Tatabányáig vonattal jöttem, innen a Tatabánya - Tarján - Héreg - Környe - Oroszlány - Csákvár - Vértesboglár - Bicske útvonalon gyűjtöttem be a környék új ládáit. Lassan vége a kerékpáros pihenő időszaknak, az oktatási félév viszont még csak most közeledik a végéhez, így jutalomnak számít, hogy ma végre kerékpárra ülhettem, és csapadék nélkül tudtam kezdeni az alapozási időszakot.
Tatabányáról a dombos, ködös vidéken átérve közelítettem a falut. Jártunk már itt gyerekeinkkel korábban; akkor épp vadászidény volt, és a falun egy nagy, lelőtt szarvast vittek végig. Emlékezetes, hogy egy idős néni - ősz lévén - tőlünk kérdezte, hogy "Szabad a diót bengészni?". Nem értettük, hogy mit mond. Háromszor elismételtettük vele, mire kihámoztuk a mondatot. Gyerekeink azóta is emlegetik a kérdést, ha valaki érthetetlenül ejti ki a szavakat.
A dombtetőn hódara borított mindent. Szép volt - sajnálom is, hogy épp ma akadt ki az SD kártyám, és elúsztak a szép fényképek :-(. Mindegy. Legurultam a hegyről, és egy hosszabb tekerés következett
GCCSVB felé.