5x10x15cm méretű műanyag konyhai doboz fejmagasság fölött, cserép alatt.

Ezzel a rejtéssel a Kékestető alatt található Pisztrángos-tavat szeretnénk bemutatni, amely a környezetével együtt régi nagy kedvencünk a mátrai látnivalók közül.



Megközelítés
A ládához kétféle útvonalat tudok ajánlani.

Gyalog (2,8 km a ládáig)
Mátraháza Honvéd üdülőtől lehet indulni, itt buszmegálló és ingyenes parkoló is található.
Gyöngyösről átszállás nélkül eljuthatunk ide.
 N 47° 52,548' E 19° 59,136' 123 m [GCPTO+parkoló]
A sárga sáv jelzésen elindulva kb. 60 m szintemelkedést legyőzve az 500 méterre található Som-nyereg elágazáshoz érkezük, innen már minimális szintkülönbséggel vezet tovább az út a sárga kör jelzésen a szintén csodaszép Kőris-mocsárig, majd a piros keresztre rátérve egészen a tóig. Kevésbé kalandvágyóknak ugyanez az út ajánlott visszafelé, akiknek viszont nem probléma a szintemelkedés és a meredek lejtő, kipróbálhatják a kék kereszten továbbindulva fölfelé, majd a sárga sávon vissza a parkolóhoz. Így az utolsó szakaszon a Som-nyereghez visszatérve pár száz méter távon kb. 100 métert kell ereszkedni, ami felkészültséget és fokozott óvatosságot igényel.

Ezeken kívül van még lehetőség további útvonalakon is elérni a ládát, például Kékestetőről is elkezdhető a túra, viszont ott fizetni kell a parkolásért, illetve érdemes a Kőris-mocsár felé tervezni az utat, mert a tóhoz hasonlóan ott is páratlan látnivaló vár.

Kerékpárral (9,5 km a ládáig)
Parádról indulva a sárga-zöld sávon , utána a piros kereszten , majd a Hurok úton.
Parádóhutáról elvileg megközelíthető rövidebb úton is, de én még csak a gyalog ösvényt próbáltam, ezért aki biciklivel indulna útnak, mindenképp próbáljon utánakeresni, hogy mennyire járható.

Látnivalók
A tó egyben az egyedülálló Kékes tanösvény egyik állomása is, amely hazánk legmagasabban fekvő ilyen útvonala. Hossza 8 km és Kékestetőről indul.
Részletes leírás a tanösvényről

Cikk a tóról érdekességekkel, fotókkal

A helyszínt korábban a megszűnt GCBOLA multi egyik pontja is bemutatta.

Nagy-forrás
A tavat a Nagy-forrás (más néven Petőfi-forrás) táplálja, kb 20 liter / perc sebességgel. Vize nem ajánlott fogyasztásra.
Érdekessége, hogy a forrás alatt egy szakaszon fa vályúk vezetik el a vizet, amelyket 2020-ban felújítottak.

Pisztrángos-tó
A Mátrában kevés természetes állóvíz található, ezek többsége is kis kiterjedésű, s főként csak a Mátra északi részén találkozhatunk velük. Keletkezésüket tekintve csaknem mindegyikük a jégkori csuszamlásos folyamatokhoz kötődik. A csuszamlások a lejtők anyagának csúszópálya mentén történő gyors elmozdulását jelentik, melyek csak bizonyos domborzati, kőzettani és éghajlati viszonyok között következhetnek be. Ezek a lehetőségek a Mátrában, elsősorban a meredek északi oldalakon, a jégkorszak felmelegedési szakaszaiban voltak adottak, mikor a vulkáni kőzetek alatt elhelyezkedő agyagos-homokos üledékek puhább anyaga könnyen megcsúszhatott a felette elhelyezkedő nagy tömegű rétegek alatt.

A csuszamlás során a lejtők anyaga általában egy karéj formájú fal mentén indul meg. A fal előtt ilyenkor egy mélyedés keletkezik, a leszakadó anyag pedig a lejtő alacsonyabb részein kisebb halmok formájában terül szét. A szakadásfal előtti mélyedések általában lefolyástalanok, bennük alakulhattak ki az ún. "hepe-tavak". Ezen tavak közé tartozik a Pisztrángos-tó is, bár itt csak a tónak otthont adó lapos térszín köthető a csuszamlásos folyamatokhoz, magát a tómedencét már mesterségesen mélyítették ki.

A napjainkban egyre inkább elmocsarasodó tó már csak nevében emlékeztet egykori tisztaságára, vizében halak évek óta nincsenek. Élővilága azonban így is kiemelkedően gazdag: az alpesi gőte, a gyepi béka, a foltos szalamandra is előfordul itt. A tó körüli patakokban pedig a fokozottan védett hegyi szitakötő is megtalálható. A tó melletti égerláp különösen nagy értéket képvisel, az egész évben vízben álló égerek, nyírfák és bükkök közt gazdag lágyszárú növényközösség rejlik.

A viszonylag gyakori szálkás pajzsika, közönséges tölgyes páfrány mellett a téli zsurló, a berki harmatkása, a kis körtike, valamint a hazánkban sokáig csak a Mátrában ismert hegyi perje kisebb állománya is megtalálható itt.

Kőris-mocsár
A Pisztrángos-tóhoz hasonlóan - egyike a Mátra északi oldalán húzódó csuszamlásos képződményeknek. Összefüggő víztükör helyett itt azonban csupán egy növényektől burjánzó forráslápot találhatunk, ahol csak a helyenként megcsillanó vizes foltok emlékeztetnek arra, hogy egykor ez a terület is egy valódi jégkori eredetű, felszínmozgással kialakult "hepe-tó" volt. Maga a mélyedés valószínűleg egy nagyméretű hegycsuszamlás következtében, mintegy 10 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki, melyre a lápfejlődés alapján lehet következtetni.

A terület korábban a Zöld-tó nevet viselte, ma pedig mocsár megnevezéssel illetik, annak ellenére, hogy a feltöltődés hatására tulajdonképpen már egy vizenyős forrásláppá vált. Ez a tófeltöltődés természetes folyamata, mely általában több lépcsőben zajlik. Ahogy egyre jobban elszaporodnak, majd elpusztulnak a vízi élőlények, a tiszta vizű tóból előbb algákban gazdag és oxigénben szegény, ún. eutróf tó, majd a vízfelület visszaszorulásával és a növényzet előretörésével fertő, mocsár, láp, végül láprét alakul ki az egykori tó helyén. A Kőris-mocsár jelenleg ennek a folyamatnak a végén jár: a nedves lápréten már a fás szárú fajok is megjelentek, s talán csak idő kérdése, és az erdő teret hódítva végleg megszünteti a tómaradványt.

Ugyanakkor a terület rendkívül értékes vizes élőhelynek számít, állattani és növénytani értékeit tekintve is. A környék jellegzetes elegyfajai - a nyír, a rezgőnyár és a kecskefűz - számos védett rovarfajnak adnak otthont. Ide tartozik például a pézsmacincér, amely kizárólag fűzfaféléken fordul elő, valamint a skarlát-bogár és a díszes nyárfacincér is.

Hazánkban a lápok és láprétek - köszönhetően a jelentős emberi beavatkozásoknak (folyószabályozás, mezőgazdálkodás) - erősen megfogyatkoztak, de sokszor éppen ezért igen nagy természetvédelmi jelentőséggel bírnak a bennük megmaradó ritka növényfajoknak köszönhetően.

A Kőris-mocsár is egy ilyen kis "szigetnek" tekinthető számos védett, lápjelző fajával. A közönséges palástfű, a gyepes nefelejcs, a keserű kakukktorma, valamint a berki harmatkása is előfordul e kicsiny területen, sőt sokáig ez volt az egyetlen ismert élőhelye a Pisztrángos-tónál már említett hegyi perjének.

(forrás: BNPI)