Tavaszias Szilveszteren. 12 fok, napsütéssel Szilveszterkor? Ki látott már ilyet! Az felért volna egy bűncselekménnyel ilyenkor otthon maradni! Sok értelmes kültéri program szóba jöhetett, de kajakozni vágytam az év utolsó napján, mert idén objektív okokból nem tudtam annyit vízen lenni, mint amennyit kívántam volna... Az Ipolyra esett a választás, melynek még csak bonyolult oka sem volt: ez a legközelebbi folyó, a Dunát leszámítva. Szép a Duna is, nem vitatom (ma is belekóstoltam a túra végén), de egy meghitt, kis folyó, néptelenül jobban vonzott. Persze a "néptelenül" csak annyit jelent, hogy ember nincs... Kilométereken nem láttam embert, csak egyet, de az utolsó 50 méteren arról is kiderül, hogy egy kitört törzsű fa volt :-)
Volt ellenben sok száz tőkés réce, tucatnyi kócsag, megannyi szürke gém és még hattyú is, ami annyira nem is volt jellemző erre a folyóra. 200 méteren keresztül őzgidát "üldöztem", aki a folyó jobb partján igyekezett "lerázni" engem :-)
Nyugodt volt a víz a 102 cm-es (Ipolytölgyes) vízállásnál. Napok óta stabilan ennyi. Azt meg tudjuk, hogy 100 fölött kellemesen evezhető...
Szobról busszal jutottam el a Lelédhídi majorig, ahonnan a vízreszálló helyig nem kell többet kutyagolni mint 100-150 méter. Rövid kis téli túrácska ez, nem is siettem. Megálltam, ahol csak kedvem volt és nézelődtem, élveztem a vízenlétet. Csodaszép volt! Az Ipoly, ahogy az egyik videoban is mondtam vala: minden évszakban vonzó célpont.
Ipolydamásd alatt elkészült az új Ipoly híd, de az oda vezető utak még nem, így nem használható, de vízről (meg levegőből) már szép látvány!
A Dunára kiérve a "szokásos" katartikus élmény ma is megvolt. Elidőztem picit a torkolatnál, mert tudtam, hogy az utolsó kilométer a Dunán piszok gyorsan el fog telni. Így is lett. Jó érzés volt, hogy nem kell messzire vinni a motyót, csak a révnél lévő parkolóig... Szép élményekkel, napfénnyel feltöltődve indultam tova. Szerencsére geoládák.hu alkalmazást használok GPS helyett térképforrásként (ma sem volt bekapcsolva a 66s egy másodpercre sem) és véletlenül láttam meg, hogy Damásd és Márianosztra között van egy geoláda. Bevillant, hogy persze, a Vasutas-forrás, amit majd egy Ipoly túrával akartam összekötni. No, más sem kellett, nyilván felkerestem a minimális kitérővel járó dobozt. Tetszett a kúton a háromdimenziós jelvény! Nagyon egyedi!
Hazafelé már megjelentek az Ipoly völgyében a talajmenti ködök, meg is álltam bámulni őket egy picit, mielőtt Esztergom felé hazakocsikáztam, hogy Bal3-ékkal töltsük el az óév utolsó óráit...
Klassz volt az év utolsó napja!
Egy szebb 2022-t kívánok mindenkinek!
Mikulás
(Ipolytölgyes: 102 cm // Duna, Nagymaros: 184 cm, meredeken emelkedő)