Kőszegi tavaszolás 10/3. Na ez az egyszerű rejtés nekünk jó bonyolultra sikeredett. A tervünk az volt, hogy vasárnap megyünk és részt veszünk a 10 órakor kezdődő misén, majd utána, mikor a nép szétszéledt nyugodtan megkeressük a kincset. Ennek az időpontját korábban néztük ki, mint később kiderült, rosszul.
A vonatról Gencsapáti alsó állomáson szálltunk le, majd átsétáltunk a falun ,és így kb 5-6 perccel 10 óra előtt oda is értünk. A környék egyébként valóban elbűvölő. Itt meglepetésünkre kiderült, hogy a mise csak 10:30-kor kezdődik, és a templom kertjében lesz. Néhányan már javában pakolták ki a padokat. Rövid sétával a templom körül, egyből észrevettük a rejteket, ami szerencsére eléggé rejtve volt a templomkertben sürgölődők szeme elől. Így villámgyors mozdulattal kiemeltük, s egy padon ülve kényelmesen logoltunk. Egyébként a rejtek előtt közvetlenül a földbe szúrva pihent egy tisztességes méretű, sárga nyelű kés. Ezt csak megemlítem, nem tudom vajon mit jelenthet, bár, mint a későbbiekből kiderül, lehet , hogy ez bizony egy rossz előjel volt. :)) Még majdnem fél óránk volt a mise kezdetéig, s egyelőre csak lassan gyülekeztek a hívek. A rejtekadó fa még mindig rejtve volt az esetleges kiváncsi szemek elől. Irány hát visszarejteni! Na ebben a pillanatban egy kislány a nagypapájával pont a fa mellé ballagott, s két kis kinyitható horgásszékre telepedtek a rejtektől kb. 1 méterre.
Így hát a kincs be a hátizsákba, s elkezdtünk abban reménykedni, hogy előbb utóbb csak arréb mennek, mivel abból a szögből a miséből úgysem sokat látnának. De nem, egy tapodtat sem mozdultak. Elkezdődött a mise. Nagyon meghitt, hangulatos volt. Azonban a kincs visszarejtése elég reménytelennek látszott, mivel a kertben idővel már vagy 150 ember volt. Ekkor kezdtünk kissé pánikba esni, mivel tudtuk, hogy a mise után nem sokkal indulnunk kell, különben lemaradunk a vonatunkról. Így hát nem volt mint tenni, mint a kissé merész, vakmerő B-terv. Még a mise vége előtt, áldozás után elsétáltam a rejtekig, és eltakarva az odút úgy tettem , mintha a hátizsákban igazgatnék valamit. Egy villámgyors mozdulat , és a kincs máris újra a helyén volt.
Úgy hiszem, senki nem vett észre. Amennyiben esetleg mégis, és a ládikónak lába kél, úgy őszintén kérem a rejtő bocsánatát, a meggondolatlan lépésért. Amúgy távozóban szóba elegyedtünk egy helyi hívő családdal, akiktől megtudtuk, hogy itt egyáltalán nincs minden vasárnap 10-kor szentmise, csak egy évben kétszer, ebből az egyik a templom búcsúja. Na, ez volt aznap. És azért voltak "csak ilyen kevesen" , mert bizonytalan volt az időjárás. Mi meg azt hittük, sokan vannak.
Köszönjük a rejtést, és még egyszer bocs az esetleges későbbi problémákért.
Boglárka, Zsófi, Zsolesz, Vali, Zsolt