A Vajas-fokon eveztünk ma Zsé-vel. Túra beszámolót
ITT olvashatjátok.
És, bár nem egy ugrásnyira van, de még ingerküszöbön belül, így eljöttünk az Ólom-hegyi ládákhoz is. Mivel haza is kellett még ma érni, és az evezéstől nem is voltam kimondottan friss, úgy gondoltam, hogy kocsival közelítem meg a helyet. Az oldalon olvastam, hogy a kéken nem annyira jó, így a Google maps-en kinéztem egy másik, jónak tűnő földutat. A Bethlen Gábor utca végéből startoltam. Hát, nem olyan könnyen járható, de az autóm elég magas építésű, így lassan haladtam a cél felé, míg egyszer csak, az egyik fordulót benéztem, és rossz földútra kanyarodtam. Amikor észrevettem, egy előre nem tervezett másik, eléggé benőtt úton próbáltam korrigálni a hibát. Egy dombtetőre felhajtva a lefele már nem volt annyira bizalomgerjesztő, így itt le is tettem a kocsit. Hát, az eredetileg javasolt úthoz képest nem sokat nyertem így. Összesen 500m-rel lett így rövidebb az össztávom. Szóval mégis gyalog, néha belekocogva értem el a célt. Nagyon bosszantott a dolog, mert, ha lementem volna azon a dombon, onnantól már simán el lehetett volna jutni kocsival a ládáig, de akkor már nem akartam visszafordulni.
A táj különben nagyon tetszett. Virágoztak a bokrok, zöldelltek a fák és mezők. Tele volt minden virággal. Jó meleg is volt, folyt rólam a víz az erőltetett tempóban. Láttam egy hatalmas szarvast, és egy megtermett nyulat is.
A láda gyorsan meglett. Logolás után elmentem még a geodéziai toronyhoz, és az itt lévő hagyományos ládát is magamévá tettem. Szép volt a kilátás a toronyból!
Összesen 1óra 14 perc alatt tettem meg a 7,6km-es távot, logolással, keresgéléssel, kilátóba felmászással együtt. A pólómból csavarni lehetett a vizet.
Klassz kaland volt! Köszi, hogy elkalauzoltál ide!
lelcache