A ládába TravelBug nem helyezhető.
jelzésen tovább a
jelzésig. Erről az útról a kereszteződésnél Intelligens logszűrés
-n mentünk, majd a
-n addig haladtunk még 250 méterre lett, ott egy kicsit mászni kellett. Majd innen vissza a
-n körbe föl a Gcsena ládájához és így vissza az autóhoz. -3 fok volt zuhogó hóesésben, 6.5 km
jelzésig, majd tovább a gerincen mentünk a láda irányába. Fantasztikusan szép a vége fele a sok meredély, földletörés és árok, bár kicsit már fáradtunk, de azért élvezettel lifteztünk fel-le. Először egy kicsit mellémentünk a ládának (sok a görbe fa, na), de aztán pikk-pakk megkerült. Kis fotózás után indultunk vissza Pilisszentivánra, mögöttünk egy jó öt és fél órás sétával, három ládával, és sok-sok-sok szép fotóval.
, majd
jelzésen mentünk, vissza a
, majd
jelzésen. Egész nap hóesésben túráztunk, hazafelé már egész nagy hóban tapostunk, csak úgy roskadoztak a hótól a fák ágai.
jelzésre, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert innen bezony mászni kell. Végül Gyros lelte meg a jó utat és a ládát, mi Hz-vel kis kerülővel futottunk be. A táj, a kilátás, a minden csúcs, csak szuperlatívuszokban tudom kifejezni.
úton közelítettük meg a helyet. Amikor a ládával egyvonalba értünk akkor jobbra látszott egy kis vízmosás völgy, a térképen is látszódik valami kis szaggatott. Az árok alja vastagon avarral fedett, de jól járható. Amikor beértünk a fehér dombok közé felnézve már látszik a jellegzetes fa, de érdemes kis kerülővel óvatosan felmászni. Ez a rejtés tökéletesen megtestesíti ennek a játéknak a célját, hogy eljuss olyan helyekre ahova nem vezet jelölt út. Mai túratársam aki már járt erre a
úton sem ismerte ezt a helyet.
jelzésen, majd elérve a
-et, egy erős bal kanyarral folytattam tovább az útam a vadkeritésig. Innen aztán már kényelmesen eljutottam a rejtésig.
jelzésen, de mivel elsőre meredeknek tűnt a dolog, és a leírás is a másik irányból javasolta (ami azért nagyon nem szokott minket zavarni :-D), és amúgy is be volt tervezve a Nagy-szénás láda, így mégis inkább a rejtő által ajánlott útvonalat választottuk. Illetve csak választottuk volna, mert rendesen sikerült elkavarnunk, és olyan katasztrófasújtott övezetnek kinéző tájra tévedtünk, hogy a kidől fáktól alig tudtunk előre haladni. A
jelzésen indultuk, majd azon elértük a
-t. Eddig nem is volt probléma. A leírásból viszont nem derült ki egyértelműen, hogy ezek után a
jelzést kellett volna követnünk a kerítésig, így nem is arra mentünk. A TopoGuide-on jelölt földúton indultunk el, mivel a térkép szerint így fel lehetett jutni a csúcsra. Hát nem! A térkép által jelölt földút egyszer csak eltűnt, és az előzőekben vázolt helyen találtuk magunkat. Na innen aztán már nem volt sok választásunk, mert lassan el kezdett sötétedni. Irányba álltunk, és tökön-paszulyon keresztül vágtunk neki a meredek hegyoldalnak. A rengeteg kidőlt fa, és a laza, sáros talaj miatt nagyon nehéz volt az előrejutás. Sikerült egy szép nagy zakót is felpróbálnom a domb oldalában. :-\ Egyetlen pozitívuma a dolognak az volt, hogy elég közelről sikerült egy őzet megpillantanunk. A cél felé tartva aztán rátaláltunk a kerítésre is. Szerencsére pont egy átjáróban, így át tudtunk menni a helyes oldalra. Innen már nem volt gond. A hely nagyon tetszett. Szerencsére még éppen időben érkeztünk, így a félhomályban sikerült néhány képet lőni. A ládát kevés keresgélés után sikerült megtalálnunk. A kevés keresgélés is csak azért volt, mert a gerincről leereszkedve a látható műhódok mennyisége hirtelen megcsappant. Az elektronyos iránytű használatával azonban sikerült aránylag gyorsan rátalálnunk. A rejteket adó fa is nagyon tetszett. A ládában egy saját készítésű mini vázát helyeztünk el. Lefelé aztán derékszögben ráközelítettünk a
jelzésre. Utólag elmondhatom, hogy a felfelé út is egyszerűbb lett volna innen, mint amerre mi jöttünk. Aztán már csak a visszafelé út volt hátra a sötétben, a lefagyott, csúszós úton. Összességében tetszett a túra.