A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
áthalad egy réten, majd az erdőben megy tovább az Oltár-kő tövébe, a Gerence vadregényes szurdokvölgyébe. A völgybe érve az út bekapcsolódik a
jelzésű túristaútba
jelzést
haladjatok tehát tovább, a patakon át, balra fel az Oltár-kőre. Az emelkedő tetején újra kettéválik az út: a
a Judit-forráshoz
jelölt út mellett, ami a
balra tér le
jelzésű "Rómer Flóris túristaútba" kapcsolódik be: ezen balra fordulva visszakerültök arra a pontra, ahol a
letértetek. Ha jobbra fordultok, ez a túristaút Pénzesgyőrbe vezet. Először innen próbáltuk megközelíteni az Oltár-követ, azonban a Kerteskői Ménes legelőinek kijelölésekor figyelmen kívül hagyták a túristautakat, és villanypásztorral elkerített lovak akadályozzák a haladást - ezért nem ajánljuk ezt az útvolnalat.Intelligens logszűrés
jelzésen küzdöttem fel magam, nem kis nehézségek árán a ládához, ahonnan aztán egy nagy hátas után már a
jelzésen ereszkedtem le.Köszönjük! Őszi szünet, Bakonybél.
-ön. A vége egy kicsit meredek, de megéri.
jelet nem találtuk. A parkolótól egy földúton mentünk át a réten, majd az erdőben haladrunk, de
jelet nem láttunk, csak
jelet találtunk, de ebből következtetni tudtunk, hogy hol is vagyunk. A
jelet követve ráértünk a
jelre, ami a szurdokba vezetett. A láda gyorsan meglett, a szurdok olyan, mint a Cuha-szurdok (vizet nem nagyon láttunk). Kellemes meglepetés volt, hogy a Judit-forrásból víz is csordogált.
jelzést követve haladtunk, míg a napsütötte réten el nem veszítettük a jó ösvényt. (Nem volt nehéz...) Kis kitérő után aztán ismét ráleltünk a megfelelő útra. A turistautak térképe jó szolgálatot tett ma is, bár néhány helyen meglepve tapasztaltuk, hogy a fákra felfestett jelek és a kütyü térképe köszönőviszonyban sem volt egymással! A
elérése után a jelzések már korrekten, végig megvoltak. Az Oltár-követ hátulról támadtuk, először a láda lett meg könnyedén, aztán a kilátópont (ahol sajnos nincs kilátás a fák miatt), végül a Judit-forrás is. Itt jó egy órát időztünk, a fák lombja megszűrte a Nap sugarait és a 36 fokos kánikulát, kellemes időben fogyasztottuk el ebédünket a padon. Némi gátépítés, meg forrás-pancsolás után a
jelzésen, a hegyoldalban lecsorgó patak mellett mi is leereszkedtünk a szurdokba, és az idevezető úton visszatértünk kiindulópontunkhoz.
jelzést, kicsit tanakodtunk, hogy tényleg a patakon átgázolva, a lecsorgó víz mellett, a csúszós, meredek sziklákon akarunk-e felmenni a ládához. Én gyorsan ráálltam, Kolesárt egy picit győzködnöm kellett, de aztán csak bevállaltuk. A forrás melletti pihenőn pótoltuk az elvesztegetett energiát, és aztán irány, a láda. Szerencsére gyorsan ráakadtunk. A láda mellett, a sziklánál borzasztó vadállat (róka, vagy borz) szag volt. Rég nem éreztem már ilyet. A környezet nagyon tetszetős, csak az eső ne esett volna ennyire. A nap végére teljesen bőrig áztunk, leginkább a növényeken megrekedt víztől.
jelzésre, ami a kőhöz vitt. Némi keresgélés után, véletlenül vettem észre a ládát, egy sziklaüregben. Amúgy nem tett mély benyomást rám a hely, többre számítottam, a mai két barlang után, de azért nem vagyok csalódott. A leirás és a loggok alapján nehezebb útra gondoltam, ehez képest könnyen odataláltam.
elérése után a bringával inkább a balra fordulást választottam a szurdokvölgy helyett és a
jelzésen mentem a szikla irányába. A környéken a GPS kicsit gyengélkedett ezért jártam a forrásnál is (akaratlanul) Kicsit nehezen hittem a GPS-nek, mert azt gondoltam, egy hegytetőre kell felmenni, úgyhogy az útszéli kis sziklacsoporttól kicsit meglepődtem. A rejtés jól kihasználja a környék adottságait, végre nem egy fa mellett, botokkal letakart kesst találtam.
[wapon beküldött szöveg]