Őrség túra helyett/11.
Hát, megvolt a nagy találkozás, de nem úgy, ahogy vártam. Ha nem vagyok ilyen fáradt, főleg lelkileg, talán tudtam volna rendesen is reagálni a dolgokra, normálisan is viselkedni.
Szóval beértem a Ferencz portára. Épp a fatáblánál parkoltam le, fényképeztem, közülnéztem, de nem láttam senkit. Illetve egy vendégfélét, aki a gyerekét hintáztatta. Mondjuk nem tudom, mit vártam, talán fanfárokat meg elém gurított piros szőnyeget, mindenesetre ahelyett, hogy megkerestem volna a háziakat, húztam tovább a láda felé. Útközben már eszembe jutott, hogy milyen bunkó voltam, mint egy güzü kesser, aki nem lát tovább a ládáinál. Föl is akartam hívni őket, a telefonszám meg is volt a papírjaimon, de mindkét telefonom a kocsiban maradt, így a dolog eldőlt. Ládakeresés, tájnézegetés.
Az őrséget jól ismerem, a túristaútjait, de most kicsit olyan volt, mintha belülről nézném, ahogy eddig még sosem. A völgy, ahova leértem, tényleg egy gyöngyszem - majdnem azt írtam, hogy egy kis gyöngyszem, de hát kicsinek éppen nem mondható. A rejtés a sok fadarabbal kicsit béna, de hát ki jár erre, ez már majdhogynem magánterület. A láda tartalma meglepett, jó és értékes cuccok voltak benne, de mind olyan, amiből az én gyerekeim már kinőttek, így nem cseréltem, viszont erősen ajánlom 10-14 éves gyerkőcökkel rendelkező csapatoknak, hogy sürgősen járjanak arrafelé, amíg még érdemes. Aztán a logbookból kiderült, hogy épp ládakarbantartás után érkeztem, megvolt hát a rejtély nyitja.
Visszamentem a portára, megszólítottam egy vendég csajt, természetesen magázódva, ahogy illik, jóval később kiderült, hogy ők a rejtők, de a magázódás már úgy maradt. (Milyen suta dolog, 44 évesen is zavarban vagyok, pont mint 27 évvel ezelőtt, mert engem úgy neveltek, hogy hölgynek nem ajánlhatja fel férfi a tegezést, de mások meg láthatóan nem így gondolják.) Aztán előkerült Kriszti, beszélgettünk is egy kicsit, aztán elbúcsúztam, hogy még pár láda beleférjen, mintha az olyan fontos volna. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy élnek, milyen kajákat főznek, mit gondolnak a falusi életről, kipróbáltam volna a vendéglátásukat, amit sokan dicsértek már, ja persze éhes is voltam, de hát gondolom a legnagyobb munkában értem őket, és talán nem is úgy néztem ki, mint aki annyira maradni akar, néma gyereknek meg ugye az anyja se. Szóval intelligencsen elbeszélgettünk, és magamban leforrázva elmenekültem onnan.
Azért ciki ezeket leírni, mert természetesen ők is olvassák, de akkor is kikívánkozott belőlem. Talán hogy ne csak olyan vélemény legyen róluk a logokban, amit aznap olvastam, hogy elüzletiesedtek, az odatévedőről csak a pénzt akarják lehúzni. Hát rólam egyáltalán nem akarták :-)