékfejlesztés: a márcból azóta már likőr is készült, sőt, kézműves sör alapanyagaként is felbukkant.

2003-ban megnyitott "Mézédes Emlékeink" Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeumukat 2009-ben Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata "Szekszárd Javáért" díjjal, a mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterségeket mai napig gyakorló tulajdonost 2001-ben, fiait 2017-ben "Közjóért" díjjal tüntette ki.

A múzeumban megtalálhatjuk a mézeskalács-készítés történetét és az ehhez tartozó eszközöket: a régi mesterek által használt ütőfákat, díszítőcsöveket, valamint a cukorka készítésének eszközeit, gépeit is. Megtudhatjuk, hogy készül a kéregöntésű (pl. Dianás cukorka) vagy a hagyományos szaloncukor. Választ kapunk arra, hogyan készülnek a csurgatott, húzott gyertyák. Mindemellett a család vállalkozásának történetét is megismerhetjük.

A múzeum révén lehetőség van arra is, hogy saját kezűleg próbáljuk ki a mézeskalács díszítést. A mézeskalács szív díszítésre teljesen előkészítve várja a vállalkozó szellemű látogatókat, melyeket természetesen haza lehet vinni, vagy el lehet ajándékozni. Készíthetünk saját magunk viaszgyertyát, díszíthetünk hófehér, kézműves technikával készített gyertyát is.

Felhasznált források
Mézeskalács Múzeum és Mintabolt
Mézeskalács Múzeum
Szekszárdi márc
Magyar Néprajzi Lexikon