Ez volt a második sikeres megtalálásom. Akárcsak az elsőnél, most is esett, így egy kisebbfajta sártengerrel kerültem szembe néhol, de azért annyira nem volt vészes, felvoltam készülve.
Meglepett micsoda dzsungel van a város szélén. Viszonylag gyakran megfordultam anno a Póluscenterben, de a környékét még sose jártam be. Valami lepukkadt pusztaságot vizionáltam a térségre, de kellemesen csalódtam. A Pilis szépen karbantartott erdeihez képest ez tényleg maga a dzsungel.
A laktanya és a temető közötti útról közelítettem meg a célt, jót kacskaringóztam, mire eljutottam a patakhoz. Ott az északi oldal sokkal könnyebben járható volt, így átugrottam a patak túlpartjára. Jó csúszós volt a széle, de egy adag adrenalinnal a véremben megúsztam.
Az említett helytől nem messze, és a láda közelében is, jól belakta az erdőt néhány hajléktalan. Kíváncsiságból az előbbihez kicsit be is gyalogoltam, mikor csak az ösvényt láttam, aztán a kutyaugatás eltántorított. A lánccsörgés arra utalt, hogy a kutya/kutyák meg volt kötve, de ha valaki arra jár, azért biztos ami biztos, figyeljen.
A láda maga viszonylag könnyen meglett, sokat segített a leírás, nagyon tetszett a "rejtőfácska" kivitelezése. A szúnyogok vagy jól laktak, vagy csak én szoktam már hozzájuk, annyira nem zavartak. Viszont a ládát ellepő vöröshangyaboly már kellemetlenebb volt. Hangya még soha nem csípett, hát most kettő is kinézte magának a hüvelykujjamat; a gyaloglás végén a 196 végállomsánál, a buszon ülve, még ott mászott egy a nadrágomon :) A logbook igencsak ramaty állapotban volt, valamit tenni kéne vele. Gyakorlatilag az üveg tartalma egy nagy adag papírfecni, egy logbook, két toll, és az ajándékok. A hangyákkal és a szúnyogokkal vívott csatából győztesen kikerülvén logoltam egyet, és nagynehezen megszereztem a jelszót, majd mindent visszacsomagoltam úgy ahogy volt.
Ami a szemetet illeti, Én nem sokat láttam, vagy csak nem tűnt fel, rosszabbra számítottam.
Jól éreztem magam, köszönöm.