Az 1000. ládamegtaláláshoz vettünk 2008 év végére egy gps-t. Azóta mi is beálltunk a kütyüsök sorába. Fi szereti, mert nem kell annyit nekikészülni egy ládához, Be utálja, mert semmi izgalom, és ráadásul a toronyiránt nem mindig a legegyszerűbb.

2003 nyara után találtunk rá erre a honlapra, miközben hazai túráinkhoz kerestünk megfelelő információs anyagot.
Nincs GPS-ünk, mégis több ládát megtaláltunk, de nem regisztráltunk.
A legutóbbi vértesi túránk után úgy határoztunk, hogy ezután nem csak csendes tagok leszünk. Ez 2005. január végén volt.

Most (2007.01.01) már több mint 500 láda megtalálása után kialakult gondolataink.
Mindig mindenhova kettesben megyünk (ez alól néhány kerékpáros láda kivétel). Nem jó egyedül, ugyanakkor a nagyobb társaságot sem kedveljük. Persze ha néhanapján kessertársakkal összetalálkozunk az azért nagy élmény. A magunk lassabb ütemében szeretünk haladni, csendesen szemlélődve, meg-megállva.
Nagyon szeretünk gps nélkül keresgélni, nem hiányzik egyáltalán. Igaz így egy-egy láda sokkal több előzetes felkészülést, térképbemérést, logolvasást, anyagnyomtatást igényel. És persze a megtalálás is hosszabb időt vesz igénybe, de legalább jobban körülnézünk, többet látunk. Mindössze két esetben fordult elő eddig, hogy tudtuk van láda, de nem találtuk.
Maga a játék vegyes érzelmeket vált ki. Határozottan mondhatjuk, sok olyan helyet (szépet, vadregényeset is, lepusztultat is) megismertünk, amit gc nélkül soha. Gc nélkül egy sima túrán csak a túraútvonalakon közlekednénk, és a bedekkerekben fellelhető nevezetességeket tekintenénk meg. Ugyanakkor ha a kessert elkapja a vadászláz..., és tegyük fel még a lakhelyétől is távol keres, akkor bizony néha csak a pontra megy - amit utólag belát, nem helyes.

És ez a játék bizony költséges. Találatért egyre többet kell utazni, szegény autónkba nagyon sok km-t beletettünk már. Lakhelyünkről a tömegközlekedés pedig katasztrófa, Pesten kívül sehonnan nem lehet megfordulni egy napon belül - kettőnkre meg a ktsg is az autóhoz hasonló. De a játék, és az élmények mindenképp megérnek ennyi áldozatot.

A ládáink mind örökbefogadottak, és igyekszünk őket jó nevelőszülőkhöz méltóan gondozni.