Leírás:
Kedves túratársunk! Ezzel a ládával egy könnyed, családias kirándulásra invitálunk benneteket Szelestére és annak Arborétumába.
Mi is, akárcsak Ti, már sokszor átutaztunk a településen. Sőt még a helyről is hallottunk, de egész addig nem vettük a fáradságot, hogy megálljunk és körbenézzünk, míg egy barátunk ezt nem kérte.
Ezen felbuzdulva biztatunk most benneteket egy sétára, és foglaljuk össze a tudnivalókat.

Megközelítése:
A település a 86-os főút mentén fekszik. Megközelíthető személygépkocsival vagy Szombathelyről induló autóbusszal. A Szombathely-Csorna vasútvonalon Ölbő-Alsószeleste megállóhelytől 1,5 km-es gyaloglás után érhető el. Az Arborétum főbejárata a község közepén van. A községen áthalad az Országos Kék Túra útvonala!

A településről:
Az elmúlt évszázadok során, egészen 1950-ig, a községegyesítés évéig, igazából nem létezett Szeleste nevű falu, hanem mindig két Szeleste szerepelt a régi okiratokban. Ez a két falu a középkorban Magyarszeleste és Németszeleste, majd körülbelül a mohácsi vész korától pedig Alsószeleste és Felsőszeleste névvel különböztette meg magát egymástól, és a sok összekötő kapocs ellenére hosszú időn át megőrizte különállását.
Aki valamennyire járatos Vas megye történetében, az jól ismeri a Ják nemzetséget, annak kiemelkedő tagja, Nagy Márton alapította Jáki apátságot. Nos, a Szelesteyek, Szeleste birtokosai e méltán híres nemzetségből vették eredetüket, s még a 17. században is bírták jáki osztályrészüket.

A környék földrajzi viszonyait Németszeleste 1327. évi határjárásból ismerhetjük meg. A Kőris patak környékén Ölbő népeinek földje felé ligetek "berkek" és mezők terültek el, nyugat felé pedig szőlőhegyet műveltek a szelesteiek. A másik vízrajzi szempontból jelentős patak, a Kőris folyásirányával ellentétes Mocony, 1632-ben (Moczon) szerepel először írásban.
Érdekes tény, hogy mégsem e régi falu volt a környék egyházi központja, a plébániatemplom eredetileg Szentgyörgyön, azaz a mai Répceszentgyörgyön állott. A tehetős Szelestey-családtagok 1318-ban érezték elérkezettnek az időt, hogy saját falujukban kegyúri plébániatemplomot emeljenek. Erre meg is kapták az engedélyt a győri püspöktől (Vas vármegye a győri püspökséghez tartozott). Az új templomot Szent István első vértanú tiszteletére emelték.
Templomot építettek talán valamivel később a németszelesteiek is. Igaz, okleveles adatunk csak igen későn, a reformáció korából van, de középkori eredetét feltételezhetjük.

Földrajzi helyzete:
A Dunántúl Alpokalja körzetébe, a Gyöngyös kavicsos takaróján terül el. A síkság jellegű terület átlagos magassága 220-250 m a tengerszint felett, átmenetet képez a Rába-völgye felé. Éghajlati vonatkozásban az Alpokalja körzetéhez tartozik. Általános jellemzésként megállapítható, hogy az ország legkiegyenlítettebb éghajlatú területe.

Kastély:
Az alsószelestei kastélyt 1855-ben szentgyörgyi Horváth Ádám építette a kastély tornyán lévő kronosztikon szerint. Stílusát a Vas megyei műemlékek kézikönyve romantikusnak, ún. angol-gótnak tartja. Baich Mihály, későbbi tulajdonos az angol "cottage"- stílushoz tartozónak vélte.
l87l-ben vette át a birtokot gróf Festetics Andor, aki már a következő évben megkezdte a park építését. Külföldről és Vörösvárról (ma Rotenturm, Burgeland, Ausztria) számtalan dísznövényt, fafajtát vásárolt és telepített a kastély körüli kertben.
Festetics Andor gróf alsószelestei nagybirtokos - az első Wekerle- kormány, majd a Bánffy-kormány földművelésügyi minisztere - vállalatai 1896-ban pénzügyi zavarba kerültek és a gróf 1901- ben csődöt kért maga ellen. 1906-ban királyi engedélyt kapott arra, hogy a hitbizományhoz tartozó alsószelestei uradalmat eladhassa, azaz annak árából adósságait rendezze. 1910-ben így került Alsószeleste kastélya és gazdasága Baich Mihály báró kezébe.
A parkot arborétummá fejlesztő Baich Mihály l926. évi ismertetésétől kezdve számtalan tanulmány, turisztikai kiadvány foglalkozott a kissé Szeleste szimbólumává vált szelestei kastéllyal és parkkal.
Az Arborétum dél-nyugati részén elhelyezkedő kastély jelenleg szálloda- és termálfürdőként üzemel.

Arborétum:
A Vas megyei kisközség Szeleste egyik nevezetessége a 13 hektáros Arborétuma. Kialakítását gróf Festetich Andor kezdte meg 1872-ben. Növényeket vásárolt a Bécsi Világkiállításon és kialakította a kastély környéki teraszokat. Erfurtból vásárolt fenyőfélékkel is gazdagította a park növényanyagát.
1910-től új tulajdonosa van a kertnek, báró Baich Mihály, aki 1913-tól tervszerű kertépítést folytat, pénzt, időt és szellemi energiát nem kímélve. Kertészlakásokat és fűthető üvegházakat építtet, az addig 9 hektáros parkot további 4 hektárral bővíti, a világ minden tájáról hozat növényeket, köztük sok évelőt Hollandiából és Németországból.
1928-ban eléri a park jelenlegi nagyságát. Az évelőskert kialakítása is ekkor kezdődött el. Az egymásra merőlegesen futó utakat törpe puszpángsövény szegélyezi. Az utak mellett húzódó virágágyak hátterét nyugati tuja, vérszilva, közönséges orgona, korai nyáriorgona, vöröshajú cserszömörce, japán rózsa, labdarózsa és mályvacserje alkotják. Az Arborétumban több mint 500 féle növény található. Az évelőskertben az 1970-es évek végén 500-600 féle lágyszárú növényből álló gyűjtemény volt. Az utak melletti virágágyak növényanyagát úgy válogatták össze, hogy folyamatosan virágozzanak, így a látogató mindig találkozott virágzó növénycsoporttal. Jelenleg 90-100 féle évelő található.
Az Arborétum nevezetességei az idős fenyők, a szelestei ezüst hársak, melyek a park legnagyobb és legértékesebb egyedei voltak, de viharkárt szenvedtek, az idős szelídgesztenyefák, a liliomfagyűjtemény, a különböző bükkfák és tölgyek.
Az Arborétumot 1952-ben országosan védett természetvédelmi területté nyilvánítják és a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Szelestei Erdészete kezelte 1969-ig. 1992. február 1-től a Szelestei Önkormányzat az Arborétum tulajdonosa és fenntartója.

Jó keresgélést!