Ügyes vagyok megtaláltam! [wapon beküldött szöveg]
Az ember egy csomó féle halmazba nem illeszthető bele. Én is így voltam kettővel. Biztosan hittem, hogy a "tipikusan-hülye-körbe-nem-néző-női vezető" és "csak-a-kütyüjét-bámuló-eszét-nem-használó-kesser" halmazokba NEM tartozom. Na, ez a mai teljesen egyszerű láda mindkettőre rácáfolt.
Történt ugyanis, hogy hazafelé tartottam szüleimhez, de úgy gondoltam az M5-ről ez a kis kitérő belefér, ma bizony levadászom ezt a ládát. Ezzel még semmi gond nem is lett volna.
A bajok ott kezdődtek amikor a céltól kb. 30 méternyire még mindig csak a kütyümet bámultam (kesseres halmaz) és nem néztem körbe. Ha megtettem volna nem robogok tovább a beton parkoló mellett rá a földútra. Mikor észleltem, hogy hülye voltam gondoltam megfordulok a földúton mert utálok tolatni. Na itt jött be az női vezetős halmaz. Az én földutam mellett fut egy másik is, de amit nem vettem észre hogy van köztük jó pár centi mélységbeli különbség. Amikor tehát elkezdtem az Y megfordulás tolatás részét szépen letolattam a lenti földútra majd ott felfektettem a kocsit a két földút között futó földsávra. Na innen, se előre se hátra, a kocsi megragadt keresztbe a földúton.
Miután ki '"!%/@>𲰰 magam segítség után néztem. Nem messze tőlem egy kocsiban üldögélt egy helyi erő. A békesség kedvéért nem kérdeztem meg tőle mi a fenét csinál az erdő szélén egyedül üldögélve a kocsiban (már akkor ott állt amikor én megérkeztem), még a végén elmesélte volna. A legszebb és őszintébb csáb mosolyomat bedobva rávettem, hogy próbáljon meg át/ki/le tolni. Erős embernek tűnt de ennyire sajnos nem volt az. Ezért miután gyorsan kiderítettem, hogy ő helyi Traktor Boy kértem, hogy hozza a járgányt, mondjuk most azonnal. Míg reá várakoztam megérkezett Laci aki a közelben lakik és édes németjuhászát jött megsétáltatni. Vele kedélyesen elbeszélgettem, megmutogatta nekem a jelzőtorony nevezetességeit, átvettük az élet nagy kérdéseit, szóval dumálgattunk mint akik régi cimborák. Viszont Traktor Boy nem jött, valószínűleg azért mert a traktorok ilyenkor téli álmot alszanak és fel kell őket ébreszteni mint Csipkerózsikát. Laci elunta a várakozást ezért hazabringázott és kb. öt percen belül megjött a családjával, így ők öten végül is sikeresen kitolták Pedrót a szorult helyzetből ahová jutattam. Nagy puszilkodások közepette elbúcsúztam tőlük és örültem, hogy indulhatok haza. Így történt, hogy a kb. 500 méternyire lévő
gc100-t a helyén hagytam. Majd jövök én még ide vissza! :)
Ami még elgondolkodtatott az esettel kapcsolatosan az a szüleim reagálása volt. Legelőször anyukámmal beszéltem amikor hazaszóltam, hogy habár úton vagyok érkezésem időpontja bizonytalan. Az ő összes mondandója az volt: "Valszeg igaza volt apádnak, téged tényleg elcseréltek a kórházban." Na köszi.
Másodjára amikor már túl voltam az egészen apukámat értem el, de ő csak annyit mondott:"Örülök édes lányom, hogy nem úgy vonulsz be a bulvársajtó történelmébe, mint a "Lány, akit foglyul ejtett a láp".
Szóval el kell velük beszélgetnem az empátiáról és a szülői felelősségvállalásról. :)