Szolnoki vasútállomástól indultam kerékpárral. A töltésen keresztül szaladt előttem egy őzike éppen a rejtés mellett, megmutatva hol kell keresnem a ládát. A találat után tovább tekertem a (
GCSIFA) rejtéshez. Onnét visszafelé letértem a piros sáv turistaútra, hogy megkeressem az eredeti multi változat harmadik pontjának a helyét. Ez az út vadregényesebb és változatosabb volt, mint a töltésen. Az út első harmadán fel-le szálltam a bicajról, mert az előző napi esőből visszamaradt pocsolyákat kellett kikerülni. Az út második harmadában csak tolni tudtam a bicajt a teherautók után maradt mély nyomok miatt. Már a keresett pont közelében voltam mikor elkezdett sötétedni. Felnéztem az égre és a hátam mögött viharfelhők takarták el a napot. Felpattantam a bicajra és ahogy bírtam tekertem a vihar elől. Az út ezen része elég jól járható volt. Én elfordultam jobbra a töltés felé a felhőket szerencsémre a szél elfújta balra a Tisza túloldalára. Így csak a vihar széléből kaptam néhány csepp esőt. Az aszfalt úton már nyugodtan tekerhettem vissza a vasútállomásra.
Ez a láda az eredeti multiból átalakult egypontos hagyományos rejtéssé. A ládában az eredeti logfüzet lehet még, ezért zavaró a benne lévő további két pont koordinátái. Aki kalandosabb útra vágyik az járja végig az eredeti útvonalat.