Geofa ültetés utáni csapatos éjszakai Nivás túra második pontja. Rövid időn belül nem sikerült visszatérnem (lásd lentebb), így csak most javítottam a múltkori bénázást. A Dobi-rét felől mentünk be a szurdokba, illetve a ládához. A múltkor azt írtam, hogy most már GPS nélkül is megtalálom. Arra nem gondoltam, hogy töksötétben fogok ide visszajönni, úgyhogy mégis kellett a GPS a megközelítéshez. A láda közelében is nehezen boldogultam, sötétben minden más, sőt teljesen más. Korruptbakter fejlámpájával keresgéltem, de esys gyorsabb volt, és megtalálta a ládát. Világosban is vissza fogok jönni még ide, és a Dobi-rétre. Utána a Zsendice-barlanghoz mentünk.
Emlékeztetőül a nem találtam meg log (a fényképek is akkor készültek):
"2003.05.16 13:30
Egy nappal Geokácsing előtt Bogácsról kezdtem a túrát, a piros jelzésen. Közben néha esett az eső. Cserépváraljáról fel kell kapaszkodni a Cserépi várhoz, onnan már könnyű az út, bár nagyon saras volt. Beérkezve a szorosba varázsütésszerűen megváltozik a terep, hirtelen elsötétedik minden, és kezdődik az ámulat. Lassan meg-megállva haladtam a szorosban és gyönyörködtem a sziklákban, a patakmederben. A turistaút hol a patak jobb, hol a baloldalán vezet, és ahogy beljebb mész a szorosba, csak fokozódik a látvány. Nem lehet leírni, látni kell.
Érdekes volt a GPS viselkedése, ugyanis nekem volt vétel (igaz elég gyenge) lent a szorosban. A cache mellé érkezve elkezdtem támadáspontot keresni, de ott nem lehet felkapaszkodni. Továbbmentem 120-130 métert, és ott mentem fel a szurdok tetejére, de ez sem egy sima ügy, viszont mászható, csak az avar miatt eléggé csúszott. Bíztam benne, hogy a GPS kicsit magához tér, de meglepő módon nem volt jobb, mint lent. Így aztán kb. 40 percet töltöttem azzal, hogy fel-alá és körbe mászkáltam, a GPS iránymutatása majd a koordináta-kijelzése szerint navigálva, különös tekintettel a magasságra. Így sikerült a kört leszűkítenem, de még itt is sok rejtekhely adódott. Ekkor elővettem a kinyomtatott ládaleírást, és a fénykép alapján (trükkös helyről lett fényképezve, ez sem ment gyorsan) sikerült behatárolnom a ládát rejtő sziklatömböt. Ekkora már elég bizonytalanná váltam, és nem voltam benne biztos, hogy ez a jó hely, mert elég kicsi volt az A4-esen a rejtek fényképe. Nagyobban kellett volna kinyomtatnom. Ezen kívül nem láttam mesterséges álcára utaló nyomokat. Éreztem pedig, hogy jó helyen vagyok, így utólag nézegetve a saját és a fennlévő láda rejtek fényképet, már biztos vagyok benne, hogy ott voltam 1 méteren belül a ládától, és elég gyanús pár kőnak az elhelyezkedése. Akkor és ott viszont fájó szívvel feladtam és indultam tovább a Farkas-kő felé. Hamarosan kiértem a szorosból és a szintén nagyon szép és nem kicsi Dobi-rétre érkeztem. A rét vége felé pedig felbukkantak előttem a Farkas-kövek sziklái.
Rövid időn belül szeretnék visszatérni, és abszolválom a feladatot - a GPS már nem is fog kelleni úgy érzem. Az bosszant, hogy nem találtam meg, de erre a szép helyre szívesen megyek vissza."