(kék sáv) jelzésen vagy Velem felől a
(kék kereszt), majd a
(piros háromszög)-felől is megközelíthetőek a sziklák. Bozsok felől a Sibrik-kastély kertjén áthaladva [amely éjjel-nappal nyitva van] a kerti kapunál balra kell fordulni.
(kék kereszt)-et is lehet választani, csak az kevésbé kényelmes.) Harminc méteren belül egy jó minőségű erdészeti útra lehet kijutni, amin felfelé indulva a
(piros háromszög)-be érkezünk: ez egyenesen a Kalapos-kőhöz visz. Aki azonban egy igazán szép útra vágyik, annak ajánljuk a Sötét-völgyet. Ehhez segédpontként egy vadetető koordinátáit tudom nyújtani:
(kék sáv) jelzésen balra fordulva lehet eljutni a célhoz:
(kék háromszög)-ön kell megtenni keleti irányban. Leágazás:
(kék sáv) jelzésen haladva - vagy a
(kék háromszög)-et követve - ismét Bozsokra lehet visszajutni. (Útközben vadgesztenyét és vargányát is bőségesen lehet szedni. Kb. 12 km hosszú körtúra.)Intelligens logszűrés
-en kacskaringóztunk fel az Írottkő kilátóig. A 6,5 km-t és 500 méter szintemelkedést 1 óra 20 perc alatt tettük meg. Az utolsó 700 méter combos volt! A kilátóba délben érkeztünk (nem véletlenül) több másik túrázóval, akik szemből, oldalról érkeztek. A kilátóba 6+56 lépcső vezet.
-on (ami zöldhatár) indultunk. Növényekkel benőtt, - úgy tűnt- ritkán járt útvonal. Következő célunk a Gyilkos-szikla, illetve Fábián Tamás emlékláda volt. A rejtés kiváló ötlet. A ládaoldal igényes összeállítás a nagyszerű geográfus emlékére. Tovább mentünk a határsávban, majd a
,
közös szakaszán értünk el a Kalapos-kőhöz. Szeretem az ilyen köves izgalmas területeket. Jól körbe bóklásztunk. A láda szuper helyen van, a harmadik lyukban gyorsan meg is találtuk. Innen tovább mentünk a
-en, majd a vadregényes
-ön. Itt is volt bozótharc rendesen. A kör végül 15 km 700 méter szintemelkedéssel zárult. 3 és fél óra mozgással és másfél óra állási idővel. Remek volt. Köszönjük az élményt.
(piros háromszög)-ön jutottunk a célterületre. Szép nyugis út volt, tekintve, hogy Lilóka elaludt a háti hordozóban. Éppen ezért aránylag lassan is haladtunk. Út közben megnéztük a Kalapos-kői-barlangot, amihez egy kicsit elnéztük az utat, de aztán légvonalban meglett. A ládához vezető út vége kicsit szuszogtatós volt, viszont cserébe jó sok szedret ehettünk út közben. A Limax-barlangot felülről sikerült elérnünk. A sziklákon leereszkedve keresgéltem a ládát. Aránylag sokat kerestem, mert a műholdak nem voltak valami fickósak, és a leírást is máshogy értelmeztem először. A rejtés különben nagyon jó. Vigyázzatok, mert a barlang előtti korhadt fában lódarazsak laknak. Nem egészséges velük konfliktusba keveredni. Fényképezgetés után még elsétáltunk a Holler-barlangig. Ez nagyon tetszett, jó kis bivakhely. Lefelé a
(kék háromszög)-ön mentünk, ami talán kevésbé szép, de sokkal rövidebb. Jó hosszú túrát tettünk, kellemesen elfáradtunk. Köszönjük a rejtést.
és
mentén ereszkedtem lefelé. Néhány rövid, cifra szakaszt kivéve a bicó szépen gurult a túristaúton. A
-re balra borítottam, és a sziklákig vitt a kerékpár.
-ön visszagurultam a
-ra, és ereszkedtem tovább Bozsok felé.
-et elérve, azon balra vettük az irányt (innentől sajnos elég nagy sár volt, egészen a kaptató tetejéig). Út közben letértünk a Kalapos-kői barlanghoz, azt is jól körüljártuk. Belemenni csak hason kúszva lehetett volna, ezt inkább kihagytuk, pedig a tábla szerint ez a Kőszegi-hegység eddig ismert legnagyobb barlangja! Visszatérve a barlang körüli fairtásból az ösvényre folytattuk a kapaszkodást felfelé. Jó meredek! Felérve a Széles-kőhöz egy szalamandrát vettünk észre az út mentén, "aki" szépen hagyta magát fotózni - egy darabig. A Széles-kő nem csak széles, de jó magas is - nem volna jó onnan lezúgni! Tetszettek a sziklák nekünk. A
-
találkozási pontja egy idilli kis tisztás! Nagyon tetszett - szép kilátás, közeli erdő, majdnem sík rész - minden van itt, ami egy jó táborhelyhez kell (a víz kivételével)! A
-ön már hamar elértük a szélfútta, kerge sziklákat. Ez is egy olyan hely, ahol nem lehet abbahagyni a fotózást (bár a fényviszonyok most nem kényeztettek el minket - sajnos)! Hihetetlen formák tűnnek fel minduntalan, mind hasonlítanak, de mégse: ahány, annyi féle! Nagyon jól választottunk ládát, amikor ezt néztük ki a jubileumunkra.
-ön, megnézni a Rubik-kockát. Hát szóval... a rejtő nincs híján fantáziának, az egyszer biztos.
-ön, lefelé a hegyről. A visszaút a Végh-erdőn át a faluba nem tartogatott már érdekességet számunkra.
turista útnak. Ez a faluból indul, a kastély főkapujától vissza, bal kéz felöl, a patak másik oldalán.
jelzésen, ami a valamikori műszaki záron vezet. Feleségem elég nehezen bírta a meredek kaptatót. :-) A kövek csodálatosak. A ládát vagy tíz percig kerestem mikorra meglett. Közben egy hangos turistacsoport is feltünt, akikkel már az előző napokban is találkoztunk túráink során. Földmérők is dolgoztak a köveknél. A peremeket mérték de nagyon. Innen Bozsokra indultunk, de valahol elnéztük a jelzéseket és a műszaki zár vonalán ereszkedtünk le, ami nem sokkal a határátkelő előtt vitt ki a műútra. Bozsokon ebédeltünk és megkerestük a GCSibr multit is. Velembe a
jelzésen majd a
-en jutottunk vissza. Egész napos jó kis túra volt.
is megleltük, és fellihegtünk rajt a kövekig. Útközben láttunk őzet, rókát, fakopáncsot. A vasfüggönyös tábla előtt, még látható az erdőben feltekert szögesdrót maradvány. A ládát Gabi hamar megtalálta, logolás után még sokáig tekeregtünk a szebbnél szebb látnivalók közt.
jelzésen küzdöttük fel magunkat a tetőre. Érdekesek a sziklák! A ládát keva találta meg, pedig előtte én már 20 cm-re mellette kotorásztam. A sziklacsoport környékén lakik egy vadmacska. Szegényke nagyon megrémült, amikor túrtam a sziklahasadékokat... Láttuk még őzet és vaddisznót is. Tiszta állatkert! Az eredményes ládakeresés után a Határmenti csárdában ebédeltünk, nem egészséges, de finom ételeket:-)