A láda keresése Külső-Somogy leglátványosabb földvár-maradványaihoz vezet hegyi túra keretében, emelkedés 80 m. A láda odvas fatönkben rejtőzik, mérete cm-ben átm. 16*10.
Tartalék virtuális jelszó: műanyag matrica a tájékoztató tábla hátoldalán, szemmagasságban (É 46° 48,922' K 18° 2,619').
A rejtésnél a társaságunkban volt a kerületvezető erdész, aki ez úton kéri, hogy az erdő és különösen a vár környékének tisztaságára a Keresők nagyon ügyeljenek!

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés
Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.
Lulla-Jabapusztánál a 6501-es útról letérve parkolhatsz  N 46° 48,373' E 18° 1,340' 140 m [GCBORE+parkoló], innen indul a járművek számára engedélyköteles erdészeti út Alirét felé. Útközben becsatlakozik a P- és S- , majd a várromot érintő zárt hurok SL jelzés valamelyik kiágazásán kapaszkodhatsz fel a meredek domboldalon. Kis körtúrát jelent, ha a másik ágon térsz vissza az erdészeti útra.
1.  N 46° 48,894' E 18° 2,374' 142 m [GCBORE+1.útpont] (kevésbé meredek).
2.  N 46° 49,080' E 18° 2,528' 142 m [GCBORE+2.útpont] (meredekebb útvonal).

Útközben
 N 46° 48,984' E 18° 2,379' 136 m [GCBORE+Pihenő]
 N 46° 48,676' E 18° 1,763' 145 m [GCBORE+Elhanyagolt forrás]

Böre-vár
A Jaba-pusztától keletre emelkedő, erdővel borított Szent László-hegy észak-déli dombnyúlványainak egyike ad helyet Böre-vár sáncainak. A földmunkák maradványai méretükkel és megtartási állapotukkal felülmúlják Külső-Somogy hasonló emlékeit.
Építéséről, megvívásáról és pusztulásáról ma nincsenek adatok. Több forrás valószínűsíti, hogy építése a 10. vagy 11. századra tehető. Ásatások során kis számú középkori maradvány került elő.
Az alatta elfolyó Jaba-patak völgyéhez képest 80 méter magasságú, észak-déli irányú keskeny, két oldalán és északi végződésénél meredek dombon lévő 150 méter hosszú, 57 méter széles területen egykor állt vár több részből állt. A külső és belső védelmi vonalat árkok és földsáncok jelentették, a sáncokat minden valószínűség szerint két-két sor tömör cölöppalánk közé döngölt földből álló falak koronázták. A jól felismerhető, belső sáncokkal kerített központi platón kő vagy tégla erődítményeknek kellett lennie lakótoronnyal és kiszolgáló létesítményekkel. Ezek maradványai a viharos évszázadok során nyomtalanul tűntek el.
Megközelítését főleg keleti és nyugati, bizonyos mértékben északi irányból is a meredek lejtők nehezítették, dél felől viszont nem volt ilyen magától adódó lehetőség. A várhoz déli irányból egy kissé lejtős, alig pár lépés szélességű hosszú dombgerincen vezet a SL turistajel. Itt egy máshol nem látható védelmi megoldást fedezhetünk fel. A déli várárokhoz közeledve a gerincre merőlegesen a két oldallejtőn bevágásokat ástak. A mintegy tíz méterre lenyúló, egy-másfél méter mély, két-három méter széles kétoldali bevágás-párok nagyjából 50 méter hosszan követik egymást. Ilyen módon a támadókat mintegy rákényszerítették arra, hogy a gerinc tetején lévő szűk útvonalon rohamozzanak, egy oszlopban könnyű célpontot jelentve a védők íjászainak és tüzérségének.
Ha a támadók ezen a vérmalmon túljutottak, újabb nehézséggel kellett megküzdeniük. Ugyanis még a belső vár sánca előtt a dombgerinc két helyen is mély árokkal van átvágva, amelyek fölött a védők a csapóhidakat felvonták. A két mély árok közötti erődített kiemelkedés a belső vár előbástyája lehetett.
A vár maradványainak leírását az [1], [2] és [3] forrás részletezi.

A vár az egykori Bere faluhoz tartozhatott, és 19. századi kutatók szerint itt már a második évezred elején is vár állt. A név fennmaradása feltételezi, hogy a környék lakossága a hódoltság 150 évét részben átvészelte. A vár neve ezért sokáig Bere alakban élt. Félrehallás okozhatta, hogy a II. Katonai felmérésen (19. sz. közepe) Bele alakban szerepel, ráadásul az itteni nehezen olvasható, de egyértelműen B betűt a III. Katonai Felmérés (19. sz. vége) szerkesztője R-nek hitte, így rögzíthette a valóságtól elrugaszkodó Réle (?) alakot. A Böre alak talán úgy válhatott általánossá, hogy Somogy délebbi részeiről történtek betelepülések, ahol sokáig, idősebbeknél máig fennmaradt az egész Dél-Magyarországra korábban jellemző nyelvjárás, amelyben a zárt ë hang helyett ö-t mondanak.
A szűkebb környék mai lakott helyei több középkori okiratból azonosíthatók. Egy 1428-as adománylevelében együtt szerepel Bere, Lullya és Lyaba, amelyeket Zsigmond király a Galambóc ostromnál kitűnt Rozgonyi István törökverő hősnek adományozott. Közülük Lulla volt a jelentősebb település, a lullai prépostsághoz tartozott a Szent-László hegyi monostor. [4]
Berét 1536-ban említi okirat utoljára, majd a török pusztítás során nyomtalanul tűnt el. A török kiűzése utáni századokban Jaba és Lulla jelentéktelen településként, pusztaként kelt életre.
A 19. század végén Jaba-puszta a mai helyén állt, a pár házas Lulla-puszta nem messze tőle, az ajánlott parkolónál teljesen jelentéktelen külterületi hely volt, amely mára teljesen eltűnt. A mai Lulla községnek és a hozzá tartozó (kis)ecsenyi falurésznek ekkor még nyoma sem volt. Lulla és Kisecseny betelepítése 1906-ban történt. A mai Lulla község Lulla, Jaba-puszta, Kisecseny falurészek és Szőlőhegy szórványtelepülés egyesítéséből született a múlt század közepe táján. A 19. század végén még az elszórt tanyákból álló Szőlőhegy volt a legnépesebb településrész, de az 1960-as évekre lakói sorra elhagyták. A Flóra-hegyre vezető P3 jelzés mentén még feltűnnek házak és löszpincék egyre inkáb elenyésző maradványai.

Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom Keserű Lászlónak (Várbarátok) értékes kiegészítésekért és néhány szép fotóért.

Felhasznált források
[1] Helyszínrajz
[2] Magyar Kálmán kutatásai
[3] Alaprajz
[4] A középkori községek