Bányászok nyomdokán, hol túrám vezet, a láda rejtekéhez az utat keresd. Ahol egykor serény munka folyt, most kesser álma egy multi pont. Minden zugban koordináta vár, a titkos helyre is eljuthatsz már. Hol a halott bányák hagyatéka, a fekete aranynak már csak maradéka. Hegyről le, dombra fel, sziklaüreg dobozt rejt.

Megközelítés:
Parkoló  N 46° 8,123' E 18° 19,664' 214 m [GCVBK+Parkoló]
Vasasi iskola buszmegálló N 46° 8,235' E 18° 19,660' 211 m [GCVBK+Vasasi iskola buszmegálló]



A mecseki szénbányászat kezdete és vége Vasason

Vasas már az Árpád-kor óta, és a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott település volt, a nevének első írásos említése 1292. tájáról származó peres okiratban fordult elő. A település nevének eredete természetesen nem a szénbányászattal áll összefüggésben, hanem korábban vasérc bányászat, és kezdetleges vaskohászat is folyt a településen, ekkor a pécsváradi apátsághoz tartozó uradalmi birtok volt. A feltételezések szerint Vasas a nevét az apátság alapítólevelében "tributarii ferri" néven említett vasasoktól (vasbányászoktól) kaphatta (tributarii ferri - vassal adózó).

Vasas a mecseki szénbányászat bölcsője, mivel írásos feljegyzések alapján is már 1766-ban bányásztak itt szenet, igaz ekkor még csak a könnyen hozzáférhető felszíni szénkibúvások kitermelésével. Hivatalosan az 1782-es évet tekintik a vasasi szénbányászat kezdetének, amikortól két pécsváradi polgár, Decker Fülöp és Hasenhendel Simon kezdte meg az ipari célú szénkitermelést. 1794. és 1829. között önálló uradalmi szénbányászatról beszélhetünk, amit már a Berks Péter vezette bányakormányzóság felügyelt. 1804-ben négy nagyobb és hét kisebb tárót műveltek Vasason. 1808-ban kokszolási kísérletek is folytak.

Az igazi fellendülést a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) megjelenése jelentette, akik 1868-ban vették birtokba a vasasi bányatelket. A társaság a kedvező szén-előfordulásokra alapozott, és korának legújabb technikáját alkalmazó, szakszerű bányászatot alakított ki a településen. 1869-ben mélyítették a Thommen szállító és légaknát (a későbbi Petőfi akna). A kitermelt szén szállítására saját erőből komoly infrastruktúrát építettek ki. Többek között 1893-tól a kitermelt szenet már sodronykötélpálya szállította Rücker-aknára, ahonnan tovább szállították Pécsbánya irányába, majd Pécs-Üszögpusztáról már saját vasútvonalon jutott el a Mohácsi teherkikötőbe, ahol uszályokra rakodták a mecseki feketekőszenet. A szállításon kívül a DGT komoly hangsúlyt fektetett a bányában dolgozók elhelyezésére is, ezért minden bányája közelében bányatelepeket (kolóniákat) építettek ki. A bányatelepeken - köztük a Vasasin is - iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket építettek, hogy dolgozóik minden szociális igényét kielégítsék.

Vasas bánya a II. világháború után közös magyar-szovjet (MESZHART) részvénytársasági keretek közt működött, amíg a magyar állam 1952-ben vissza nem vásárolta a bányatelket. Ezt követően "gőzerővel" megindult a széntermelés a szocialista tervgazdálkodásnak, és a Liász-programnak köszönhetően, melyben Vasasnak komoly szerep jutott. A település ezután fejlődött, bővült, míg a rendszerváltozást követően a hazai szénbányászattal együtt Vasas bánya is elindult a lejtőn.

A több mint kétszáz éves mecseki kőszénbányászat történetének szomorú végkifejlete is elválaszthatatlan a településtől, hiszen itt kezdődött, és itt is fejeződött be a pécsi földalatti szénbányászat. Az utolsó csille szén 1993. szeptember 30-án itt jött fel a mélyből. Ekkor Vasas bányaüzem épületén a szénbányászat jelképének számító keresztbe tett kalapácsos szimbólumot lefelé fordították - ahogy az ma is látható az üzemépület homlokzatán - ezzel jelképesen elbúcsúztatva a mecseki szénbányászatot. Az aknatornyokat elbontották, az aknákat, és a vágatokat eltömedékelték. Ezután voltak még próbálkozások a vasasi széntermelés újraindítására, folytatására, de ez csak külszíni termelésben nyilvánult meg, és csak kis mennyiségben, a lakossági csekély szénigény kielégítésére.

Forrás

Szent Borbála bányász emlékpark

A Vasasi Szent Borbála Egyesület 2007-ben kezdte meg a Bányász Emlékpark tervezését. A park ötletgazdája Ruzsicsics Ferenc egyesületi elnök volt. A park megvalósítása az egyesületi tagok és sok helybéli segítő önkéntesek munkájával valósult meg. 2009. december 6-án adták át a park "járóosztályát", mely a valamikor ezen a helyen álló Wiesner-akna függőleges metszetét tükrözi.

A park ezután folyamatosan bővült, többek között bányaszelvényt bemutató emlékmű, Vasassaurus Carbonis emlékmű, Jó szerencsét kapu, felújított bányamozdony és népes kocsi, szálbon emlékmű, csille körbuktató, és még jó pár a korabeli bányászati technikát bemutató elem került a parkba. Ezzel egy időben a park szomszédságában található valamikori Bányászotthon is felújításra került, mely jelenleg óvodaként üzemel, a felső szinten pedig közösségi eseményeknek helyt adó rendezvényterem került kialakításra. Az óvoda homlokzatán a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) Bányászotthona emléktáblája került elhelyezésre, az óvoda előtti kis parkban további bányász emlékművek is megtalálhatóak.

A Szent Borbála parkban 2015. februárjában avatták fel a magyar bányaipar egyik legnagyobb szerencsétlenségének, az 1986-ban történt, hat magyar és öt lengyel bányász életét követelő vasasi bányaomlás áldozatainak emlékművét. Az emlékmű Bachmann Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján készült. 2015. végén pedig az 1968-ban felállított Petőfi-aknatorony makett-emlékművével bővült a park. A Parkot hivatalosan 2017. szeptember 2-án avatták fel, Bányásznap alkalmával.

Ezt követően sem állt le a park építése. A lelkes civileknek köszönhetően a korábban Márkus bányáról hozott működőképes, felújított mozdonyt elcserélte a Szent Borbála egyesület egy évjárattal öregebb - azonban nem működő - bányamozdonyra és népes kocsira, továbbá egy teljes bányamentő készletre, és egy csillére, körbuktatóval együtt. Az elcserélt, működőképes vasasi mozdony újra működhet, ugyanis a Veresegyházi medveparkban szállítja jelenleg is a turistákat.

Ez után nem kis fába vágta az egyesület a fejszéjét, elhatározták hogy építenek egy teljes méretű, látogatható bányavágatot, melynek neve Szent Borbála táró lesz. A táró Orosz Ferenc csapatvezető vájár-bányamentő (ötletgazda) tervei és irányításával készült. A Szent Borbála táró átadása 2020. szeptember 9-i bányásznapon volt. A táróban egy kisebb bányászati kiállításnak is helyet adtak, mely bányásznapok alkalmával (jellemzően minden évben szeptember első hétvégéjén) megtekinthető, ill. kisebb csoportoknak előre egyeztetett időpontban az egyesület szintén biztosítja a megtekintés lehetőségét.

Forrás

Vasasi bányász körtúra

A fenti ismertetőkből is látható, hogy a vasasi bányászkodásnak nagy hagyománya van jelenleg is a településen. Ennek eredeti helyszíneit, és jelenlegi emlékeit, maradványait szeretném bemutatni a kedves kesser társaknak. A fő célom az volt, hogy egy körtúra keretében végig kalauzoljam a fontosabb helyszíneken az érdeklődőket, és átfogó képet kapjanak a múltról, és a sok esetben nem túl szívderítő jelenről is. A túra ezáltal egy bányatörténeti visszatekintés is egyben, legalábbis ami a vasasi szénbányászatot illeti.

A túra kiinduló pontja a Szent Borbála park, ahol az 1. multipont is helyet kap.  N 46° 8,134' E 18° 19,673' 214 m [GCVBK-1]
Innen a Parcsin utcai sportpálya irányába vezet az út, ahol egykor a nagy múltú Vasas II. Bányász futballcsapat játszotta a rangadókat, még Nemzeti Bajnoksági csoportokban is. Jelenleg a Bányász TC sportegyesület megyei III. osztályú csapata őrzi a labdarúgó hagyományt.

A pálya mellett elhaladva, a Parcsin utca eleje felé veszi az irányt az útvonal, ahol elkezdődik az igazi erdei túra, mely az egykori Búzaberki parkerdőn visz keresztül. A parkerdő korábban a vasasi és környékbeli bányászok rekreációját szolgálta, hangulatosan kialakított pihenő, sütögető helyekkel, erdei sétáló utakkal, és egy bányász emlékművel, melynek ma már csak a romjai láthatóak. Sajnos a parkerdő a Mecseki Szénbányák felszámolásakor a privatizáció áldozatául esett. Az erdészeti úton haladva elérjük a 2. multipontot az erdőben megbúvó vízmű telephely közelében.  N 46° 8,530' E 18° 19,907' 258 m [GCVBK-2]

Folytatva az utat felérünk Vasas tetőre ahol az útvonal a régi bányavasút nyomvonalát követi, mely először ló vontatta szerelvényekkel, majd motorizáltan szállította a hirdi homokbányából származó homokot, ill. a későbbiekben a komlói, vasasi és hosszúhetényi szénbányákból és a kövestetői fonolitbányából származó szenet és követ is. Az út mentén a régi bányavasút nyomvonala még helyenként felfedezhető, és akár követhető is (bár legtöbb helyen sűrű bozótos borítja), mivel a zúzott kőből (komlói andezit, és kövestetői fonolit) épített töltés még most is jól elkülönül a környezetétől. Itt találjuk a 3. multipontot mely a régi vasúti töltésen található fatuskón bújik meg egy méretes kő árnyékában.  N 46° 9,147' E 18° 19,866' 295 m [GCVBK-3]A fonolitot összeütve, jellegzetes csengő hangot ad (csengő kő), innen tudhatjuk hogy jó helyen járunk.

Tovább haladunk észak felé a "Victoriának" nevezett erdőn keresztül, ami a régi Victoria aknáról kapta a nevét. Az aknának ma már nem találni egyértelmű nyomát, csak korabeli iratokból sejthető a hozzávetőleges elhelyezkedése. A környéke mára már teljesen visszaerdősödött. A közeli hosszúhetényi Hársas telep annak idején szintén a Victoria Részvénytársaság által lett létrehozva a bánya munkásszállásainak biztosítására. Ma már sajnos ez is csak árnyéka valamikori fénykorának.

Észak felé haladva, ahol a zöld kereszt turista út keresztezi az utunkat, menjünk tovább egyenesen a jelöletlen erdészeti úton északi irányba, Petőfi akna felé. Petőfi akna mellett elhaladva, bal kéz felől helyenként a fák között átsejlenek a bányaüzem épületei, és helyenként láthatóak még az akna hátrahagyott tájidegen beton létesítményei, és az egykori szénszállító kötélpálya nyomvonala is. Utunkat folytatva egyszer csak környezetidegen, fura domb emelkedik ki a tájból, mely a régi külszíni fejtés felhagyott meddőhányója. Emellett elhaladva jutunk túraútvonalunk legészakibb pontjához, ahol a 4. multipont vár minket.  N 46° 9,577' E 18° 19,488' 330 m [GCVBK-4] Kicsit tovább haladva észak felé (kb. 20-30 m-t) a vállalkozóbb szelleműek fel is mászhatnak a meddőhányó töltésén, és megcsodálhatják a külszíni fejtés bányagödrére nyíló különleges panorámát és/vagy elborzadhatnak az egykori bányászati tevékenység okozta tájseb méretén, mely gondosan el van rejtve az avatatlan szemek elől.



Innen visszafordulunk és az utunkat dél felé vesszük, ahol közelebbről is megtekinthetjük a valamikori Vasas Bányaüzem ékkövének, Petőfi aknának a megmaradt létesítményeit. A telephelyet a bányavagyon hasznosító korábban privatizálta, értékesítette, és jelenleg magán kézben van. Több kisebb cég üzemeltet itt telephelyet, így az üzem területére nem lehet belépni, csak a kerítésen kívülről lehet szemlélődni. Tovább haladunk a Petőfi aknai buszforduló felé, mely a helyi járatú busz végállomása (ha valaki nagyon unja a dolgot, és a vége előtt feladná, itt várhat egy buszt, amivel eljuthat Pécsre).

A kitartóbbak folytathatják az utat a zöld kereszt turistautat követve, dél-nyugat felé. Az útvonal a vasasi S és R utcák irányába halad tovább, mely terület korábban a bányaüzem magas beosztású dolgozóinak, az üzemvezetőknek, a bányamérnököknek, vezető vájárok családjainak adott otthont (Flórián telep). A múlt fénye mostanra erősen megtompult, és a környék sajnálatos módon inkább a település szegregátumává alakult. Itt már csatlakozunk a Mecseki Szénbányász Emlékút jelzett ösvényéhez, mely egy rövid szakaszon együtt halad a zöld kereszttel. Ahol az emlékút és a turistaút elágazik egymástól megtalálhatjuk az 5. és egyben utolsó multipontot, mely megadja számunkra végső információt a fizikai láda megtalálásához.  N 46° 9,029' E 18° 19,224' 281 m [GCVBK-5]

A túraútvonalunk innen déli irányba folytatódik a bányász emlékutat követve, mely először egy újabb rekultivált meddőhányó mellett vezet el, majd északi irányból visszavezet minket a településre. A megadott helyen az útvonalról letérve, feljuthatunk a meddőhányó tetejére, ahol különleges panoráma fogad minket a tájképet uraló, méltóságteljes három hegyre, Köves tetőre, a Hármas hegyre, és a Zengőre feltekintve. A meddőhányó mára már erősen elbozótosodott, de a jelölt úton gond nélkül megközelíthető. Aki esetleg máshol próbálkozik a tetejére feljutni, annak csúnya dzsungelharc lesz a vége, ezért ezt nem javaslom. A meddőhányó tetején kis tisztás fogad minket, és egy vadászles is található itt, de sajnos ez az utóbbi időben lakattal le van zárva. Ettől függetlenül a talajszintről is szép kilátásban lehet részünk és kis szerencsével talán a fizikai ládát is megtalálhatjuk a környéken.

Végül a településre beérve túránk a Toboz, majd a Bethlen Gábor utcákon halad, és egy kis rövidítéssel az 1965-ben épült Vasasi Általános Iskola mellett halad el. Ezt követően visszaérkezünk a kiindulási pontra, vagy az iskolánál szintén várhatunk egy helyi járatú buszt is. Én kifejezetten javaslom a visszatérést a Szent Borbála emlékparkba, ahol érdemes jobban elidőzni, és alaposabban megnézni a kiállított emlékeket. Gyerekes családok részére a park közelében egy kisebb játszótér is rendelkezésre áll.

Érdekes, különleges, vagy éppen szép helyek:
 N 46° 8,147' E 18° 19,678' 212 m [GCVBK+Szent Borbála Emlékpark]
 N 46° 8,166' E 18° 19,798' 194 m [GCVBK+Bányász TC sportpálya]
 N 46° 8,525' E 18° 19,688' 225 m [GCVBK+Búzaberki erdei rét]
 N 46° 8,395' E 18° 19,853' 230 m [GCVBK+Bányász emlékmű (rom)]
 N 46° 8,994' E 18° 20,134' 263 m [GCVBK+Hársas telep]
 N 46° 9,359' E 18° 19,958' 297 m [GCVBK+Rét+Pano]
 N 46° 9,203' E 18° 19,569' 263 m [GCVBK+Petőfi-akna]
 N 46° 9,585' E 18° 19,415' 312 m [GCVBK+Bányagödör+Pano]
 N 46° 8,755' E 18° 19,275' 278 m [GCVBK+Letérő a meddőhányó teteje felé]