Ezen a csodásan ragyogó napsütéses napon nem lehetett otthon maradni. Roy és én nekivágtunk a még hátra lévő három pesti ládából kettőt megkeresni tömegközlekedéssel. A város teljesen ellenkező végeiben lévő ládákat meglepő módon, nagyon gyorsan sikerült elcsípni. Ezzel kezdtük. 6-ossal indultunk, a Corvinnál leszálltunk és átültünk a 3-as metróra. A KÖKI-nél meg a 184-es busszal mentünk 5 megállót és már ott is voltunk. Jóformán minden azonnal jött, így nem tűnt túl hosszúnak. A láda könnyen meglett, nagyon egyszerü és mégis ügyes rejtek. Aztán körbesétáltuk a tavakat. A kacsákat sok aranyos kisgyerek etette és a végén még Csizmásokkal is találkoztünk, pont a ládánál ahogy a két unokával megtalálták.
Ezek után visszafelé a következő volt az útvonal: 184-es busz a KÖKI-ig, onnan 3-as metróval a Corvinig, majd 6-os villamossal a Margit-híd budai hídfőjéig, onnan pedig 17-es villamossal a Kolosy-térig. Mire odaértünk a 65-ös busz végállomásához pár percnyire a villamos megállójától, a 65-ös busz éppen indult. Ez megspórolta nekünk a Fenyőgyöngyétől a plusz kilométert a
GCNFCS kezdetéig. Roy is jött velem és csak a 3-as pontot hagyta ki, mialatt én elmentem a ládáért. Jót pihent a 2-es ponthoz közeli játszótéren, sok gyerek rohangált és még a nyomós kútból is finom ivóvíz jött. Az egész tanösvény nagyon tetszett, a rejtés is ügyes volt, a kilátás a ládához közeli tisztásról is gyönyörű és a kis séta is nagyon jól esett.
Mivel Roy is strapálta magát, megérdemelte ezúttal a hagymás rostélyost, a szokásos cigánypecsenye helyett és a somlói galuskát, ezúttal a Fenyőgyöngyében. Egy nagyszerű fél nap: volt benne napsütés, friss levegő, fincsi ebéd és két jó geoláda. Az okosórám szerint 9352 lépést tettem meg, ami kb. 6 km-nek számít. Mi többet akar az ember a boldogsághoz?